Álomösvény

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Szavak, mik táncolnak az égbolton,

Fényselyem szőtte őket, mint régi korokban.

Csillagok írása, hold könnye hull,

Szívemig ér, és ott nyomot hagy, múltba vonul.

Hullócsillag-sors, mi utat mutat,

Tudatos szépség, mi lelket kutat.

Álmok sűrűjében: égbe nyúló fák,

Egyenes szavak között örökös homály.

Az ég beszél, s a Föld hallgat rá,

Térképet rajzol, hogy merre, hol vár.

A hold vigyáz ránk, halkan üzen,

Hogy az út miénk, de célja végtelen.

Reneszánsz lélek, most ébredj fel,

Visszhang vagy e világ Teremtő csendjével.

Szavakból csillagok, csillagokból hit,

Egy ösvény, mi szívvel az éjbe visz.

Álmodat átfesteném

Szeretném elűzni a szomorúságod,

Az arcodról a keserű bánatod,

Festenék neked hulló csillagokat,

Boldogságot hozó angyalokat.

Álmodat átfesteném színesre,

Énekelnék neked a szívedbe,

Dúdolnám éjszaka a szeretet dalát,

Vigyáznám álmod minden pillanatát.

Álmodban átfesteném a holnapot,

Festenék mosolyt, kedves hangulatot,

Örömmel teli boldog valóságot,

Lefestenék neked minden kívánságot.

Szeretet fénye

A szívet tölteni kell,

A szeretet az, ami beleillik,

A gyűlölettől, haragtól fekete lesz,

A szív elsötétül és tönkremegy.

A szeretettől a szív úgy ragyog,

Mint éjszaka a csillagok,

Érzed, ha a szíved kitárod,

A szeretet fényét manifesztálod.

Értékét megbecsülni lehetetlen,

Az tudja, aki szeret önzetlenül,

Nem kér viszont egy cseppet sem,

Viszont ad, szeret szüntelen.

Gyertyafényben Emlékezem

Mécses gyullad, a láng szelíden ég,

virág hajol, emlékek közt kísér,

szívemben őrzöm mosolyukat,

s csendben felidézem arcukat.

Gyertyafényben látom arcukat,

érzem, ahogy még átölelnek,

szívemben élnek, mint csillagok,

őrzöm őket, s velük maradok.

Most pihennek, csendben pihennek,

a túlsó partról rám figyelnek,

tudják jól, hogy bennem élnek,

így sosem szűnnek meg énnekem.

Lángjuk fénylik, mint szelíd szó,

itt ég bennem, mint örök lángoló,

s amíg a mécses csendben ég,

szívemben élnek mindörökké.

Angyalok szárnyai

 

Fent az égen, csillagok közt,

Angyalok szállnak felhők fölött.

Szárnyuk könnyű, fényben úszó,

Lelkünket őrzik minden úton.

Jelenlétük halk, mint hajnali szél,

Amikor az álom lassan elér.

Ők vigyáznak minden léptünkre,

Álmainkat suttogják fülünkbe.

Ha a szívünk néha nehéz,

Angyalszárny simítja szívedet.

Csillanó fényük távolról virít,

Ott vannak, hol a szív sír.

Békét hoznak, halk vigasztalást,

Ölelik a szíved, mint varázst.

Áldásuk mindig velünk van,

Szeretetük kifogyhatatlan.

Csillagok, Balázs Németh és Aurora Amelia Joplin közös verse

Éjszakának fényei,

Ragyogjatok szépen,

Az égboltot betöltitek,

Az élet fényével.

Mit üzentek nekem csillagok?

Fekszem a fűben és hallgatom.

Szépen lassan mélyen elalszom,

Álmaimban veletek álmodom.

A csillagok állása,

dönti el sorsunkat,

A Göncöl szekér rúdja,

Mutatja utunkat.

Álmomban utat mutatnak,

A csillagok választ adnak,

Nem mások ők, mint angyalok,

Álmaimban halkan átkarolnak.

Czakó Lajos Tata és Aurora Amelia Joplin közös verse, Álom

 

Álomvilágban az lehetsz, ki lenni szeretnél,

Bárki lehetsz, és bármi válhat belőled kétség nélkül.

Teremthetsz bármit, csodát is varázsolhatsz,

Szabadon, boldogan, magasra szárnyalhatsz.

Álmaimban, felhők felett repülök én, a Nap fénye ragyog az ég peremén. Álmomban élek, álmomban remélek, álmaimban elúszik a bánat,feltámad a remény. Felélednek vágyaim, hiába alszom én. Álmaimban lágyan, halkan suhan a fény, s feltárul az ég!

Aurora Amelia Joplin

Álmaimban szárnyal a szél, mint titkos dal,

Szívem mélyén táncot jár a nyugalommal.

Csillagok között ringat a végtelen,

Míg álmaimban fény vagyok a szeretetben.

Álmaimban a felhőkön ülve csodálom az éjszakát, csillagok közt keresem, gyermekem csillagát! Tudom, álmaimban tudom, hogy ott ragyog Ő, messze legfényesebb csillagként a világűr közepén! Álmaimból ébredve, sebhely maradt csak a szívem közepén!

Csillag Anya

 

Egy nyári éjszakán a Hold fénye bevilágította Krisztike szobáját. A kislány macijával a kezében az ablakhoz lépett, és mélyet szippantott a friss levegőből. A lágy szellő simogatta arcát, miközben felnézett az égre. Szeme könnybe lábadt. Nagymamája gyengéden átölelte.

– Mire gondolsz, kincsem? – kérdezte.

– Melyik csillag lehet Anya? – suttogta Krisztike.

A Nagyi egy fényes csillagra mutatott.

– Az a legszebb mind közül. Biztosan ő az, és onnan küldi neked a szeretetét – válaszolta mosolyogva.

– Igen, érzem most is – mondta Krisztike, majd lehunyta szemét. Ahogy a szellő átölelte, mintha Anya hangját hallotta volna, amint azt suttogja: „Mindig veled vagyok, kicsim.”

Édesanya könnyei

Egy édesanya olyan, mint egy bástya,

A családjáért, ha kell, harcba szállna.

Oltalmazza őket, akár ereje felett,

Harcos a jelleme, küzdő a szelleme.

Ha eljő a csendes, nyugodt éjszaka,

Az összegyűlt szívfájdalom időszaka,

A bánat könnyei csendesen kitörnek,

Reggelre mosolyogva eltűnnek.

Édesanya anyai ösztöne győz,

A hit ereje mindig nagy erő!

Ha sír is, csendben, titokban éjjel,

Könnyeit a csillagok ragyogják be fénnyel.

Tudja, számára nincs lehetetlen,

A családi gond nem leküzdhetetlen,

A szeretet vára az édesanya,

Isteni csoda, a jóság Ő maga!

A csillagok alszanak

A Hold sötét lett,

A fénye elveszett,

A csillagok alszanak,

Sehol sem látszanak.

Az emberek hallgatnak,

Meg sem szólalnak,

A világ hideg lett,

A szeretet elveszett?

Sötét lett mindenhol,

Talán, van fény valahol,

Egy csillag még pislákol,

Földünk talán haldokol?

Ha a szív még szeret,

A fényben újjászület,

A remény el nem veszett,

Szeressünk amíg lehet.

Ábrándozás

Ábrándozni oly csodás,

Több mint álmodozás,

Képzeletbeli világba repülni,

Vágyainkat ott megélni.

Mesebeli tájakon járni,

Gyermeki szívvel csodálkozni,

Teremteni csupa szépet,

Mosolygós - virágos réteket.

Nevető felhőket festeni,

A csillagokkal játszani,

A Hold hátán kacagni,

A Nap sugaraival játszadozni.

A Földön aranyvirágokat szedni,

Csillogó ezüst tóban fürdeni,

Aranyhomokban sétálni,

A tenger hullámain pihenni.

Az ábrándozással túlélünk,

A napjainkat szebbé tesszük,

Szívünket újra töltjük élettel,

Ábrándos, csodás élményekkel.

Csillagok üzenete

 

Lágy szellő simogatja arcomat,

Miközben nézem este a csillagokat,

Érzem a földből áradó meleget,

S közben puha fű érinti testemet.

Ahogy fekszem a fűben, álmodozom.

Mit üzennek nekem a csillagok?

Vajon titkos vágyaim teljesülnek?

Vagy a mindenségben elvesznek?

Becsukom szemeimet, s a Hold,

Ég Királynője hozzám kedvesen szól,

Üzenete szívembe mélyen behatolt:

Angyalom! Vágyaid engedd végre szabadon.

Szivárványnő

 

Egy nő olyan, mint a hóvirág tél végén,

mely hó alatt hajt nemesen és büszkén,

Fehér ruhában hidegben előbújik,

ősi eleganciával, megmutatkozik.

Fénylő szemei, akár a csillagok darabjai,

Erős, makacs, mint a kőszilánkjai,

De lágyan simogató, mint a tenger habjai,

Szépsége az égen játszó szivárvány színkavalkádjai.

Érzelmei tűz, erő és melegség összessége,

A kiismerhetetlenség végtelensége,

Szépsége a belülről jövő rejtélye,

A Nő a világ legszebb teremtménye.

Pici Lány

Egy pici szív a nagyvilágban,

A közönyös a léptek zajában,

Pici kislány az utca porában,

Árválkodik éhesen, egymagában.

Szeme ragyog, mint a csillagok,

Szíve kiált, segítsetek angyalok!

A világ rideg, nem hallja senki sem,

Ő csak várja ázva- fázva türelmesen.

Keresi kutatja a szeretet melegét,

A lelkében ott van a tündöklő reménység,

Megy a pici lány a fény irányába, hogy

megtalálja a szerető szívet, ki karjába zárja.

Csodaszép madárka

 

Repül a csodaszép madárka,

Két pici szárnyát kitárva

Felhők között, szelek szárnyán

csak repül, csak repül.

Felhők habját súrolva,

Szelek szárnyán suhanva,

Patakoknak, fáknak a mindenségnek dalolja a sok szépséget?

Ha eljő az éjszaka, és

felragyog a csillagok hada,

Ő akkor is énekel szüntelen,

Szép dalát a szellő viszi,

viszi sebesen a végtelenbe, a világmindenségbe.

Dalol, énekel gyönyörű dallamot,

mely megérint Földet és csillagot,

A nyitott emberi szíveket megtölti tisztasággal, békével,

lelket simogató mennyei zenével.