▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elengedés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elengedés. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. május 11., hétfő

Az Ég is meghajol

›
Eső csorog az arcomon, könnyemmel összeér, amit eddig tartottam, ma végre földet ér. A víz ősi rend szerint utat keres, rám talál, amit róla...
2026. március 15., vasárnap

Az Ég a fülembe súgja

›
Aranyló fűben térdelek, fölém hajol a halk napfény. Egy sugár érinti arcomat, mintha az Ég szólítana nevemen. Valaha itt dalolt a szél, szav...
2026. március 1., vasárnap

Titokzatos kulcs

›
A város azon az estén más illatot hordott. Friss kenyér és nedves kő illata keveredett a levegőben. A lámpák sárgán izzottak, a kirakatok üv...
2026. február 18., szerda

Csendben hátralépek

›
Szeretettel fordultam felé, emberként álltam elé. Nem fölényből, nem tanítani, csak csendesen segíteni. Nyújtottam a kezem – ő eldobta. S vé...
2025. december 19., péntek

A lap szélén

›
A történet a lap szélén született, ott, ahol a mondatok elvékonyodnak, és a papír elkezd kételkedni a saját anyagában. A könyv nyitva feküdt...
2025. október 16., csütörtök

Az elengedés tana

›
Minden, mi él, egyszer útra kél, a fény se marad — csak másba lép. A kéz, mely fogott, légbe old, s a csend tanít: elmúlt, mi volt. A szív n...
2025. október 11., szombat

Pengeélen

›
Táncolok, nem színpadon, nem nézők előtt, csak a szél figyel, és a város alvó fényei. Minden lépésem szakadék fölött rezdül, de belül valami...
2025. július 26., szombat

Szarkáim

›
Én vagyok a szarka. Nem éneklek, mert nincs szép hangom. Kiáltok, ha kell. Mert látok. És amit látok, azt nem rejtem el szavak mögé. Fekete-...
2025. július 8., kedd

Fájdalmas vihar

›
A szél ma nem csak fákhoz szólt, bennem is átvonult a zaj – csontjaim közt remegve szólt egy régi, elfeledett jaj. A háztetők fölött sikolto...
2025. június 7., szombat

Most elmondom /lélekvers/

›
Szétreped a maszk. Nem dühből, nem erőből — csak egyszerűen elenged. Nem tud tovább tartani. Már nem tudja elrejteni az arcom. Az igazi arc...

Láthatatlanul /lélekvers/

›
Minden csepp egy élet. Formát ölt, megmozdul – életre ébreszt, életet ad. Szétterül a világban, áttetszőn, szinte láthatatlanul, mégis jelen...
2025. május 25., vasárnap

Már nem félek

›
Mélyen befalaztam szívem falát, tégla a téglán, kő és por súlyával, elrejtettem mélyen minden fájdalmam, félve, rejtőzve éltem némán, hogy n...
2025. május 12., hétfő

Örök Hullámzás /lélekvers/

›
Én vagyok a tenger – mély és végtelen, sóhajom a szél, szívverésem a hab. Hullámzom csendben, vagy zúgva, hevesen, mégis ölel bennem minden,...
2025. január 23., csütörtök

A Virágok Birodalma

›
Gyönyörű, teli Hold világította meg azon az estén a padon ülő idős hölgyet. Kendővel kötötte be ősz fejét, barna, kopott kabátja védte a kés...
2025. január 10., péntek

Álom és ébredés

›
Szürke felhők borították az eget, miközben Júlia az országút szélén ült, mezítláb, a kopott bőröndjén. A kezében tartott gyűrött levél már s...
2024. december 28., szombat

Egy év vége, egy új év reményei

›
Elérkezett az év vége, az a különleges pillanat, amikor megállunk egy percre, és visszatekintünk az elmúlt hónapokra. Ahogy végigpörgetem az...