▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csend. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csend. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. március 15., vasárnap

Csak ennyi történt

›
Nyugalom ül a vállamon, mint alkony a dombok fölött. Egyedül vagyok – mégis együtt az erdő neszével, a föld halk szívverésével. Távol minden...
2026. március 5., csütörtök

Reggelem

›
A reggel lassan bontja ki önmagát, pára lebeg a Föld felett, fény gyűlik az ágakon, friss levegő íze végigsimít a testen, Nap csendben elfog...
2026. február 18., szerda

Néha /Megállás/

›
Holdfény pihen a tavon, mint selyem a kézfejen, a víz tükrében nyugszik az Ég, lassú, áttetsző ütemben. A jég alatt élet dereng, finom, halk...
2026. január 9., péntek

A hang, ami kísér

›
Hallok egy dalt, lágyan viszi a szél, miközben a csillagok néznek reám. A Hold mellém szegődik, csendben őrzi az utam. Pont most, pont jókor...

Állapot

›
A csend gondolkodik bennem. Rétegzett, mint az idő, amikor önmagára figyel. A figyelem visszahajlik a forráshoz, ahol a kérdés tapasztalattá...
2025. december 19., péntek

Nem marad velem

›
A szoba félhomályban lélegzik, az ablaknál megáll a fény. Bennem egy üres tér húzódik, amit nem érint meg senki. A csend nem békés – üres sz...
2025. december 10., szerda

Ma

›
Ébred a reggel, szelíd derű, könnyű a csend, ma oly egyszerű. Fény simul rám, mint halk ölelés, elindul bennem egy kedves nevetés. Színt kap...
2025. december 5., péntek

Finom fuvallat

›
Isten simogat láthatatlanul, ahogy a hajnal megérinti a fűszál hegyét. Nincs mozdulat, mégis van, egy nesztelen jelenlét, amit csak az ért, ...
2025. november 30., vasárnap

A tündér, aki a könyvekben lakott

›
www.muzsakkonyvtara.hu Sokan azt gondolják, hogy a domboldalban csak gyökerek és kövek rejtőznek, pedig nem így van, mert ott él valaki, aki...
2025. november 24., hétfő

Csendben lettem erős /Monológ/

›
Ma este végre csend van bennem. Nem azért, mert minden rendeződött… hanem mert elfáradtam a harcban, és letettem a kardot. És ahogy letettem...
2025. november 10., hétfő

Fehér köd

›
Fehér köd ül a tájon, nem mond semmit, mégis beszél. Mintha egy halk emlék sétálna a fák között — törékeny, szépséggel. Nem rejt el, csak el...

Puha tér

›
Lágyul az este, álommá a csend, könnyű a lélegzet, minden jelen. Nem kell a szó már, nem kell a fény, elringat hangtalanul a puha tér. Finom...
2025. november 3., hétfő

Hangtalanul

›
A madár a földön feküdt, mozdulatlanul. Nem volt se nagy, se különleges, csak egy apró test, aki még nem adta fel. A nő lehajolt, tenyerébe ...
2025. november 1., szombat

Ott, ahol a gyertyák beszélnek

›
Ma csend van. A világ lélegzete elakad, a temető fölött ködfátyol szalad. Lámpások gyúlnak, mint halk imák, s a szélben sóhajt a sok virág. ...
2025. október 29., szerda

A Hold lehajol

›
A parton állok, a Hold túl közel hajol – fénye rám simul, mint egy elhallgatott vallomás. Túl nagy, túl fényes, szinte szétfeszíti az eget. ...
2025. október 20., hétfő

Őszi ködben

›
Lágy köd szitál a fák között, mint álom, mely lassan betölt. A lomb arannyá égve hull, suttogva búcsúzik, elcsitul. Az út puha avarral fedet...

Egy költő estéje

›
Az este csendje lassan betölti a szobát. Odakint a holdfény átszűrődik a fák között, bent pedig a kandalló táncoló lángjai festenek aranyfén...
2025. október 19., vasárnap

Csendben lélegzem

›
A szél halk, lágyan simítja a tér árnyát, minden rezgés a testem körül táncol, nem súly, csak hullám, ami átsuhan rajtam. Fáradt fény tapad ...
2025. október 16., csütörtök

Az elengedés tana

›
Minden, mi él, egyszer útra kél, a fény se marad — csak másba lép. A kéz, mely fogott, légbe old, s a csend tanít: elmúlt, mi volt. A szív n...
2025. október 12., vasárnap

Ami igazán számít

›
Egy medve és egy süni csendes találkozása a hegyek között emlékeztet minket arra, hogy a barátság nem a nagyságon, hanem a szíven múlik. Egy...