Reggeli varázs

Bennem is annyi a szó,

mint harmat a fűszál hegyén –

csendbe rejtett gondolat,

érintetlen, puha remény.

Reggel van,

s a szív is újraírja önmagát.

A napsugarak szelíden simogatják arcom,

a hűvös levegő felébreszt,

s lelkem a szavakat varázsolja sorokká.

E csodás reggel ragyogó napot ígér,

mint egy álom, mely valóra válik.

Elmondom

 

Elmondom, miért is írok,

Talán mert ki akar jönni

A mélyről, a szívemből,

A lelkem mélységéből.

Ki-ki örömére teszem,

Papír, toll az életem,

Szenvedély és szerelem:

Ennél szebb nem is kell.

Érzések jönnek, mennek,

Fel-feltörnek bennem,

Szavakká, sorrá állnak össze,

Papíron újra megszületve.

Legyen az bánat, vagy öröm,

Mindet szavakba öntöm,

Legyen az ábránd, vagy vágy,

Versemben mindent megtalálsz.