Vágyak tengerén hajózom, könnyedén szólok.
Te vagy az éjben a csillagfény, titokzatos szenvedély,
Mely elhozza nekem az illatod, az igazi szerelmet,
Mi több, mint szelíd mindennapok meséje.
Benned él a tűz, mely lágyan éget, s felébreszt,
Álmok közt szőtt szövet, hol a csend beszél és a vágy fest.
Lelkem szárnyán lebeg a szó, mit csak a szíved ért meg,
Suttog a szél, hogy nélküled a világ csak üres színpad, tétlen.
Érezd meg, hogy szeretlek, e szó túlontúl kevés,
Veled a világ végtelen, s szemedben én elveszek.
Szerelem, te vagy a fény, szívemben lüktető vér.
Engedd, hogy elragadjon az érzés, mi örökre összeköt,
Most, lelkünk már régen összefort.
