madárdal sző selymet a reggelbe –
a Nap mosolyát a vállamon érzem,
s a világ újra hisz a szerelemben.
A mezők illatát viszi a szél,
búzavirág nyílik az út szélén –
minden levél egy régi emlék,
és minden perc egy új reménység.
Könnyű a lét, mint harmat a fűszálon,
csend ring a tó ölelésében –
ez most a nyár, örök és tiszta,
egy pillanatnyi végtelen béke.
