▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fény. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. május 24., vasárnap

Az idő valósága – párbeszéd Árion Mesterrel

›
Az óra peremén ültem, magasan a hegyen. Alattam a nagy számlap arany kerete erősen tartott. A római számok körben álltak, akár régi törvénye...
2026. május 19., kedd

A fény születése

›
Mély völgy fölött arany parázs ébred, a fák hegyén át lassan útra kel, ködök hajából hajnal bontja ékét, s az Ég a földre tiszta választ leh...
2026. május 1., péntek

Melléd ülök Ady Endre „Őrizem a szemed” című versére írt evokációm

›
Nem kérem már a tegnapot, halkan melléd ülök. Tenyeremben hajnali harmat, s a szívedhez hajolok. Ha kint világok dőlnek össze, bennem még ab...
2026. április 22., szerda

Vajon tudod a nevemet?

›
Ülj mellém egy reggel, amikor aranylik az Ég, gőzöljön közöttünk a kávé, ébredjen velünk a fény. Nézzük együtt a napfelkeltét, ahogy felragy...
2026. április 11., szombat

Seléna láthatatlan kertje

›
Volt egyszer egy kert, amelyet csak este lehetett megtalálni. Nappal nem volt látható, mégis ott rejtőzött valahol. Amikor az emberek elhalk...
2026. április 3., péntek

A sötét ablak tükre ( Beszélgetés önmagammal

›
Késő este volt. A szoba félhomályában úgy ültem – olyan volt, mintha a nap rajtam felejtette volna a kezét. A levegő mozdulatlan volt, az ab...
2026. március 31., kedd

Fehér angyal

›
                                                                                                                     Mögötted áll a fehér an...
2026. március 25., szerda

Egy szó nyílik

›
Rügyek feszülnek hajnal peremén, harmat ül a levelek szélén, a Nap lassan ébreszti az alvó világot. Valami moccan föld alatt, éledés a nedve...
2026. március 15., vasárnap

Az Ég a fülembe súgja

›
Aranyló fűben térdelek, fölém hajol a halk napfény. Egy sugár érinti arcomat, mintha az Ég szólítana nevemen. Valaha itt dalolt a szél, szav...

Kell a fény, kell a szeretet

›
Én magam vagyok az út, csillagporból szőtt ösvény az éj vizén. Lépteim alatt fény pattan, mint mikor a sötét Ég csendben csillagot terem. Me...

A szabadság ereje

›
Aurora Amelia Joplin festménye Aranyló fény lobban mögötte, sötét teste erőbe öltve. Lépése földet rezdít, szabad lelke messzire hasít. Sör...

Belső áradás

›
(Aurora Amelia Joplin saját képe.) A kreativitás számomra csendes nyílás a fény felé. Amikor fellazul bennem a szorítás, egyszer csak megérk...
2026. március 1., vasárnap

Titokzatos kulcs

›
A város azon az estén más illatot hordott. Friss kenyér és nedves kő illata keveredett a levegőben. A lámpák sárgán izzottak, a kirakatok üv...

Színekből szőtt nő

›
, Színekből szőtt nő áll a fényben, hallgat a semmi peremén. Sem kéz, sem emlék nem tartja őt,...
2026. február 19., csütörtök

A zöld csönd

›
Az erdő számomra hazatérés. Belépek, és átveszem a fák lassú lélegzetét, a ritmust, a Föld meleg súlya megtart és ellazít. A gyökerek történ...

Nyírfák között

›
A nyírfák közt haladok, fény tapad léptemhez, mintha az út figyelne, visszanézne rám csendesen. A Föld alatt lassú dobbanás tanít új ütemet,...
2026. február 18., szerda

Ajándék

›
Az ajándék bennem mélyen égő fény, csontjaim csöndjében lüktetőn remény, nem tárgy, csak áradó, szelíd jelenlét, mely benned is ébreszt egy ...

Csendben hátralépek

›
Szeretettel fordultam felé, emberként álltam elé. Nem fölényből, nem tanítani, csak csendesen segíteni. Nyújtottam a kezem – ő eldobta. S vé...