Néha

Néha fent

Néha lent

Néha kint

Néha bent

Néha szent

Néha nem

Néha derű

Néha ború

Néha mosoly

Néha komoly

Néha csók

Néha ne szólj

Néha ilyen

Néha olyan

Az életet ne vedd

Komolyan.

Színház az egész világ

Az élet néha olyan, mint egy hatalmas színház. Mindannyian szerepeket hordunk: szülők, gyermekek, barátok, társak vagy éppen csendes szemlélők vagyunk egy-egy jelenetben.

Egyes napokon könnyedebb szerepet kapunk, máskor nehezebb jeleneteket játszunk el. Mégis mindannyian ugyanazon a színpadon állunk, ugyanabban a történetben.

Van, hogy sírunk, szenvedünk. Van, hogy felszabadultan kacagunk. Az élet minden érzését átéljük. Hiszen embernek születtünk, és ezzel együtt kaptuk a szívünket is – hogy érezzünk, szeressünk, reméljünk, és olykor el is bizonytalanodjunk.

Olykor taps hallatszik, máskor csak csend ül a nézőtéren. De a függöny mögött mindannyian ugyanazt keressük: egy kis örömöt, egy kis megértést, egy emberi pillanatot.

A legszebb jelenetek mégis azok, amikor észrevesszük egymást. Amikor megállunk egy beszélgetésre, amikor együtt nevetünk, vagy csak csendben sétálunk egymás mellett. Ezek a pillanatok adják az előadás igazi fényét.

Mert végül az együtt töltött idő az, ami valódi tartalmat ad ennek a különös előadásnak. A többi lassan eltűnik a süllyesztőben.

Shakespeare-nek igaza volt: „Színház az egész világ.”

A kérdés csak az: vajon mennyire vagyunk jelen a saját életünk színpadán?

www.muzsakkonyvtara.hu