Lenni, mint hajnal, mikor fényre lel a táj,
minden csepp árnyban csillag-arcot talál.
Nem lenni, csak köd, mi mindent elfed,
hol a szív is hallgat, s álom se lebeg.
Lenni, gyökér, mi földből erőt szív,
széllel táncoló lomb, s mindent kibír.
Nem lenni, csak sivatag, hangtalan por,
hol vágy is kihűl, s az út ködbe simul.
Lenni, örök híd, mi fényből ível át,
két világ között ringatja álmát.
Nem lenni, árnykép, mely önmagától fél,
de aki élni mer, az csodára lel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése