▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önmagam. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önmagam. Összes bejegyzés megjelenítése
2025. október 28., kedd

Az idő ölelése

›
Ott állsz az aranykeret előtt. Kezed remegve érinti a díszes szegélyt, s szemedben felvillan a hajdani lány – az, aki voltál, akit soha nem ...
2025. augusztus 3., vasárnap

Minden elmúlik egyszer...

›
  Mi értelme a rohanásnak? A napok csak úgy elszaladnak, mint homokszemek, amelyek egyenként peregnek át az ujjaim között, észrevétlenül, ha...
2025. július 31., csütörtök

Az írás bennem él

›
Az írás számomra nem egyszerűen kedvtelés – az életem része, a lélegzetem. Ha nem írhatnék minden hajnalban, talán bele is halnék. Mert mind...
2025. július 26., szombat

Szarkáim

›
Én vagyok a szarka. Nem éneklek, mert nincs szép hangom. Kiáltok, ha kell. Mert látok. És amit látok, azt nem rejtem el szavak mögé. Fekete-...
2025. június 14., szombat

Lehajolok magamhoz (lélekvers)

›
Elfáradtam. Halk vagyok. Mint csukott ablak mögött a dal. Benn rekedtem, hangtalanul, és magamra zárult a zaj. Pihenni kell — nem csak testt...
2025. június 11., szerda

Az új otthonom

›
Van egy kis faház, mélyen az erdő szívében. Olyan hely ez, amit nem térképen jelölnek, hanem a szívem belső térképén. Az ajtaja halkan, recs...
2025. június 7., szombat

Most elmondom /lélekvers/

›
Szétreped a maszk. Nem dühből, nem erőből — csak egyszerűen elenged. Nem tud tovább tartani. Már nem tudja elrejteni az arcom. Az igazi arc...
2025. június 6., péntek

Az Élet csokra /lélekvers/

›
Telihold ragyog lágyan az éjen, ezüstös fény simítja a lelkem. Kék virágcsokor kezembe simul, szirmai között az élet bizsereg – elindul. Nem...
2025. június 3., kedd

Ott, ahol senki sincs /lélekvers/

›
Ott, ahol senki sincs, ott kezdődik a lélek hangtalan dala. Nem vár tapsot, nem is kéri, hogy értsék — csak rezeg, mint egy hajnali pára a t...
2025. május 19., hétfő

Az erdő bennem él /lélektörténet/

›
Az erdő nem csupán otthonom – ő én vagyok. A szívem ritmusát a fák lombjai visszhangozzák, a lelkem minden apró rezdülését a gyökerek megért...
2025. március 25., kedd

Mosoly a világra

›
Megértettem, oly sok év után, miért is éltem én igazán; ki voltam, s ki lettem, miért léteztem, s csak túléltem. Sok fájdalom, szelíd öröm, ...
2025. február 15., szombat

Lüktető élet

›
A szikla rideg és mozdulatlan, ám én megtörtem a csendjét. Bíbor szirmaimmal dacolok az idővel, törékenynek tűnve, mégis rendíthetetlenül. M...
2024. november 10., vasárnap

Amikor írok

›
El kell mondanom, amikor írom a könyvemet, a billentyűzetet ujjaimmal érintem, de a történetben már nem csupán gépelek, hanem egy másik vilá...
2024. november 3., vasárnap

Árul az Én Sárkánya

›
Ádám hosszú ideje úgy érezte, mintha az élete darabokra hullott volna. Az ismerős dolgok, emberek és érzések lassan távolodni látszottak től...