A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fohász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fohász. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 19., csütörtök

Ha kérhetek... /lélekvers/



Ha kérhetek,
csak annyit kérek:
hadd legyek mindig csend –
és önmagam.
Hadd maradjak nyugodt,
mint hajnalban a tó,
melyet nem fodroz sem vihar,
sem szó.
Ne billentsen ki sem ember,
sem zaj,
legyen bennem az egyensúly,
mint hegygerincen a Nap,
mikor még nem süt –
csak van.
Adni tudjak – mindig,
ha valakinek kell.
Ha csak egy mosoly,
egy ölelés,
egy halk: jól vagy? –
legyen belőlem kenyér.
Barátokat, tiszta szívűeket,
akik nem formálni akarnak,
csak látni,
ahogy vagyok –
és szeretni.
Ne vegyenek,
hozzátegyenek.
Mint harmat a virághoz,
napfény a fűhöz –
csak úgy.
És ha lehet…
egy helyet is kérek,
hol nincs más,
csak fák, madarak
és a szél.
Hol a csend nem magány,
hanem ölelés.
És ott legyek én –
és Mollyka, a kiskutyám.
Ahol az élet már nem álom,
hanem valóság.

2025. május 29., csütörtök

Hálában ringatózva (Lélekvers)



Köszönöm e csendet, mely átölel,
a reggel szívverését, a kávé melegét,
a fényt, mely aranyként simul rám,
s a jelenlétet, melyben minden teljes.
Hálás vagyok a láthatatlanért,
a mosolyokért, melyeket a szél hoz,
az ölelésekért, melyeket a világ küld,
és a szeretetért, mely örökké bennem él.

2024. október 31., csütörtök

Fohász (Életem első verse 2004)

 

Kérlek Istenem,
Vedd le terhemet,
Túl sok a teher,
Menten betemet.
Adj erőt nekem,
Most nehéz az életem,
Úgy érzem,
Bevégeztem.
Mintha ezer kő,
Húzná le szívemet,
Fájdalom kín,
Gyötri a lelkemet.
Szeretlek Istenem,
Kérem a támaszod,
Szomorú szívemnek,
Kérlek válaszolj.