Útra kelt vágyak

Ülök a parton, hajamat fújja az esti szellő,

Szívemből kiárad a vágy, mint kívánság-hullám,

Fényözön csíkot hagyva maga után,

Elindult a teremtés csodás útján.

A Nap vörösen terül az ég aljára, lassan aludni tér,

A tenger hullámain sugarai csillogva szívemhez érnek.

Apró vízcseppek lágyan érintik arcomat,

Szemeimet becsukva lélegzem be e csodás pillanatokat.

Álmaim, vágyaim útra keltek, és megszülettek;

A homokos parton fekve a csillagokat köszönthetem,

Ragyognak rám, mint ahogy a szívem;

Esti éj s a Hold mosolyogva kacsint.

Emberi létezés csodás percei ezek,

Mi lehetne ennél ezerszer szebb

–kérdem én – e pillanatnyi látványnál?

Semmi – hiszen a nyugalom, harmónia jár át.

Az én cicám

Angyali barát

Egy kedves beszélgetés,

Szívet melengető érzés!

Egy jó barát, ki figyel rád,

Angyalként tekint reád.

Köszönöm szépen, barátom!

Amit mondtál, már nem álom;

Valóságként realizálom.

Szívből neked meghálálom!

Kincsként tekintek én rád,

Angyalok vezettek hozzád.

Megérintett, amit mondtál,

Könnyeimen osztozkodtál.

A csillagok alszanak

A Hold sötét lett,

A fénye elveszett,

A csillagok alszanak,

Sehol sem látszanak.

Az emberek hallgatnak,

Meg sem szólalnak,

A világ hideg lett,

A szeretet elveszett?

Sötét lett mindenhol,

Talán, van fény valahol,

Egy csillag még pislákol,

Földünk talán haldokol?

Ha a szív még szeret,

A fényben újjászület,

A remény el nem veszett,

Szeressünk amíg lehet.

Vörös fájdalom

Mint a sivatagban perzselő Nap, úgy égett a fájdalom minap,

Homokszemekként fújja a szél a fájdalmakat szerteszét,

Megválni tőlük a szívnek sokszor oly nehéz,

A fájdalmak súlya nehéz, szinte kőkemény.

Szikráznak a perzselő forró nyári levegőben,

Vörösen izzanak a sivatagi meleg örvényben,

Újjászületnek a mennyei angyalok ölében,

A teremtés-szeretet örök fénykörében.

Múlnak az évek

Múlnak az évek, gyorsan tovaszállnak,

Halványulnak akár a szerte foszló árnyak,

S szépen lassan emlékekké válnak,

A szívünkben maradnak, mint vágyak.

Nézem a táncoló felhőket az égen,

Eszembe jutnak a szép gyermekévek,

Virágszedés, pillangó kergetés,

A finom fű illata, micsoda emlék!

A nap sugarai átszínezik az eget,

Lelkemet szabadjára engedem,

Újra gyermeki szívvel élvezem,

A pillanatot örömmel átélem.

Öröm az, mit lassan elfelejtünk,

Már csak a természet ad nékünk,

Emberek arcán bú, és szomorúság,

Nem tudom, mivé lett e mai világ.

Újjászülettem..

Újjászülettem, mint a felkelő Nap,

Elengedtem fájdalmaimat a minap,

Rajzolok helyette csoda szép jövőt,

Melyet a valóságomba beleszövök.

Fürdök a melengető Nap sugarában,

Mely, a szívemben bizsereg egyfolytában,

Szemeimmel másként látom a világot,

A szívemmel érzem a valóságot.

Üdvözöl a lágy szellő, simogatja arcomat,

Suttognak a fák, bölcs gondolatokat,

A Földanya is meséli a régi emlékeket,

És én, hallgatom csendben a csodás üzeneteket.

Mit ér a gondolat?

Biztatnunk kell egymást szép szavakkal,

Nem némán szólni, csak gondolatokkal,

Mit ér a gondolat, ha nem érti senki?

A szavakat tudod csak a szívekbe helyezni.

Adjunk mosolyt, és kedvességet,

Egy meleg ölelést, egy kis figyelmet,

Némán, mosoly nélkül élni olyan,

Mint a szív, mely szeretet nélkül van.

A Mama

Mama ölében ülni szerettem,

A meséit a szívembe beleültette,

Varázslatos világot láttam,

Tündérek birodalmában jártam.

Mama mindig sétált velem,

Megtanított mindent nekem,

A virágok neveit tőle tanultam,

Bölcsességét én, csak csodáltam.

A konyhában csodás illatok voltak,

Mama konyhájában a sütik sorakoztak,

Segítettem neki bizony sokat,

Összeliszteztem a dolgokat.

Örökre szép emlék marad a Mama,

Nekem ő volt maga a csoda,

Ölelését még most is érzem,

Szeretettel, könnyezve felidézem.

Lányomnak

Tudom, néha nagyon sok vagyok,

A szeretetem visszatartani nem tudom,

Nézd el nekem ezt, kérlek,

A szívemből jön, értsd meg.

Jobban szeretlek mindennél,

Kívánom, hogy boldog légy,

Ha megbántottalak valaha,

Az nem szándékos volt soha.

Óvtalak, ápoltalak, tanítottalak,

Önbizalommal megáldottalak,

A tudatos létezést megmutattam,

A bölcsességem örömmel odaadtam.

Gondolj rám mindig kedvesen,

Kiért mindent megtettem,

Ennyit tudtam adni neked,

Remélem, megtalálod a helyed.

Szívetekben ott élek...

Ha eljön az átkelésem napja,

Mély szeretettel lesz átitatva,

Fogadnak majd az angyalok,

Nem kell, hogy sirassatok.

Földbe engem ne temessetek,

Hanem tűzben égessetek,

Hamvaimat szórjátok szét,

A tengerbe oda vágyok rég.

Olvassátok fel egy versemet,

S csak öröm könnyeket ejtsetek,

Szerető szívem a tiétek volt,

Ölelésem egy életre szólt.

Eljött az időm, mert a testem feladta,

Értsétek meg, az élet nekem így adta,

Legyetek boldogok, mert arra születtetek,

Örülök, hogy a gyermekeim lehettetek.

Tudom, maradhattam volna még,

Hiányozni fogok nektek sokszor én,

Boldogultok nélkülem ügyesen,

Szívetekben ott élek majd szüntelen.

A szeretet

Ha csak teheted, tegyél jót,

Támogasd, kinek kell egy jó szó,

Szeretet nélkül élni nem jó,

Szeretettel egy élet átformálható.

Vedd észre, ha valaki bajban van,

Egy bátorító mondat mindent megoldhat,

Valakinek a szívébe új lehetőséget adhat,

A szeretet ingyen van, soha el nem fogyhat.

A szeretet ragyog, mint a csillagok éjszaka,

Meleg, kedves, gyógyító hatása,

Illata olyan, mint a levendula,

Nyugtató hatása maga a csoda.

Az én cicám

Az én cicám mindig éhes,

Szeretettelien édes,

A kérése sosem véges,

Dorombolni is képes.

A kandalló neki kedves,

Meleget ad, nem nedves,

A csirkehús számára értékes,

Ezzel sosem mértékes.

Mindene a kényeztetés,

Dagasztás és semmittevés,

Dörgölőzés, egerészés,

Fára mászás és hentergés.

Hiszek a jóban

Hiszek a jóban,

Hiszek a csodában,

Hiszek az emberek jóságában

A természetfeletti erőben.

Hiszek magamban,

A bennem lévő erőben,

Az erős hitemben,

A szívemben lévő szeretetben.

Hiszek a teremtés csodájában,

A hozzám való jóságában,

Hiszem, hogy fogja kezem,

Most is itt van velem.

A földi létezés

Az élet néha sötét barlanggá válik,

Hideg nyirkos levegőként áramlik,

A fájdalomtól szenvedő ember

a sötétben él, még a fénytől is fél.

Sötét vihar tombol a lelkében,

Villámok cikáznak az elméjében,

Legbelül kiabál, segítségért kiált,

Szerető szíve figyelemre talál.

A fénysugár bevillan a szívébe,

Angyalok suttognak a fülébe,

A fájdalom sötét hernyója eltűnik,

Fényes pillangóként újjászületik.

A sötétség, és fény házastárs,

A jó, és rossz csak játszótárs,

A földi létezés fájdalma nem lesz más,

Mint csodás földi tapasztalás.

Ábrándozás

Ábrándozni oly csodás,

Több mint álmodozás,

Képzeletbeli világba repülni,

Vágyainkat ott megélni.

Mesebeli tájakon járni,

Gyermeki szívvel csodálkozni,

Teremteni csupa szépet,

Mosolygós - virágos réteket.

Nevető felhőket festeni,

A csillagokkal játszani,

A Hold hátán kacagni,

A Nap sugaraival játszadozni.

A Földön aranyvirágokat szedni,

Csillogó ezüst tóban fürdeni,

Aranyhomokban sétálni,

A tenger hullámain pihenni.

Az ábrándozással túlélünk,

A napjainkat szebbé tesszük,

Szívünket újra töltjük élettel,

Ábrándos, csodás élményekkel.

Én vagyok

Én vagyok a várad,

Én vagyok az álmod,

Én vagyok a támaszod,

Mindenre a válaszod.

Én vagyok a jövőd,

A szívedet őrző,

Én vagyok a kezed,

Mely simogatja lelked.

Én vagyok a szerelmed,

A Te szenvedélyed,

Én vagyok a dallamod,

A lelkedbe suttogó angyalod.

Én vagyok az út,

Mely biztonságot nyújt,

Én vagyok az oltalmad,

Szerető napsugarad.

Álmodom újra

 

Akarok, ha egy percre is, szabadnak lenni,

Akarok félelem nélkül létezni,

Akarok boldogan ébredni,

Akarok erőm teljességében fürdeni.

Akarok, ha egy percre is, mielőtt meghalok,

Szívemben érezni a szabadságot,

A lelkemben az igazi biztonságot,

A félelem nélküli békés valóságot.

Akarok, ha egy percre is csodát érezni,

Egy olyan pillanatnak részese lenni,

Melyet álmodom, újra és újra,

És álmomban átélem újra és újra.

Hatalom és gyász

 

Hatalom és pénzéhes emberek,

Háborúra, mindenre képesek,

Ők a, hatalomért mindent megtesznek,

Az életek nekik semmit sem jelentenek.

Apák, fiatalok mennek harcba,

Mert pár ember ezt kitalálta,

Anyák veszítik el szeretteiket,

Gyász üli meg szíveiket.

Otthonuk romokban hever,

Menekülniük, bujkálniuk kell,

Az életüket mentik szegények,

Élelem sincs mit ehetnének.

Talán egyszer végleg elmúlik,

Béke, boldogság, ami a szívekbe bújik,

Szeretet és Béke lesz a világon,

Ezért imádkozom, szívemből kívánom!

Halld meg...

 

A Nap, a Hold, a csillagok,

Mind Neked ragyognak,

Fényükkel a szívedbe dalolnak,

S a szemeidben megcsillannak.

Ezernyi esőcseppek üzennek,

Halld meg hát hangjukat,

A fák is neked suttognak,

Megannyi emléket dúdolnak.

A virágok illatát viszi a szellő,

Neked kedveskedik a mező,

A harmatos puha fű is téged vár,

Ülj le, és halld meg hívó szavát.

Válj eggyé a természettel,

Hiszen nem csak dísznek vannak,

Gyógyító hatásuk láthatatlan,

Ereje felülmúlhatatlan.