Reggeli varázs

Bennem is annyi a szó,

mint harmat a fűszál hegyén –

csendbe rejtett gondolat,

érintetlen, puha remény.

Reggel van,

s a szív is újraírja önmagát.

A napsugarak szelíden simogatják arcom,

a hűvös levegő felébreszt,

s lelkem a szavakat varázsolja sorokká.

E csodás reggel ragyogó napot ígér,

mint egy álom, mely valóra válik.

A szerelmes mágus

Aleandro, a nagy mágus, már régóta figyelte Sofiát. Titokban csodálta, míg végre egy könyvesboltban megszólította. Egyre többször találkoztak, közösen nézegették a könyveket. Bár mágus volt, a szerelem bizonytalanná tette.

Egy parkban várta Sofiát, piros kalapban, kezében hatalmas virágcsokorral. Szíve hevesen dobogott, miközben szélörvény kavarodott körülötte. Amikor Sofia megérkezett, átadta neki a csokrot. Tekintetük találkozott, és a pillanat varázsa átjárta őket.

Gyengéden megölelték egymást, majd egy lágy csók pecsételte meg szerelmüket. Aleandro halkan suttogta:

– Lényed káprázatos, Sofia. Ragyogásod, mint a hajnal fénye… és én elvesztem varázsodba