Ahol a fű puha, s a szellő mesél,
ott járnak a gyerekek – hol a szív még őszintén él.
Szaladnak boldogan, mezítláb,
virágok illata s a Föld a lelküket simogatja.
Mellettük kacaj – egy kisfiú nevet,
szemében égnek a csillagjelek.
Nem tud még hazugságot, bántó szót,
csak a jót – mit az Égbe írt valahol egy angyali szó.
Kezükben labda, álmukban fény,
ők még hisznek – hiszen tiszta lelkek.
Nem félnek, nem rejtik mosolyukat,
mert lelkükben otthon van az igaz szeretet.
Nézd, hogy ölelik át a mindent,
mert ahol ők vannak, ott félelem nincsen.
Egy madár röppen – ők vele szállnak,
álmokat rajzolnak, szívük hangjával.
Szeretetből vannak, csöndből és dalból,
az élet legszebb, tiszta fonalából.
Ők még tudják, mi az: csak lenni – szabadon,
ahol a nevetés születik… ott a szeretet lakik.
