Neked írom

Nem tudom, ki vagy,

csak azt érzem, egyszer majd ideérsz.

Talán fáradt szemmel olvasod,

talán épp akkor, mikor elfogy benned a remény.

Én csak itt hagyok egy mondatot,

mint mécsest az ablakban,

hogy ha sötét úton jársz,

legyen valami, ami hazahív magadhoz.

Lehet, hogy ma nehéz a vállad,

túl messzinek tűnik a reggel,

de valahol benned még moccan az élet,

mint parázs a hamu alatt.

Ne hidd, hogy minden elveszett,

mert most nem látod az utat,

van, hogy a szív lassan gyógyul,

míg a könny lassan elapad.

Tedd le egy percre, ami fáj,

pihenjen meg benned a bánat,

nem kell ma erősnek látszanod,

elég, ha megvárod a holnapot.

Mert akire egyszer rátalál egy vers,

talán épp választ keresett,

lehet, hogy ez a néhány sor

reménnyel teli új életet hoz.

Örök Hullámzás /lélekvers/

Én vagyok a tenger – mély és végtelen,

sóhajom a szél, szívverésem a hab.

Hullámzom csendben, vagy zúgva, hevesen,

mégis ölel bennem minden, ami szabad.

Én ringatom az eget, a csillagok álmát,

karomban alszik a Hold s a fény.

Én vagyok a kérdés, én vagyok a válasz,

létezés, álom és ébredés, emlékezés.

Szelíden ölelem a partot, mint egy lágy ölelés,

a víz suttog a csillagok fénye ragyog.

Minden egyes pillanatban ott a lét íze,

én hullámzom, örökké szeretek,

minden fényben benne élek.

Úgy táncolnék...

Táncolnék én, az élet színpadán,

hol árnyak is lépést tanulnak.

Hogyan? – kérdem csendesen,

mikor vállamon a nap súlya ül.

– Megmutatod, hogyan? –

suttogom egy harmatos hajnalnak,

de senki sem válaszol.

Hol a válasz? Talán csak egy mozdulat.

Könnyedén? – mint toll a szél tenyerén,

de belül a lépteim nehezek.

Nehézségek – hívnak és visszatartanak,

mégis minden rezdülésem: igen.

– Hol vagy? Ki tanítana? –

A fák? A csend? A könnyek?

Talán a szél, mikor arcomhoz ér,

s nem kérdez – csak simít.

Vagy te tanítasz – maga az élet?

Aki elesni enged, hogy megtanuljam,

hol rejtőzik az igazi erő?

Te vagy, aki nem szól – csak hallgat.

Senki sem tudja…

de mindenki táncol – egyszer.

Talán ezért születünk,

hogy megtaláljuk a zenét,

amit csak a szív hall meg.

Az élet: zene. A szívem ritmus.

És én? Én vagyok a mozduló válasz.