Pamcsi család – Omi nagymama és Otó nagypapa látogatóban

 Egy szép, napsütéses napon három kis Pamcsi játszott a virágos réten.

Mó, Miri és Milu vidáman gurultak.

Egyszer csak két Pamcsi gurult feléjük a réten.

– Nézzétek! – kiáltotta Miri.

– Omi nagymama!

– Otó nagypapa!

Omi nagymama bundája puha és bolyhos volt.

A fején gyönyörű, sárga virágokból font kalap volt.

Otó nagypapa makk sapkát viselt.

– Gyertek ide, kis gombócaim! – hívta őket mosolyogva Omi nagymama.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzájuk, és megölelték őket.

A pamacsuk rózsaszínű lett az örömtől.

Omi nagymama és Otó nagypapa pamacsa is rózsaszínű lett.

Omi nagymama egy kis kosarat hozott.

– Nézzétek, mit hoztunk nektek! – mondta.

A kosárban szivárványbogyó sütemény volt.

A kis Pamcsik beleharaptak.

– Hú, de finom! – mondta Mó.

– Hú, de finom! – mondta Miri.

– Imádom Omi nagymama sütijét! – mondta Milu.

De már csak egy süti maradt.

– Az enyém! – mondta Mó.

– Én kérem! – mondta Miri.

– Nekem is kell! – mondta Milu.

A kis Pamcsik összevesztek az utolsó sütin.

A pamacsuk zöld lett.

Otó nagypapa rájuk nézett, és kedvesen így szólt:

– A süti akkor a legédesebb, ha megosztjuk egymással.

A kis Pamcsik egymásra néztek.

Mosolyogni kezdtek.

Kibékültek, és a pamacsuk újra sárga lett.

A sütit háromfelé törték.

Mindhárman kaptak egy darabot.

Este Omi nagymama álomdalt dúdolt a három kis Pamcsinak.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Mó nagy dudorja

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Sütött a nap, a madarak énekeltek, és a szellő finoman ringatta a virágos rétet.

A kis Pamcsik a réten játszottak.

Mó nagyon eleven kis Pamcsi volt.

Nagyon szeretett gurulni.

– Nézzetek csak! – nevetett Mó.

– Gurulok! Gurulok!

És gurult.

Gurult a réten.

Gyorsan gurult.

Nagyon gyorsan gurult.

Miri nézte.

– Jaj, de gyorsan gurulsz!

Milu is nézte.

– Vigyázz, Mó!

– Vigyázz!

Mó még gyorsabban gurult.

Gurult…

gurult…

gurult…

A réten egy kidőlt fa feküdt.

De már késő volt.

BUMM!

Mó nekigurult a fának.

– Jaj! – mondta Mó.

Mó megfogta a homlokát.

Egy könnycsepp gurult le az arcán.

Nagy dudor nőtt a homlokán.

A pamacsa piros lett.

Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.

– Jól vagy, Mó? – kérdezték aggódva.

Mó megsimogatta a homlokát.

– Túl gyorsan gurultam – mondta Mó.

– Csak gurultam, gurultam.

A három kis Pamcsi hazagurult a szélfűházhoz.

Lumi mama aggódva nézett rájuk.

– Jaj, Mó! Mi történt?

– Nekigurultam egy fának – mondta Mó.

Lumi mama puha gyógyfüves borogatást készített.

Mó lefeküdt a kis ágyába.

Puha virágszirom párnájára hajtotta a fejét.

Lumi mama óvatosan rátette a borogatást.

– Jaj, Mó, nagyot gurultál – mondta halkan.

Mó a mama szemébe nézett.

– Fájt egy kicsit – mondta.

Lumi mama megsimogatta a fejét.

– Itt vagyok veled – mondta gyengéden.

– Mindjárt jobb lesz.

Mó odabújt Lumi mamához.

Lumi mama átölelte.

– Nagyon szeretlek, Mó – súgta.

Mó mosolygott.

– Én is szeretlek, mama.

A pamacsa lassan újra sárga lett.

Mó lehunyta a szemét.

A hold fénye bevilágított az ablakon.

A szélfűház lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumó papa messzire gurult

Este lett.

A csillagok már ragyogtak az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

A házban egy kerek kis asztal állt.

Körülötte apró székek sorakoztak.

A virágkelyhekben harmatcseppek csillogtak.

A szélfűház lágyan ringatózott a réten.

A kis Pamcsik Lumó papa köré gurultak.

– Papa, mesélj! – mondta Mó.

– Mesélj! – mondta Miri.

– Mesélj, papa! – mondta Milu.

Izgatottan várták a mesét.

Csillagszemeikkel nagyon figyeltek.

Pamacsaik rózsaszínűek lettek az örömtől.

Lumó papa mosolyogva nézett rájuk.

– Elmesélem, amikor először gurultam – mondta.

– Amikor a Pamcsik gurulnak, behúzzák a kis kezüket.

Behúzzák a kis lábukat.

Olyankor olyanok lesznek, mint egy puha labda.

– Én is így gurultam először – mondta Lumó papa.

Behúztam a kezemet.

Behúztam a lábamat.

És gurultam.

Gurultam.

Gurultam.

Gurultam a réten.

Gurultam a fűben.

Egyre gyorsabban gurultam.

Egyszer csak a nagy fűben kötöttem ki.

Kicsi voltam.

Megijedtem.

Egyedül maradtam.

Féltem.

És sírni kezdtem.

Aztán meghallottam egy ismerős hangot.

– Lumó! Hol vagy, kicsim?

Nagypapa keresett engem a nagy fűben.

Megtalált, és szorosan megölelt.

– Ne félj – mondta.

Lumó papa lágyan folytatta:

– Akkor tanultam meg, hogy sokat kell gyakorolni a gurulást.

A kis Pamcsik nagy csillagszemekkel hallgatták.

Milu közelebb gurult.

– Papa, már olyan gyorsan tudsz gurulni. Én is meg tudom tanulni?

Lumó papa mosolygott.

– Persze – mondta. – Minden Pamcsi megtanul gurulni.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzá.

A szélfűház pedig csendesen ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Milu szeme sosem álmos

Este lett.

A csillagok már elkezdtek ragyogni az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Lumi mama és Lumó papa megszáradt, hosszú fűszálakból fonták, 

a kis ház pedig lágyan ringatózott a réten.

Mó már álmos volt.

Miri is álmos volt.

De Milu szeme csak csillogott.

– Milu, ideje aludni – mondta Lumi mama.

– Az én szemem sosem álmos – mondta Milu.

Milu kinézett a ház ablakán.

Nézte a csillagokat.

Hallgatta a tücsköket.

– Az én szemem sosem álmos – mondta megint.

Lumi mama mosolyogva odabújt hozzá.

– Gyere ide, kicsim – súgta halkan.

Lumi mama átölelte, és halkan dúdolni kezdett:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Milu a mama bundájához bújt.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Milu szeme lassan lecsukódott.

Lumi mama halk hangja álomba ringatta.

A pamacsa sárga lett.

A kis Pamcsi édesen elaludt.

Lumi mama halkan tovább dúdolt,

a szélfűház pedig lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Hol van Milu?

 A virágos réten bújócskáztak a Pamcsik.

Mó volt a hunyó.

– Egy… kettő… három… – számolt Mó.

Miri és Milu gyorsan búvóhelyet kerestek.

Miri egy nagy virág alá gurult.

Milu körülnézett.

Hol bújjon el?

Egyszer csak meglátott egy nagy, pöttyös gombát.

– Ide bújok! – gondolta.

Milu odagurult.

Bebújt a gomba alá.

Mó befejezte a számolást.

– Jövök!

Először Mirire talált rá.

– Megvagy! – nevetett Mó.

De Milut sehol sem látta.

Mó kereste itt.

Kereste ott.

Kereste a virágok között.

Kereste a fűben.

– Milu! Hol vagy?

Milu közben a gomba alatt ült, csendben.

Egy kis hangya szorgoskodott a földön.

Milu nézte, ahogy a hangya ide-oda megy.

Nagyon érdekes volt.

Mó és Miri még mindig keresték.

– Milu! Milu!

Mó egyre jobban aggódott.

A pamacsa kék lett.

Miri is segített keresni.

Milu egy idő után megunta a várakozást.

Előgurult a gomba alól.

– Itt vagyok!

Mó meglátta.

– Jaj, megvagy! – mondta.

A pamacsa újra sárga lett.

Milu boldogan nevetett.

– Nyertem! Nem találtál meg!

Mó megkönnyebbült.

– Azt hittük, eltűntél.

Miri is bólintott.

– Már nagyon kerestünk.

Elmesélték Milunak, hogy megijedtek, és aggódtak érte.

A Pamcsik szépen hazagurultak.

Otthon mindent elmondtak Lumi mamának és Lumó papának.

A Pamcsi szülők egymásra néztek.

Lumi mama lágyan megszólalt:

– Örülünk, hogy ennyire szeretitek egymást, hogy aggódtatok Miluért.

A kis Pamcsik összebújtak.

Este lett.

A nap lehunyta a szemét az égen.

Lumi mama halkan dúdolt.

A Pamcsik pedig édesen elaludtak

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – A piros sziromlabda

 A virágos réten sütött a nap.

A fű puha volt.

A virágok illatoztak.

Lumi mama valami szépet készített.

Elszáradt virágszirmokat gyűjtött.

Finoman összegyúrta őket.

Egyszer csak kész lett egy puha, piros labda.

– Nézzétek csak, Pamcsik! – mondta. – Piros sziromlabda.

Mó odagurult.

– Labda!

Miri is odagurult.

– Piros!

Milu is odagurult.

– Szép labda!

Lumi mama finoman meglökte.

A labda gurult.

Gurult a fűben.

Gurult a virágok között.

– Gurul! – nevetett Milu.

Mó gyorsan odagurult.

Megfogta a labdát.

– Enyém!

Miri is odagurult.

Ő is megfogta.

– Én kérem!

Mó húzta.

Miri húzta.

A piros labda csak ott volt kettőjük között.

Mó pamacsa zöld lett.

Miri pamacsa is zöld lett.

Milu nézte őket.

– Jaj – mondta halkan.

Ekkor odagurult Lumó papa.

– Pamcsik – mondta szeretettel. – Mindenki játszhat vele. Osztozni kell rajta.

Finoman kivette a kezük közül a labdát.

Lassan meglökte.

A labda gurult Móhoz.

Mó gurította.

A labda gurult Mirihez.

Miri gurította.

A labda gurult Miluhoz.

Milu gurította.

– Gurul, gurul! – nevetett Milu.

A labda gurult.

Gurult, gurult.

Móhoz.

Mirihez.

Miluhoz.

A kis Pamcsik nevettek.

Mó pamacsa sárga lett.

Miri pamacsa is sárga lett.

Milu nagyon örült.

A pamacsa rózsaszín lett.

A piros sziromlabda csak gurult tovább a virágos réten.

Mó, Miri és Milu együtt játszottak.

Lumó papa és Lumi mama mosolyogva nézték a kis Pamcsikat.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Az éneklő virág

 

Egy napsütéses reggelen Milu a réten gurult.

Egyszer csak meglátott egy szép virágot.

Megállt.

Csak nézte.

Ámult-bámult.

Milu pamacsa az örömtől rózsaszínű lett.

Miri és Mó is odagurultak.

Megálltak.

Körbeállták a virágot.

A virág édes, mézes illatot adott.

Mézillat.

Mézillat.

A Pamcsi gyerekek mélyen beszippantották.

A virág énekelni kezdett:

– Virág vagyok,

énekelek.

a nap velem

nevet,

a szél táncol

nekem.

– Hallod? Énekel! – súgta Milu.

A Pamcsi gyerekek csak álltak, figyeltek.

A virág lassan becsukta a szirmait.

Csend lett.

– Menjünk haza! – mondta Milu.

– Elmondjuk Mamának és Papának! – mondta Miri.

Gyorsan hazagurultak.

– Mama! Papa!

Boldogan meséltek Lumi mamának és Lumó papának a csodálatos virágról.

Este Lumi mama dúdolta az altatót.

A Pamcsik még érezték a virág édes, mézes illatát.

Mézillat.

Mézillat.

Édesen elaludtak.

www.muzsakkonyvtara.hu