▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
2025. augusztus 17., vasárnap

Az Új Kenyér Ünnepe

›
Augusztus 20-án a Föld szívdobbanása érkezik hozzánk, a kalászok aranyából csendesen kenyér születik. Minden szeletben ott rejlik a Nap mele...

Gyöngyszemek az éjben

›
Hallgatom a tücskök zenéjét. Késő éjjel csodás koncertet adnak. A nyár még tombol, de a szél sarkán halkan kopogtat az ősz. Szeretem a nyári...

Eltévedt csillag

›
Az éjszaka az úton lépkedtem, bőrönd a kezemben. A csönd úgy simult körém, mint egy régi, elfeledett dal. Fölöttem az ég fekete bársonyán mi...

Amire emlékeznek majd…

›
Az élet nem rohanás, hanem lassú, fénybe mártott festmény, ahol minden ecsetvonás egy pillanat, amit együtt élünk meg. Példát mutatni – mind...

A láthatatlan kéz

›
Sok lélek vét, tudatlanságban jár, nehéz szívvel önmaguknak bevallani hibáikat. A szó, mely szeretne gyógyítani, falaknak csapódik, elnémul,...

Hajnali lebegés / lélekvers/

›
Hajnali csend ölel, a Hold aranyhídja rám hajol, csillagok szelíd szemével kísér, és a levegő friss érintése úgy simít végig rajtam, mintha ...

Csillagok tánca

›
Csillagok táncolnak halk léptekkel, Hold fénye hinti lágy szőnyegét. Álmából ébred a csendes táj, Hol fény és árnyék könnyedén száll. Ezüsts...

Láthatatlan erő (Saját tapasztalatomat írtam le. Próza )

›
Voltak napok, amikor úgy éreztem, a hátamon hordom az egész világot. Reggelente a kávé gőze fölött pedig már a napi teendők hosszú listája s...

Gyermekkori emlék

›
Apró kezem markolta a magot, szívem a tyúkok közt ritmust dobogott. Fehér és barna tollú kis sereg, szaladt felém, hogy reggelit vegyenek. R...

A tükör titka

›
Az ódon bazár félhomályában egy teve mozdulatlanul állt. Mellette egy repedezett tükör, aranykeretben, rajta évszázadok pora. – Ez nem eladó...
2025. augusztus 6., szerda

Tiszta szeretet

›
Nincs elvárás. A szívemben megértettem. Vagyok, aki vagyok. Belül szabad vagyok, mint a szél, amely nem kérdez, csak táncol a fák lombjai kö...

Nyári zápor

›
Esőcseppek csillognak a napfényben, a gesztenye lombja táncol a szélben. Friss Föld illata száll, mint a madár, nyári zápor ölel, simogatva,...

A szív suttogása

›
Magány ül mellém, s a csendbe simul a hiány. Vágyom, hogy valaki csak mellém üljön, s vállára hajthassam a fejem. Egy homlokpuszi… arcom az ...
2025. augusztus 3., vasárnap

Minden elmúlik egyszer...

›
  Mi értelme a rohanásnak? A napok csak úgy elszaladnak, mint homokszemek, amelyek egyenként peregnek át az ujjaim között, észrevétlenül, ha...
2025. július 31., csütörtök

Az írás bennem él

›
Az írás számomra nem egyszerűen kedvtelés – az életem része, a lélegzetem. Ha nem írhatnék minden hajnalban, talán bele is halnék. Mert mind...
2025. július 28., hétfő

Nem engedlek el

›
Az eső finoman dobolt a peronon. Anna az ablakhoz simult, és nézte, ahogy a vonat lassan elindul. A szíve minden egyes döccenésnél összébb s...

Levél Virághoz (Episztola)

›
Virág, te halk szellő vagy, ki mosolyt hoz a nappalokba. Lépésed csend – mégis megmarad, mint emlék, mely egy dalban szól. Nevetni tanít min...
2025. július 26., szombat

A jel beszél

›
– Hallottad a csengőt? – kérdezte Nóra, miközben a homokban mezítláb lépkedett, mintha a föld meséit hallgatná. – Csak a szél mozdította meg...

A látás ajándéka

›
Ezidáig aludtam. Csukva volt a szemem. Nem láttam. Vak voltam. Elnyelt az elvárások mindennapja. És közben nem vettem észre, hogy minden, am...

Az Éj Őrzője

›
Aludj, szép szív, ma én vigyázok rád, könnyedre fényt borítanak az álmok. Nem engedem, hogy fájdalom törjön rád, köréd fonok most egy csilla...