Pamcsi család – A piros sziromlabda

 A virágos réten sütött a nap.

A fű puha volt.

A virágok illatoztak.

Lumi mama valami szépet készített.

Elszáradt virágszirmokat gyűjtött.

Finoman összegyúrta őket.

Egyszer csak kész lett egy puha, piros labda.

– Nézzétek csak, Pamcsik! – mondta. – Piros sziromlabda.

Mó odagurult.

– Labda!

Miri is odagurult.

– Piros!

Milu is odagurult.

– Szép labda!

Lumi mama finoman meglökte.

A labda gurult.

Gurult a fűben.

Gurult a virágok között.

– Gurul! – nevetett Milu.

Mó gyorsan odagurult.

Megfogta a labdát.

– Enyém!

Miri is odagurult.

Ő is megfogta.

– Én kérem!

Mó húzta.

Miri húzta.

A piros labda csak ott volt kettőjük között.

Mó pamacsa zöld lett.

Miri pamacsa is zöld lett.

Milu nézte őket.

– Jaj – mondta halkan.

Ekkor odagurult Lumó papa.

– Pamcsik – mondta szeretettel. – Mindenki játszhat vele. Osztozni kell rajta.

Finoman kivette a kezük közül a labdát.

Lassan meglökte.

A labda gurult Móhoz.

Mó gurította.

A labda gurult Mirihez.

Miri gurította.

A labda gurult Miluhoz.

Milu gurította.

– Gurul, gurul! – nevetett Milu.

A labda gurult.

Gurult, gurult.

Móhoz.

Mirihez.

Miluhoz.

A kis Pamcsik nevettek.

Mó pamacsa sárga lett.

Miri pamacsa is sárga lett.

Milu nagyon örült.

A pamacsa rózsaszín lett.

A piros sziromlabda csak gurult tovább a virágos réten.

Mó, Miri és Milu együtt játszottak.

Lumó papa és Lumi mama mosolyogva nézték a kis Pamcsikat.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Az éneklő virág

 

Egy napsütéses reggelen Milu a réten gurult.

Egyszer csak meglátott egy szép virágot.

Megállt.

Csak nézte.

Ámult-bámult.

Milu pamacsa az örömtől rózsaszínű lett.

Miri és Mó is odagurultak.

Megálltak.

Körbeállták a virágot.

A virág édes, mézes illatot adott.

Mézillat.

Mézillat.

A Pamcsi gyerekek mélyen beszippantották.

A virág énekelni kezdett:

– Virág vagyok,

énekelek.

a nap velem

nevet,

a szél táncol

nekem.

– Hallod? Énekel! – súgta Milu.

A Pamcsi gyerekek csak álltak, figyeltek.

A virág lassan becsukta a szirmait.

Csend lett.

– Menjünk haza! – mondta Milu.

– Elmondjuk Mamának és Papának! – mondta Miri.

Gyorsan hazagurultak.

– Mama! Papa!

Boldogan meséltek Lumi mamának és Lumó papának a csodálatos virágról.

Este Lumi mama dúdolta az altatót.

A Pamcsik még érezték a virág édes, mézes illatát.

Mézillat.

Mézillat.

Édesen elaludtak.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumó papa hazaérkezett

A Pamcsik a virágos réten voltak.

Mó, Miri és Milu éppen egy katicabogarat figyeltek a puha fűben.

Egyszer csak a rét felől Lumó papa gurult.

Bravúrosan gurult.

Gyorsan.

Könnyedén.

A fején nagy zöld levélkalap ringatózott.

– Papa! – örültek a kicsik.

Lumó papa megállt előttük.

Virágokat és csillogó harmatcseppeket hozott.

A kicsik gyorsan körbevették.

– Papa, mondd, hogyan tudsz ilyen gyorsan gurulni? – kérdezték.

Lumó papa mosolygott.

Megmutatta.

Mó, Miri és Milu nagy csillagszemeikkel figyeltek.

A Pamcsik nagyon örültek.

A farkuk végén a pamacsaik rózsaszínűek lettek.

Lumi mama mosolyogva nézte a családot.

Az ő pamacsa is rózsaszínű lett az örömtől.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Eltűnt a pöttyöm!

 

 

Mó, Milu és Miri a virágos réten játszottak.

Boldogan gurultak a puha fűben.

Egyszer csak Milu megállt.

– Eltűnt a pöttyöm! – kiáltotta.

A pamacsa sötétkékre váltott az ijedtségtől.

Mó és Miri ránéztek.

Az ő pamacsuk is sötétkék lett.

Tudták, hogy baj van.

Mindhárman Lumi mamához gurultak.

Lumi mama leguggolt, és szorosan megölelte Milut.

Mó és Miri is odabújtak.

– Kislányom, nyugodj meg – mondta lágy hangon. – Figyeljük együtt.

A csillagszemek nagyra nyíltak.

A pötty helyén apró fény gyúlt.

A fény nőtt.

Meleg lett.

Lumi mama halkan suttogta:

– Amikor valami eltűnik, néha valami szebb érkezik.

A fény lassan formát öltött.

Nem kerek pötty lett.

Szív alakú lett.

Milu elmosolyodott.

A pamacsa rózsaszínre váltott.

Mó és Miri pamacsa is rózsaszín lett.

Lumi mama mosolygott.

A szívpötty halkan ragyogott,

és a Pamcsik újra boldogan gurultak a réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri fájó pocakja

 

Délelőtt volt a réten. A fű puha volt, a nap meleg. Mó gurult egyet, Milu nevetett, és a pamacsuk rózsaszín lett. Miri is indult volna, de egyszer csak megállt. A pamacsa piros lett, a csillagszemei picit hunyorogtak. „Fáj a pocakom” – mondta halkan.

Lumi mama odament, leült mellé, és finoman megsimította. „Itt vagyok” – mondta. Mó közelebb gurult, Milu is odabújt, és a puha bundák összeértek. Lumi mama hozott egy meleg levelet, óvatosan Miri pocakjára tette, és suttogva így szólt: „Melegít.”

A piros pamacs lassan halványult, aztán újra sárga lett. „Sárga, amikor jól vagyok” – mondta Miri halkan, majd nagyot sóhajtott. „Már jobb.” Mó örült, Milu örült, Lumi mama mosolygott, mert Miri pocakja meggyógyult. A pamacsok rózsaszínre váltottak, és mindenki boldog volt.

Pamcsi család – A Pamcsik gurulni tanulnak

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Pamcsi család. Egy csodálatos világban éltek. Eljött a tavasz, a fű zöld lett, a nap melegen sütött. A Pamcsik kint voltak a réten, a lila bundájukon a sárga pöttyök csillogtak, a szemük csillagként ragyogott. Mó gurult a fűben, boldog volt, a pamacs a farkán rózsaszín lett. Miri nézte, elindult ő is, majd megállt, mert félt, és a pamacs színe a farkán sötétkékre változott. Lumi mama közel volt, magához ölelte Mirit, halkan dúdolt. Miri megnyugodott, a pamacs színe változni kezdett. Milu odagurult, jó volt együtt. A Pamcsi család élvezi a szabadban a tavasz langyos melegét, és ebben a csodálatos világban jó együtt lenni.

Pamcsi család – Lumi mama esti altatója

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pamcsi lényekből álló kis család.

A Pamcsi lények játékos, pici lények voltak. Gömbölyű, lila testük volt, rajta apró sárga pöttyökkel. A szemük nagy és csillag alakú, a farkincájuk rövid, a végén puha pamaccsal. Szerettek gurulni, összebújni, és nagyon cukik voltak.

Ebben a családban élt Lumi mama és három kicsinye: Mó, Miri és Milu.

Este lett.

Lumi mama magához ölelte őket, és halkan dúdolt. A hangja lágy volt, mint az esti szél, meleg, mint egy takaró.

A csillagszemek lassan lecsukódtak.

A világ elcsendesedett.

Lumi mama tovább dúdolt.

És az álom megérkezett.