▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aurora amelia joplin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aurora amelia joplin. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. május 25., hétfő

Néha

›
Néha fent Néha lent Néha kint Néha bent Néha szent Néha nem Néha derű Néha ború Néha mosoly Néha komoly Néha csók Néha ne szólj Néha ilyen N...

A bársonyeste kertje- Álomba ringató felnőtt mese

›
Volt egyszer egy kert, ahová az ember akkor érkezett meg, amikor a teste is, a szíve is pihenést kért, és már csak egy szelíd este tudta vol...

Ingeráradat

›
Én, Aurora, ma nem történetet hozok, hanem egy állapotot. Reggel az édes kávé krémes íze előbb ér hozzám, mint a saját gondolatom. A csésze ...
2026. május 24., vasárnap

Az élet ajtaja

›
Az élet ma rám nyitja ajtaját, kezembe adja új, szép ritmusát, örömöm nem vár: bennem útra kél, s minden mozdulatomban élni kér. Szívem kert...

Fény hajol a nevemre

›
Vállamon virágok aranya ég, alattam vízben mozdul az ég. Homlokomhoz hajlik a nap, bőrömön fényes rajzolat marad. Nincs szükség rangra, szer...

Az idő valósága – párbeszéd Árion Mesterrel

›
Az óra peremén ültem, magasan a hegyen. Alattam a nagy számlap arany kerete erősen tartott. A római számok körben álltak, akár régi törvénye...

Lesz-e érintés?

›
Képzelet vagy kezdet, mondd, merre visz tovább, szívemben kérdez most egy rejtett vallomás. Beszédünk felemel, magasra hív, vezet, de földre...
2026. május 19., kedd

A fény születése

›
Mély völgy fölött arany parázs ébred, a fák hegyén át lassan útra kel, ködök hajából hajnal bontja ékét, s az Ég a földre tiszta választ leh...
2026. május 17., vasárnap

Sohasem késő

›
Sohasem késő újrakezdeni, fakó falakra színt lehelni, múlt porából felkelni bátran, ecsetet fogni tiszta magányban. Amit tegnap még sebnek h...
2026. május 15., péntek

Volt, van, lesz - Ars poetica

›
volt bennem út, amit végigjártam, kavics a talpam alatt, por a ruhám szélén, régi ajtók kilincse a tenyeremben volt bennem ember, aki túl so...
2026. március 7., szombat

Pamcsi család – Lumó papa hazaérkezett

›
A Pamcsik a virágos réten voltak. Mó, Miri és Milu éppen egy katicabogarat figyeltek a puha fűben. Egyszer csak a rét felől Lumó papa gurult...

Pamcsi család – Eltűnt a pöttyöm!

›
    Mó, Milu és Miri a virágos réten játszottak. Boldogan gurultak a puha fűben. Egyszer csak Milu megállt. – Eltűnt a pöttyöm! – kiáltotta....
2026. február 18., szerda

Itt senki nem vagyok…

›
Reggel még bennem zúg a világ súlya, idegen hangok ülnek a bőrön, mint por az úton. Aztán megérkezem. Fák között oldódik a testem, a tó tükr...

Ismersz

›
A levegő közöttünk rezeg. A vállad majdnem érinti az enyémet. Ez a majdnem tart meg. Ha hozzám érsz, a kezem helyett azt érinted, ami mögött...
2026. január 24., szombat

Lángfonál

›
Két ember áll a csend peremén, gyufaszál-testük feszülve vár, remeg a tér középen, mint lángfonál két szív között jár. A láng véget ír – vag...
2026. január 23., péntek

Sebben is él

›
A természet oly csodálatos – a sebben is él. Kivágott törzs áll a fény alatt, törzsében múlt idő emlékei remegnek, a balta bennmaradt mozdul...

Álmodó rózsák

›
Jégbe zárt csendben alszanak, mint a mesében. Szirmuk őrzi az illatot, az idő bennük pihen. Két rózsa – egymásra hajolva, tisztán, mozdulatl...

Szerelem = Átjárás

›
Amikor belépsz, a csend irányt vált – lélegzik minden körülöttünk, a pillanat elfelejti, hogyan kell továbbmenni. A kezed térkép egy sosem j...

Belső könnyek

›
A test elkopik. Genetika, munka, idő – ki tudja, mitől. Néha nagyon fáj, mégis mozdulni kell, erőn túl is, emelt fővel. A szív sokszor sír. ...

Só

›
A só az élet ujjlenyomata, kristályba zárt emberi könny, bőrön maradó emlék, időn és tengeren túl. Ott él minden falatban, ahol a csend ízzé...