▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
2025. július 1., kedd

A nagymama meggye

›
Kosárban piroslik a meggy, nap csókolta, édes lett, meleg. Levél alól mosolyog már, mintha a fény karolná át. Ott áll a fán, ring a vágyban,...

A tükörrepedés

›
Jon ülve maradt, míg a többiek énekeltek. Negyven éves lett. A gyertyák a tortán már majdnem végigégtek, mire valaki észrevette, hogy ő nem ...
2025. június 28., szombat

Két élet, egy arc

›
Fehér csendből lépek elő, az isteni tisztaság mélyéből. Lélegzetemben nincsen kérdés — csak válasz rebben, hangtalan, egy örök táncban, hol ...

Limonádé-nyár

›
Csilingel a pohár, jég táncol benne, citrom illata száll a levegőben. Mentalevél hűsít a tenger part ölében, napfény simogat, sós levegő a t...
2025. június 26., csütörtök

Jó reggelt, kedves Olvasó!

›
Ma egy új nap köszönt ránk, tele lehetőségekkel és csodákkal. Minden percben ott rejlik a választás, hogy a jót válasszuk, a szeretetet, a r...
2025. június 25., szerda

Egy szál virág

›
Egy szál virág. Egy illat, egy szirom, lágy, akár egy emlék a bőrön. Egy mozdulat csupán, egy halk gesztus, egy érzés, egy gondolat, amit ne...
2025. június 23., hétfő

Áldás az ifjú párra

›
A fény ma rátok hajol az égből, mint áldott csönd egy templomi zenéből. Szívetek összefonódik, mint két kéz, mely hűséget ígér – szelíden és...

A hajnal leánya

›
Volt egyszer egy leány, aki sosem aludt el teljesen éjjel. Nem azért, mert nem tudott, hanem mert a lelke mindig figyelt. Figyelte a csillag...

Igazi nyár

›
Fény, ami nem kérdez. Illat, amihez emlék nő. Csend, amely ringat, és hang, amit csak a szív hall. Nyár az, amikor élni nem kell tudni — csa...

Beszélő felhők

›
Suhannak fenn a beszélő felhők, törtfehér álmok az Ég tenyerén, a szél selyemujja cirógatja őket, táncolnak csendben a nyár peremén. Nevetne...
2025. június 19., csütörtök

Tánc az esőben

›
Az eső aznap lassan kezdett szitálni, mint amikor az ég csak simogatni akarja a földet, nem bántani. A ház ablakán apró vízcseppek gördültek...

Ma reggel...

›
Ma reggel nem sietek. Nem vagyok már ugyanaz, aki tegnap voltam. A csendből érkezem — és abból a fényből, amit csak az lát, aki túlélte az é...

Ha kérhetek... /lélekvers/

›
Ha kérhetek, csak annyit kérek: hadd legyek mindig csend – és önmagam. Hadd maradjak nyugodt, mint hajnalban a tó, melyet nem fodroz sem vih...
2025. június 17., kedd

A szívem a kulcs

›
Minden szürke. A világ kopár és kilátástalan. A Föld alatt némán pihennek a válaszok, és az Ég sem mond semmit már régóta. De én lépkedek to...

Ennyi pont elég... /lélekvers/

›
Csend van. A virágzó fa alatt ülök, egyedül – de minden velem van. A levegő édes, a fa kérgének illata összesimul a fű friss zöldjével, és é...
2025. június 14., szombat

Az interjú

›
– Mi a legnagyobb félelme? – kérdezte az interjúztató. – Villámlás, a vihar. A belső fájdalom, amikor rájövök, hogy nincs időm reggelizni tü...

Lehajolok magamhoz (lélekvers)

›
Elfáradtam. Halk vagyok. Mint csukott ablak mögött a dal. Benn rekedtem, hangtalanul, és magamra zárult a zaj. Pihenni kell — nem csak testt...