▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: múlt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: múlt. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. március 27., péntek

Elköszönök a múlttól

›
Ébredezem. Csendben ülök, a kávé lassan kihűl a kezemben. Az érzéseim és a gondolataim egymásba csúsznak, mint egy régi filmszalag képei. Az...
2026. március 21., szombat

Kinevettem a múltam

›
Mosolyog a szívem, miért ne tenné? Búsultam már eleget, könnyeim jöttek, mint tengerek. Kinevettem a múltam, igen, én ilyen voltam. Hibáztam...

Csendes társaim

›
Vagyok, aki vagyok, a tökéletesség hívása már elkerül, s jól van ez így. Múltam egy regény, s a jövőm még mindig az enyém. A jelenemet élem,...
2026. március 1., vasárnap

Titokzatos kulcs

›
A város azon az estén más illatot hordott. Friss kenyér és nedves kő illata keveredett a levegőben. A lámpák sárgán izzottak, a kirakatok üv...

Csendes lépések

›
A talpad alatt érzed a nedves talajt. Itt most megáll egy pillanatra minden. A lépések kissé nehezek, hoznak magukkal emléket, terhet, napok...
2025. december 5., péntek

Régi képek

›
Régi képek közt halad a fény, mintha idő simítaná végig könnyedén. Elkopott sarkok, repedt keretek, mégis él bennük minden szeretet. Arcok s...
2025. november 30., vasárnap

Régi képek

›
Régi képek közt halad a fény, mintha idő simítaná végig könnyedén. Elkopott sarkok, repedt keretek, mégis él bennük minden szeretet. Arcok s...
2025. november 14., péntek

A régi kendő

›
Mara órák óta gyalogolt felfelé a hegyi ösvényen. A kövek alatt tompán reccsentek a fenyőtűk, a levegőben nyári meleg és érett föld illata ü...
2025. november 1., szombat

Ott, ahol a gyertyák beszélnek

›
Ma csend van. A világ lélegzete elakad, a temető fölött ködfátyol szalad. Lámpások gyúlnak, mint halk imák, s a szélben sóhajt a sok virág. ...
2025. október 23., csütörtök

Zsíros kenyér íze

›
Futottunk porban, szállt velünk a nyár, elfáradt testünk új erőre várt. Leültünk a lépcsőre, egyszerűen, lazán, hagymás zsíros kenyér várt m...
2025. október 20., hétfő

Őszi ködben

›
Lágy köd szitál a fák között, mint álom, mely lassan betölt. A lomb arannyá égve hull, suttogva búcsúzik, elcsitul. Az út puha avarral fedet...
2025. október 9., csütörtök

Múltban rekedve

›
A férfi ott ült a szikla szélén. A nap lassan bukott alá a horizont mögé, sugarai széttört aranyként terültek szét a tenger vizén. A mellkas...

A padon maradt kendő

›
Észak-Olaszország, 1954 A hegyek mögött lassan ébredezett a hajnal, a kövek közül már kibújt a fény. A levegőben frissen sült kenyér illata ...