▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: próza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: próza. Összes bejegyzés megjelenítése
2025. július 1., kedd

A tükörrepedés

›
Jon ülve maradt, míg a többiek énekeltek. Negyven éves lett. A gyertyák a tortán már majdnem végigégtek, mire valaki észrevette, hogy ő nem ...
2025. június 25., szerda

Szívem örökké emlékezik

›
Magányosan ülök egy pohár whisky mellett, melyben elolvad a csend. Az ital mélyén visszatükröződik a múlt, ahol kettőnk árnyéka táncol csend...
2 megjegyzés:
2025. június 23., hétfő

A hajnal leánya

›
Volt egyszer egy leány, aki sosem aludt el teljesen éjjel. Nem azért, mert nem tudott, hanem mert a lelke mindig figyelt. Figyelte a csillag...
2025. június 11., szerda

Az új otthonom

›
Van egy kis faház, mélyen az erdő szívében. Olyan hely ez, amit nem térképen jelölnek, hanem a szívem belső térképén. Az ajtaja halkan, recs...
2025. június 10., kedd

Égnek nyíló virágok

›
A távoli hegyek sötét kontúrja még alszik az égre boruló pirkadat alatt, de már ott lüktet bennük a fény születésének ígérete. A csúcsok mög...
2025. május 29., csütörtök

A szív hídja (lélektörténet)

›
Csend volt. Az a mély, időtlen csend, melyben nem hallatszik más, csak a lelkek zúgása. Két világ közeledett egymáshoz: az egyik hűvös és ár...
2025. április 29., kedd

A természet lágy ölén

›
Ahogy sétálok, a fű egyre inkább körülölel, mintha mindent átölelne, amit csak érintek. A lábaim könnyedén simítanak végig a puha szálakon, ...
2025. április 23., szerda

Kedves Aurora!

›
Ma megálltam egy pillanatra. Csend lett bennem. Nem a világ csendje, hanem az a mély, belső nyugalom, amit csak akkor érzek, amikor végre ha...
2025. április 17., csütörtök

A képzeletbeli valóság

›
Eva csendben ült a festőállványa előtt. A szobában szelíden derengett a fény, mintha a levegő mozdulatlan lenne, nehogy megzavarja azt, ami...
2025. április 15., kedd

Nem vagyok egyedül

›
Van egy állapot, ami átjár, könnyedén áramlik, és ott semmi sem fáj. A testem, a lelkem, az elmém és a vágyaim mind tiszták. Nincs bennük sz...
2025. április 9., szerda

Újra itthon, újra tavasz

›
A tavaszi levegő illata még szinte szűz volt – friss, harmatos, tele új ígéretekkel. A rózsaszín virágok kinyíltak, mintha csak őket várták ...
2025. április 7., hétfő

A jövő hagyománya

›
A világ változik, a régi szokások elűnőben vannak, de bennem él valami, amit nem engedek elveszni: a tisztelet, a szép magyar beszéd, a term...
2025. április 3., csütörtök

Talán egyszer

›
A park csendjében egy férfi ült a kopott padon. Teste kissé előregörbült, mintha a súly, amit cipel, összeroppantaná. Kezei egymásba kulcsol...
2025. március 27., csütörtök

Az erdő szíve

›
Az erdő egy nagy család, a felhőket súroló hatalmas fákkal, az állatvilágával. Otthont ad oly sok mindennek. A fák élnek, szerintem szívük i...
2025. március 22., szombat

Reggeli álmodozás

›
A szoba még álmos, a fények gyengéden csusszannak be az ablakokon, mintha nem akarnák megzavarni a nyugalmat. A szemem lassan nyílik, és a v...
2025. március 11., kedd

A tavasz ébredése

›
A reggel még hűvösen ölelt át, ahogy a fű lágyan hajladozott a szellő játékára. A fák ágai között halk susogás hallatszott, mintha a termész...
2025. március 6., csütörtök

Néma szeretet

›
(A képet mestreséges intelligencia készítette.) Nézem a gyönyörű fákat, melyek koronájukkal a felhőket súrolják. Büszkén állnak, időtlen mél...