▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jelenlét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jelenlét. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. április 10., péntek

Ember maradj (A jó és a rossz.)

›
A jó talán belső mérték, amely helyén tartja magát, s kezébe vett erő fölött uralni tudja önmagát. A rossz talán torzult középpont, amikor m...
2026. április 6., hétfő

A hely, ami hív

›
Ez az én napom. Most képzelem, és közben ott vagyok. Sétálok a fenyvesek között, hegyek alatt, napfényben. Velem jön a patak, a csermely han...
2026. március 29., vasárnap

Kimaradt hang

›
Óra ver bennem, láthatatlan kéz, időm finom szálakon visszanéz, lépteim közt elcsúszik a rend, félhangon szól bennem a jelen. A világ kint p...
2026. március 27., péntek

Látható és nem látható

›
Van, ami látható, van, ami belül él. A szem a formák között jár, fény ül a tárgyakon, körvonal születik, és minden a helyére simul. Belül kö...
2026. március 25., szerda

Egy buboréknyi öröm

›
A buborékban mindig volt számomra valami több, mint játék. Ahogy felszáll, ahogy magán hordja a színek halk mozdulatát, ahogy egy rövid időr...
2026. március 15., vasárnap

Csak ennyi történt

›
Nyugalom ül a vállamon, mint alkony a dombok fölött. Egyedül vagyok – mégis együtt az erdő neszével, a föld halk szívverésével. Távol minden...
2026. március 1., vasárnap

Érett oltalom

›
A könny bennem eső, tisztára mos mindent, sója a szívemnek lassan rendet teremt. Nem számvetés ez, áthaladás velem, csak fény marad ott, aho...

Az ihlet bennem él

›
Az ihlet hozzám gyalog érkezik, utcazajon, csöndeken, félrenézett pillanatokon át. Ott van a kávé gőzében, a bőr emlékezetében, egy mondatba...

Egy mosoly

›
Esik az eső, sötét szürkeségbe borult minden. A hangulatom is hasonló, mint az időjárás. Komor és szomorú. Nézem ezt a szürkeséget, és csak ...
2026. február 20., péntek

Illatok pihennek

›
Meleg levegő simul a bőrömre, lágyan, illat lép át rajtam, hangtalanul. Virágpor időzik egy lélegzetig, és a derű belül mosolyra hajol. Hajs...
2026. február 19., csütörtök

A zöld csönd

›
Az erdő számomra hazatérés. Belépek, és átveszem a fák lassú lélegzetét, a ritmust, a Föld meleg súlya megtart és ellazít. A gyökerek történ...

Árnyék

›
Az árnyék bennem maradó bizonyosság, testre vetült gondolat. A fény halad elöl, mögötte az ember marad. Az árnyék a súly, amely formát kap, ...

Leül az idő

›
Van egy pont a nap végén, amikor a kéz már üres, pedig egész nap fogott valamit. A test leülne, mielőtt tovább kellene menni, és nincs szüks...
2026. február 18., szerda

Homokszemek imája

›
A sivatag lélegzik, lassú, arany szívvel, homokszemek imája száll az esti széllel. Dűnék vállán alszik az idő súlya el, minden ív egy titok,...

Hóvirág

›
A Föld még hideget őriz, nedves súlyt, te már ott hajolsz a sötétből elő. Mintha a tél tenyeréből emelne ki egy lassan melegedő fény. Szirma...
2026. január 23., péntek

Belső könnyek

›
A test elkopik. Genetika, munka, idő – ki tudja, mitől. Néha nagyon fáj, mégis mozdulni kell, erőn túl is, emelt fővel. A szív sokszor sír. ...

A fény

›
A fény reggel az ablak peremére ül, lassan kibomlik a hideg üvegen. Arany ujjai végigsimítják a fák hóval terhelt vállát, a világ emlékezni ...

Szépség

›
A szépség reggel kezdődik, amikor a pohár peremén megcsillan a fény. Ott van a konyhaasztalon felejtett morzsában, egy kéz nyomában a kilinc...

Só

›
A só az élet ujjlenyomata, kristályba zárt emberi könny, bőrön maradó emlék, időn és tengeren túl. Ott él minden falatban, ahol a csend ízzé...

Összhang

›
A vízbe lépek, fény simul reám, Nap melege bőrömön szelíden ring. Virág hajol, színe hozzám beszél, az élet lassan bennem is él. A hűvös átj...