Sándor, József, Benedek,
régi márciusi nevek,
szájuk nyomán száll a hír,
enged már a téli szíj.
Zsákban hozzák a meleget,
így mondták az öregek,
s míg a szél a kertre hajol,
éled a Föld mindenhol.
Cseppen eresz, olvad a jég,
világosabb lesz már az Ég,
s mire Benedek megérkezik,
rügy fakad, a tél búcsút int.
Künn a fényes déli órán
szebbnek látszik udvar, határ,
s minden ember szívére száll
egy szelíd, langyos napsugár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése