▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. április 6., hétfő

A hely, ami hív

›
Ez az én napom. Most képzelem, és közben ott vagyok. Sétálok a fenyvesek között, hegyek alatt, napfényben. Velem jön a patak, a csermely han...
2026. március 29., vasárnap

Az idő lüktetése

›
Az emberi életet kezdettől fogva egy ősi, láthatatlan rend kíséri, amely ott lüktet a születés első felsírásában.Ott dobban a mellkas mélyén...
2026. március 27., péntek

Látható és nem látható

›
Van, ami látható, van, ami belül él. A szem a formák között jár, fény ül a tárgyakon, körvonal születik, és minden a helyére simul. Belül kö...

Elköszönök a múlttól

›
Ébredezem. Csendben ülök, a kávé lassan kihűl a kezemben. Az érzéseim és a gondolataim egymásba csúsznak, mint egy régi filmszalag képei. Az...
2026. március 21., szombat

Színház az egész világ

›
Az élet néha olyan, mint egy hatalmas színház. Mindannyian szerepeket hordunk: szülők, gyermekek, barátok, társak vagy éppen csendes szemlél...
2026. március 1., vasárnap

Az ihlet bennem él

›
Az ihlet hozzám gyalog érkezik, utcazajon, csöndeken, félrenézett pillanatokon át. Ott van a kávé gőzében, a bőr emlékezetében, egy mondatba...
2025. november 17., hétfő

Az érme üzenete

›
Senki sem tudta pontosan, mikor került oda; a falu szélén, a régi híd alatt egyszer csak ott feküdt egy arannyal teli zsák, mintha valaki od...
2025. november 3., hétfő

Hangtalanul

›
A madár a földön feküdt, mozdulatlanul. Nem volt se nagy, se különleges, csak egy apró test, aki még nem adta fel. A nő lehajolt, tenyerébe ...
2025. október 23., csütörtök

Ellenállhatatlan rózsaillat

›
A rózsa illata lassan felszáll, mintha a levegő puha kendőt terítene rám. Édes párája körbefon, és minden lélegzetemmel mélyebbre simul benn...
2025. október 19., vasárnap

A varázstükör lehelete

›
A szoba csöndjét selymes fény szőtte át. A félhomályban Aurora íróasztalán apró, tintafoltos papírok hevertek, tele verskezdeményekkel, töre...

Gyertyát gyújt a szív (Édesapám emlékére)

›
A temető csendje különös volt aznap. A fák kopaszon álltak, ágaik között szürke köd lebegett, mint egy régi emlék, amit az ember sosem tud e...
2025. október 14., kedd

A tűz és a víz csókja

›
Lángból születtem, te jégből érkeztél, szívemre fagyva mégis felégtél. Szikra lett minden kimondott szavad, forróság ringatta jeges arcodat....

A nagymama meséje

›
Az este lassan ránk hajol, s a gyertyafény is álmot hoz, de egy szív ébren muzsikál, a nagyi hangja ringat most. Ott ül a nagymama szelíden,...
2025. október 11., szombat

Pengeélen

›
Táncolok, nem színpadon, nem nézők előtt, csak a szél figyel, és a város alvó fényei. Minden lépésem szakadék fölött rezdül, de belül valami...
2025. október 9., csütörtök

Múltban rekedve

›
A férfi ott ült a szikla szélén. A nap lassan bukott alá a horizont mögé, sugarai széttört aranyként terültek szét a tenger vizén. A mellkas...

A szüret varázsa

›
A szőlőhegyek fölött aranyló napsugár játszott a levelek között, s a tőkék üresen, csendesen álltak, mintha maguk is elégedetten sóhajtottak...
2025. október 3., péntek

A szabadság ösvénye

›
Az erdő arany levelekbe öltözött, mintha maga az ősz hintette volna szét a szabadság fényét. A szél játszva kapott Annamária hajába, miközbe...