Lelkem is Magyar

Magyarországon születtem,

magyar lett az anyanyelvem.

Magyarul dobbant meg a szívem,

magyarul szólal meg a lelkem.

Magyarul ír a kezem,

magyarul szól nekem.

És amit bennem a csend vár,

az is magyarul ébred fel.

Magyar nyelv a legszebb nekem,

lelkem is így szólít engem.

Magyarul írom összes versem,

hogy is írhatnám le szebben?

Magyar nyelv a legszebb nekem,

magyarul dobban a szívem.

Magyarul írom összes versem,

ez az én igaz énekem.

Csengő, finom gondolataim,

szívet melengető magyar soraim.

Hisz a szellő is így simogatja arcom,

az eső is magyarul zuhog nekem.

Minden lélegzetem magyarnak érzem,

minden szóval közelebb lépek hozzád.

Ami bennem él, az mind hazatalál,

ha magyarul mondom ki a világra.

Magyar nyelv a legszebb nekem,

lelkem is így szólít engem.

Magyarul írom összes versem,

hogy is írhatnám le szebben?

Magyar nyelv a legszebb nekem,

magyarul dobban a szívem.

Magyarul írom összes versem,

ez az én igaz énekem.

S kifejezni a magyar nyelv szépségét,

mint eső utáni finom, tiszta levegő.

Mint ezernyi réti virágmező,

illatfelhő az ég peremén.

És ha kérdezik, miért ilyen a dalom,

minden válaszom ugyanaz marad:

magyar szóval lettem igazán otthon,

magyar szóval nyílik meg a: szabad

Magyar nyelv a legszebb nekem,

lelkem is így szólít engem.

Magyarul írom összes versem,

hogy is írhatnám le szebben?

Magyar nyelv a legszebb nekem,

magyarul dobban a szívem.

Magyarul írom összes versem,

ez az én igaz énekem.

Vasasné Koszla Beáta és Aurora Amelia Joplin közös verse Körömcipő

 

V.K.B

V.K.B

Éjszaka fénye értem nyúl halkan,

csak lépkedem, ahogy követ a hajnal.

Báli ruhám ring, a szélre tapad,

s körömcipőm kopog, az éj csak hallgat.

A.A.J

Vizes köveken nyomomban ég a vágy,

combomra simul az éjvörös ruhám.

Szívem vad ritmust ver minden léptemen,

sarkam csókokat szikráz a köveken.

V.K.B.

Körömcipőmben a léptem táncra kel,

s az égig lassan felemel.

Karcsú kezével körbefonja lábam,

s én átadom magam e csodás ragyogásnak.

A.A.J

Piros cipőmben lépek most elébe,

szeme parazsa rám lobban az éjbe.

Karja körém zár, s a hajnal ránk talál,

ajkán a csókom bíbor pecsétként áll.

Robert Toth és Aurora Eva Nagy Aurora Amelia Joplin közös verse Sors

 Robert Toth és Aurora Eva Nagy Aurora Amelia Joplin közös verse

A sorsom útja hozzád vezetett,

minden könnyem téged keresett.

Szívedben végre otthonra lelhetek,

s csókodban örök szerelemre ébredek.

Életeken át kutattam léted.

Tudtam, egyszer Rád találok, de addig csak remélek.

A remény, hogy ez így lesz, csak az éltet.

Mikor megláttalak; tudtam: maradok végleg!

Megláttuk egymást, s a sors belénk remegett,

tekinteted ajkamig vágyat vezetett.

Egyetlen csókban a végzetünk született,

s szívem a szívedben örökre elveszett.

Állomásom Te vagy!

Sorsvonatom célhoz ért.

Itt vagy, itt kiszállok.

Szívem adom szívedért.

Csillagok közt lelkünk,

itt a Világ peremén.

Sors szőtte szőnyegen szállunk,

csak Te meg én.

Felhőszív

Fekete Ida Virág fotója

Felhők járnak az Ég kék tenyerén,

selyemléptű, fehér vándorok.

Fény bomlik rájuk alkony peremén,

sorsból szőtt, vékony fátyolok.

Egyikben madárszárny hajlik,

másikban arc dereng,

a harmadik foszló szélén

új álom leng.

Ha felhővé válhatnék egyszer,

szélre bíznám halk nevem.

Ég peremén Napfény érne,

s fényruhát öltene bennem.

Lennék fodros, könnyű fehérség,

majd mélyebb, szürke mozdulat,

mert felhőszívemben vált alakot

fényből születő pirkadat.

Nézném, ahogy két felhő összeér,

egy pillanatra közös testté válnak,

aztán kibomlanak az Ég ölén,

s két külön felhőként egy szélben szállnak.

Így szeretnék én is szeretni,

egy Ég alatt összesimulni,

két egymásba vágyó felhőként,

a szél ölelésében örökre maradni.

A nő és a férfi igaz szövetsége

Az igazi nő–férfi kapcsolat számomra több egyszerű együttélésnél, megszokásnál és puszta vonzalomnál. Sokkal inkább találkozás két ember között, akik belső érettségből, felismerésből, szabad választásból keresik egymást.

A férfi számomra erő, jelenlét, irány, tartás és földi biztonság. Fontos, mert a férfiminőség olyan erőt tud hozni egy kapcsolatba, amely mellett a nő megpihenhet, kibomolhat, és még teljesebben megélheti önmagát.

Az igazi férfi ereje nem az uralkodásban, a hangosságban, a keménységben vagy az erő fitogtatásában mérhető. Az igazi férfi attól férfi, hogy vállalja önmagát, felelősen jelen van, képes dönteni, képes cselekedni, és képes szeretni úgy, hogy közben nem vesz el a nőből. Mellé áll. Tiszteli. A nő erejében nem veszélyt lát, hanem az élet természetes részét.

A férfi megtartó erőt adhat. Olyan biztonságot, amelyben a nő megpihenhet, leengedheti a védekezést, és érezheti, hogy nincs minden egyedül a vállán. Egy érett férfi mellett a nő érezheti, hogy van kire ránéznie, van kiben bíznia, van kihez kapcsolódnia úgy, hogy közben önmaga marad.

A férfi tiszta irányt is adhat. Belső határozottságból, fölény és parancs nélkül. Egy férfi ereje sokszor abban látszik meg, hogy tudja, mit vállal, mi mellett áll ki, hogyan lép, amikor lépni kell. Ez a fajta férfierő biztonságot hoz.

A férfi tükröt is ad a nőnek. Megmutathatja neki a saját női erejét, szépségét, érzékenységét, vágyát, méltóságát. Egy igazi férfi tekintetében a nő nőnek érzi magát. Látottnak. Tiszteltnek. Kívántnak. Elfogadottnak.

A nő ugyanígy ajándék a férfi életében. Mélység, melegség, érzés, befogadás és életet ébresztő jelenlét. A nő képes meglátni a férfiban azt is, amit a férfi sokszor maga elől is elrejt. A fáradtságot. A vágyat. A sebezhetőséget. A kimondatlan gondolatokat. Az embert a szerep mögött.

A nő lelki otthont adhat. Olyan teret, ahol a férfi a teljesítésen túl megérkezhet. Ahol erősen és emberként is jelen lehet. Ahol érezheti, hogy valaki nemcsak azt nézi, mit tesz, hanem azt is, ki ő valójában.

A nő mély figyelmet adhat. A férfi sokszor kevés helyet kap arra, hogy valóban megmutassa magát. Egy érett nő mellett megérezheti, hogy beszélhet, megnyílhat, gondolkodhat, érezhet. Ettől igazabbá válik.

A nő női meleget adhat. Ez anyáskodás, megmentés és cipelés helyett tiszta női jelenlét. A valódi női melegség nem veszi át a férfi életét, hanem lágyabbá, emberibbé, élőbbé teszi a kapcsolódást. A nő szerethet úgy, hogy közben önmagában marad. Adhat úgy, hogy közben nem fogy el.

A nő tüzet is adhat. Vágyat az életre, érzékiséget, finomságot, örömöt, szépséget, bensőséget. A nő felébresztheti a férfiban azt a részt, amely a munka, a küzdés és a megfelelés mellett élni, szeretni, kapcsolódni, érezni is akar.

Az igazi kapcsolatban a férfi és a nő egymást erősíti. Egyikük sem emelkedik a másik fölé. Egyikük sem szolgálja ki a másikat. Két érett ember találkozik, akik mindketten hoznak valamit. A férfi erőt, irányt, biztonságot, döntést, jelenlétet. A nő mélységet, meleget, befogadást, tüzet, érzékenységet. Egyik sem több a másiknál. Másképp teljesek.

Egy bizonyos tudatossági szint után az ember már csak valódi társat keres. Már érzi, mi valódi, és mi csak megszokás. Érzi, hol van valódi kapcsolódás, és hol lenne csak társas magány. Ilyenkor az egyedüllét sokszor tisztább választás, mint egy olyan kapcsolat, amelyben az ember összébb húzza magát.

Ez érettség.

Aki eljut önmagához, annak már kevés az akárki. Nem azért, mert tökéletest keres, hanem mert érzi, hogy a kapcsolatnak emelnie kell, nem kisebbítenie. Egy valódi társ hozzáad az emberhez. Engedi ragyogni a fényt. Kapcsolódik. Becsül.

Az igazi nő–férfi kapcsolatban a férfi férfiként van jelen, a nő nőként van jelen. A férfi megtartja a nőt, a nő életet visz a férfi szívébe. A férfi földeli a nőt, a nő megnyitja a férfit az érzések felé. A férfi biztonságot ad, a nő otthonosságot. A férfi cselekvő erőt hoz, a nő benső meleget. Ketten együtt olyan kapcsolatot teremthetnek, amelyben mindketten teljesebbek lehetnek.

Számomra az igazi szerelem méltó találkozás, nem menekülés a magányból. Két egész ember szövetsége. Ahol a férfi megmentő szerep helyett társként van jelen, a nő pedig áldozatszerep helyett önmagában áll. Ahol a nő nem anyja a férfinak, a férfi nem ura a nőnek. Ahol mindketten felnőttként, tisztán, érzéssel és felelősséggel vannak jelen.

Én így látom az igazi nő–férfi kapcsolatot.

Együtt lehet beteljesedni, de csak akkor, ha mindkét ember önmagából érkezik. Ha a férfi valóban férfiként van jelen, és a nő valóban nőként. Ha nem elvenni akarnak egymásból, hanem hozzáadni egymáshoz.

Mert a megfelelő férfi mellett a nő még inkább nővé válik.

A megfelelő nő mellett a férfi még inkább férfivá válik.

És ebből születik meg az a kapcsolat, amely teher, játszma és pótlék helyett valódi szövetség.

Nyugalom szigete

amikor írni kezdek

szárny nyílik bennem

világok között járok

oda lépek

ahová a képzeletem visz

azt látok

amit látni akarok

azt érzem

amit érezni merek

határ nincs

csak a szavak fénye

és a kreativitás világa

ott minden belőlem születik

ott én vagyok

a csendes teremtő

a saját nyugalmam szigetén

Magigazság

Van úgy, hogy az ember is napraforgóvá válik:

a szívében érzi,

honnan kap tiszta erőt,

és mi az,

ami hamisan ragyog.

A hamis ragyogás

szépnek mutatja magát.

A tiszta erőből

termés lesz.

A napraforgó

fordul.

Tányérjában a nyár

fekete maggá sűrűsödik,

sárga peremén

még ott izzik

a Nap emléke.

Messziről:

virág.

Közelről:

aranyszélű

fekete magigazság.

Az ember is

aratáskor tudja meg,

milyen erő érte:

üres héjat hagyott benne,

vagy telt magot.

A telt mag egyszer

kipereg.

Madár viszi,

Föld barázdája fogadja,

s ahol eltűnik,

ott sárga fejjel

visszanéz a nyár.