Pamcsi család – Miri és a Csiga-biga

A virágos réten aranylón sütött a nap. A kis virágok illatoztak, és minden olyan csendes, kedves volt. Miri lassan gurult a fűben, és kíváncsian nézelődött.

Egyszer csak megállt.

A fű között valami apróságot pillantott meg.

– Mi ez? – kérdezte halkan.

Ott volt egy pici csiga.

Lassan… lassan… mászott.

Miri közelebb gurult hozzá. Csillagszemeivel figyelte, hogyan mászik a kis csiga a fűszálak között.

A csiga aztán egyszer csak megállt, és bebújt a házába.

Miri nagyot pislogott.

– Hova lett, mama?

– Hova lett?

– Hol van?

– Hol van?

Lumi mama is odagurult hozzá.

– Ott van – mondta kedvesen. – A házában.

Miri ránézett.

– Ott lakik?

– Ott bent?

– Ott bizony – mosolygott Lumi mama. – Ott lakik a kis csiga.

Miri csodálkozva nézte.

– Mikor jön ki?

– Kijön?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Kijön. A csigák szeretik, ha énekelnek nekik.

Miri szeme rögtön felragyogott.

– Mit énekelünk? – kérdezte Miri.

Lumi mama elmosolyodott.

– Egy dalt a csigának.

És halkan, nagyon szépen énekelni kezdte:

Csiga-biga, gyere ki,

Vár a nap is ideki

Csiga-biga, itt vagy már?

Pici szarvad dugd ki már.

Miri figyelte.

Aztán halkan ő is mondta:

Csiga-biga, gyere ki…

Egyszer csak…

egy pici szarvacska kibújt.

Aztán még egy.

Miri örömében felnevetett.

– Kibújt!

– Itt van!

A kis csiga lassan… lassan… újra előbújt a házából.

Halkan, szeretettel énekeltek. Ahogy szólt a dal, Lumi mama pamacsa lassan rózsaszínű lett. Miri pamacsa is rózsaszínűvé változott.

A kis csiga még mászott egy picit a fűben, aztán megállt a napfényben. Miri mosolyogva nézte, aztán Lumi mamával hazagurultak.

Este lett.

A Szélfűház csendesen ringatózott a lágy esti szélben.

www.muzsakkonyvtara.hu

Kinevettem a múltam

Mosolyog a szívem, miért ne tenné?

Búsultam már eleget, könnyeim jöttek, mint tengerek.

Kinevettem a múltam,

igen, én ilyen voltam.

Hibáztam, de kérdezem én, ki nem?

Hiszen tökéletes ember nincsen.

Őszintén igyekeztem,

ez lettem én, ilyen.

Jól vagyok, ahogy vagyok,

szívemet, ha kell, megosztom,

odaadom.

Ki szeret, elfogad így, ahogy vagyok.

Ki nem, az jó helyen van nagyon.

Mosolygok, mert itt az ideje,

a múltat is kinevettem kedvesen.

A tanulás és a lecke

mind a jövőmet segítette előre.

Hála és köszönet érte mindenkinek,

azoknak is, akik soha nem hittek bennem.

www.muzsakkonyvtara.hu

Régi márciusi nevek

Sándor, József, Benedek,

régi márciusi nevek,

szájuk nyomán száll a hír,

enged már a téli szíj.

Zsákban hozzák a meleget,

így mondták az öregek,

s míg a szél a kertre hajol,

éled a Föld mindenhol.

Cseppen eresz, olvad a jég,

világosabb lesz már az Ég,

s mire Benedek megérkezik,

rügy fakad, a tél búcsút int.

Künn a fényes déli órán

szebbnek látszik udvar, határ,

s minden ember szívére száll

egy szelíd, langyos napsugár.

www.muzsakkonyvtara.hu

Csendes társaim

Vagyok, aki vagyok,

a tökéletesség hívása

már elkerül,

s jól van ez így.

Múltam egy regény,

s a jövőm

még mindig az enyém.

A jelenemet élem,

néha még félelem

suhan át rajtam,

de egyre biztosabban

lépek ki a sárból.

Társam a Nap,

a Szél, az Eső,

és a Föld.

Éjjel a Hold

s a csillagok

vigyáznak rám.

Ők a tanúi annak,

aki most vagyok.

Csendes társaim,

akik halkan, szelíden

ölelnek minden nap.

Szeretnek.

www.muzsakkonyvtara.hu

Illatos locsolóvers

Harmat ül a fűszálon,

fény csillan a virágon.

Kis üvegben illat jár,

tavasz cseppje rád talál.

Ha meglocsollak téged,

illatod száll a széllel.

Szabad-e locsolni,

egy cseppet rád hinteni?

Pamcsi család – Mó Pamcsijegye megjelent

 Egy gyönyörű napon, amikor a tavasz már átölelte a nyarat, három kis Pamcsi gurult a virágos réten.

Egyszer csak Mó megállt.

– Nézzétek! Nézzétek! – kiabálta boldogan.

Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.

Mó bundáján egy apró, aranyszínű Pamcsijegy jelent meg.

Olyan volt, mint egy kis makk.

– Nézzétek! Nézzétek! – kiabálta újra Mó.

– Megjelent a Pamcsijegyem!

Mó pamacsa rózsaszínű lett az örömtől.

A szülők büszkén néztek Móra.

– Mó Pamcsijegye! – mondta Milu.

Miri is nézte Mó Pamcsijegyét.

Aztán elcsendesedett.

A pamacsa kék lett a szomorúságtól.

Elfordult.

Egy könnycsepp gurult le az arcán.

Lumi mama lassan odagurult hozzá.

– Mi bánt, kis csillagszemem? – kérdezte lágyan.

Miri halkan megszólalt:

– Nekem mikor jön elő a Pamcsijegyem mama?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Neked is lesz, hidd el Miri.

– Tényleg? – kérdezte.

– Tényleg – mosolygott Lumi mama.

A szülők egymásra mosolyogtak.

Lumó papán a csepp, Lumi mamán a csillag ragyogott.

Miri lassan megnyugodott.

Odabújt Lumi mamához.

Mó is odagurult hozzá.

Milu is közelebb gurult.

A kis Pamcsik összebújtak.

Miri pamacsa lassan újra sárga lett.

Mó pamacsa még mindig rózsaszínű volt az örömtől.

Este a hold fénye bevilágított az ablakon.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Miri a mama bundájához bújt.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Csillagszemei szépen lecsukódtak.

Miri nyugodtan feküdt a testvérei mellett, és édesen aludt velük együtt.

www.muzsakkonyvtara.hu

A csillagfényes tojás

A tavasz halk léptekkel érkezett meg az erdőbe. A fák ágán pici rügyek ringatóztak, a fű között százszorszépek nyíltak, és a reggeli szél mézédes virágillatot vitt magával.

A domb alján, egy virágos bokor mellett lakott Ficak, a kis húsvéti nyuszi. Puha, szürke bundája volt, hosszú füle, és olyan szeme, mint két fénylő mogyoró. Aznap kora reggel vidáman szaladt ki a tisztásra, mert fontos dolga akadt.

Közeledett a húsvét, Ficak pedig tojásokat festett a nagy kosarába. Pirosat, kéket, sárgát, zöldet. Egymás mellé rakosgatta őket, és örömmel nézegette a sok szép mintát.

Amikor a kosár aljára nyúlt, egy különös tojást talált. Hófehér volt, és halk fény derengett benne, mintha egy apró csillag ragyogna a közepében.

– Téged is megfestelek – mondta Ficak mosolyogva.

Elővette a legvékonyabb ecsetét, és arany csillagot festett rá. Ám mire újra ránézett, a csillag eltűnt. A tojás ismét tiszta fehér lett.

– Jaj! – nézett rá Ficak. – Hová lett a csillagom?

Próbált rá kék virágot festeni. Az is eltűnt. Piros pöttyöket tett rá. Azok is eltűntek. Zöld leveleket festett rá. Azok is lassan elhalványultak.

Éppen arra szállt egy kis vörösbegy. Leült egy ágra, és kíváncsian nézett le rá.

– Mi bánt, Ficak? – kérdezte.

– Találtam egy különös tojást – felelte a kis nyuszi. – Akármit festek rá, mindig eltűnik.

A vörösbegy közelebb billentette a fejét.

– Talán azért, mert ez a tojás így teljesen kész – csipogta halkan.

Ficak óvatosan a tenyerébe vette a tojást, és sokáig nézte.

– Akkor valaki egészen különlegesé lesz ez a tojás – suttogta.

Húsvét hajnalán útnak indult a kosarával. Sok kertbe rejtett színes tojásokat. A gyerekek örültek, nevetgéltek, és boldogan keresték a színes tojásokat.

A falu szélén állt egy kis ház. Az udvaron egy kislány ült a padon. Lilla volt az. Az ölében egy puha plüssnyuszit tartott, és szomorúan nézte a kertet.

Ficak megállt a bokor mögött.

Lilla azért volt szomorú, mert nemrég meghalt a nagypapája. Tavaly még együtt keresték a húsvéti tojásokat. A nagypapa mindig mosolygott, és azt mondta:

– A legszebb tojás mindig ott van, ahol a szív jelez.

Most a pad mellett üresen állt a kis fonott kosár, és Lilla halkan ezt suttogta:

– Idén már egyedül keresem a tojásokat.

Ficak szíve összeszorult. Ekkor a kosarában fekvő fehér tojás lágyan felragyogott. Mintha ő is tudta volna, a kislányhoz érkezett.

A kis nyuszi óvatosan a padra tette a tojást, aztán gyorsan elbújt a bokor mögé.

Lilla észrevette. Két kezébe vette a tojást, és nagy szemekkel nézte.

– Milyen gyönyörű… – suttogta.

Abban a pillanatban a tojás meleg fénye végigsimította Lilla arcát, és a kislány úgy érezte, mintha a nagypapája mosolya egy pillanatra visszatért volna.

– Olyan, mintha a nagypapa üzent volna… hogy mindig velem van – suttogta Lilla.

Amikor felemelte a fejét, már mosolygott.

Ficak a bokor mögött boldogan megmozgatta a fülét. Tudta, hogy a csillagfényes tojás jó helyre került.

Lilla attól a naptól kezdve az ablakába tette a különös tojást. Reggelente szépen ragyogott, esténként pedig olyan lágy fénye volt, mint egy picike csillagnak. Valahányszor ránézett, melegség költözött a szívébe.

Ficak pedig azóta minden húsvétkor figyelmesen belenéz a kosara aljába, hátha ott lapul újra egy hófehér tojás, benne egy apró csillag fényével. Mert már tudja, hogy vannak ajándékok, amelyeket festeni sem kell – csak eljuttatni ahhoz, akinek a szíve várja őket.

www.muzsakkonyvtara.hu