Szavaim nem csupán hangok,
hanem fénycsóvák,
melyek a bensőmből indulnak,
mint titkos források,
a reggel csendjében.
Lüktet bennem valami ősi,
erő, mi nem rombol,
hanem emel,
mint ölelő karok
az első napsugárban.
Fények sodródnak körém –
lágyan, biztosan,
mintha a világ is tudná,
hogy bennem most
valami megszületik.
Mágnes vagyok,
vonzom, ami igaz,
ami tiszta,
ami már régóta úton van felém,
és most végre elér.