Gyöngyszemek XI.

A csend hatalmáról írok ma Nektek.

Rájöttem, mennyire fontos, és milyen nagy kincs a csend. A csendben van minden. A csend maga a csoda. A csendben található az ösztönös megérzés. A bölcsesség a szívben van, az okosság a fejben. A bölcsesség okosság nélküli tudás. A bölcsesség minden emberben benne van, csak nem tud hozzáférni, nem tud megnyílni neki. Vajon miért nem tudnak hozzáférni? Azért, mert hiányzik az életünkből a legfontosabb. Mi is lehet az? Az a Csend.

Minden nagy dolog a csendben születik meg, ha magunkba figyelünk. Sajnos, a mai világ tele van zajjal. A csendre mindenkinek szüksége lenne. Ha csak rohanással, kapkodással telik el minden napunk, minden perc ki van töltve valami teendővel, előbb utóbb széthullik az ember élete. Lebetegszünk mind lelkileg, mind fizikailag. A test jelez, szinte kiabál, de a mai világban olyan elvárások vannak, amiket teljesíteni kell a megélhetés miatt. Nagyon nehéz szülőnek lenni, az anyának, amellett, hogy a családot ellátja otthon, még dolgoznia is kell. Annyi mindenre kell figyelnie, hogy a nap végére elfáradva, kimerülve éri az este. Nem egyszerű, de meg kell próbálni mindenkinek valahogy egy kis énidőt magára szánni. A mostani világban ez nagyon fontos. A mai kultúrából hiányzik a csend. A mindenkinek rendelkezésére álló csend szabadon áramlik. A természet az, ahol a csendet a legjobban megtalálhatjuk.Ha eldöntjük, hogy foglalkozunk önmagunkkal, akkor az életünk szépen úgy alakul. Minden hozzánk igazodik. Természetesen időt igényel, de megtörténik. A természetben való időtöltés az egyik legnagyszerűbb, a csendet élvezhetjük, és újra feltöltődhetünk energiával. Segít mind a lelki, mind a fizikai gyógyulásban. Minden írásomban elmondom, ha kevés idő áll a rendelkezésre, akkor elég napi tizenöt perc elvonulás a családtól, lélegzés és már történik is a feltöltődés. A Gyógyító Álom írásomat ajánlom az ellazulás, és önszeretet eléréséhez. Este elalvás előtt nagyon hatásos tud lenni. Vagy egy séta a természetben. A természet maga a csoda. Remélem, ismét tudtam a leírt gondolataimmal segíteni, és sikerül valamit a napi szinten beiktatni, hogy jobban érezd magad kedves olvasó. Nagy ölelés: Aurora Amelia Joplin.

 

 

Gyöngyszemek X.

 

Szeretnék most nektek a megbocsájtásról írni, egy számomra, és úgy gondolom, nektek is fontos dologról. Mindezekre magam jöttem rá.

Nagyon nehéz téma a megbocsájtás. Nem is beszélve arról, ez milyen hosszú, akár egy életen át tanulandó folyamat. Már egészen kicsi korunktól követünk el hibákat, rosszat csinálunk, amit tudjuk, nem szabadna, de mi akkor is ki akarjuk próbálni, azt a dolgot meg karjuk tapasztalni. Persze aztán kapunk is a szüleinktől, jó esetben esetleg csak szidást, számonkérést. Későbbiekben is döntünk rosszul, mert nincs meg a tudásunk akkor, az adott pillanatban, és a számunkra az úgymond rossz döntést hozzuk meg. Na, akkor jönnek lelkiismeret -furdalások és a bűntudat. Annyiszor rosszul döntünk, hibázunk, hiszen emberek vagyunk, tapasztalni jöttünk ide a Földre, tanulni. Így fejlődünk, a tudatosságunk, a lelkünk. Viszont nagyon nehéz elengedni a sok rossz döntés által okozott fájdalmakat. Hiszen van úgy, hogy megbántottunk egy szerettünket, és ő nem tud megbocsájtani, például ez évekig tud nekünk bánatot okozni. Egy valami biztos, ezeket csak cipeljük magunkkal, és csak rakódnak, rakódnak, olyan, mintha egy zsák követ hurcolnánk magunkkal minden pillanatban. Egy idő után megrogyunk, elfáradunk, és elmegy az életkedvünk is. Hogyne menne el, hiszen mi mindent cipelünk magunkkal nap mint nap! Nekem jó pár évembe telt, mire édesanyámnak meg tudtam bocsájtani. Ha olvastad, kedves Olvasó, az „Isten velem van” című írásomat, abból megismerheted az életem egy darabját. Rájöttem, ő csak ennyire volt akkor képes, szellemi, érzelmi tudása ennyi volt. Nem tudott engem szeretni, akkor nem volt rá képes. Saját fájdalmában volt elveszve. Még anyaként is sokszor elkapott a sírás, hogy mennyire hiányzott nekem az anyai szeretet! A gyermeki énem néha előjött felnőttként is. Ma már jó a kapcsolatom az anyukámmal. Nagyon sokat olvastam, és nagyon sok tanfolyamot végeztem az elmúlt harminc év alatt. Spirituális tanfolyamokat, angyal-tanfolyamokat, huszonévesen. Faltam a misztikus írásokat. Mai napig fejlesztem magam, olvasok, és alkalmazom a tanultakat. Egy biztos, kedves Olvasó, hogy az első lépés az- az, hogy magadnak kell MEGBOCSÁJTANOD! Tudom, ez furcsa, mert arra gondolsz, hát nem azoknak kell megbocsájtanom, akiket megsértettem, megbántottam? Igen, az is fontos, valóban. De nem az az első. Hogyan is tudnál megbocsájtani nekik, ha önmagadat utálod emiatt, és haragszol magadra? Tudna az tiszta szívből jönni, tudnál tiszta szívvel megbocsájtani nekik? Érezz bele ebbe! Hát nem. A legelső dolog saját magadnak megbocsájtani, mindent elengedni. Nekem az segített, és lehet segít neked is, hogy akkor, amikor azokat az úgymond rossz döntéseket hoztam abban az életszakaszomban, akkor olyan tudatossággal bírtam. Ennyit tudtam tenni, erre voltam képes, olyan érzelmi szinten voltam. Azóta fejlődtem, változtam, tanultam. Már teljesen más ember vagyok. Tehát, ha ezt tudatosítod, és elengeded azt a sok fájdalmat, megkönnyebbülsz. Néha visszatér egy-egy emlékérzés még évek múlva is, de ezek szépen elmennek, és leteszed a sok követ, amit a hátadon cipelsz, vagyis egyre kevesebb lesz a zsákban. Ez hosszú folyamat is lehet. Mindenkinél más. Hiszen mindenki mást él át, mást tapasztal meg. Nincs két egyforma élet, mint ahogy ember sem. Tehát az életed egyre jobb lesz, az egészséged is, erősebb leszel, és mosolygósabb. Remélem, tudtam egy két jó tanácsot adni. A lényeg az első dolog, hogy önmagadnak megbocsájtani. Ha elkezded szeretni önmagadat, már megbocsájtottál magadnak. Egyre jobb és könnyebb lesz az életed. Nehézségek mindig jönnek, de sokkal könnyebben tudod őket kezelni. Ajánlom a lélegzést, a napi tizenöt perc önmagadra figyelést és lazulást, a „Gyógyító álom” írásomat, melyet már hangos videóként is megtalálható.

Nagy ölelés: Aurora Amelia Joplin.

Gyöngyszemek VIII.

 Szeretnék nektek pár gondolatot átadni a kritizálás hatásairól. Nagyon nehéz a jelenlegi világban pozitívnak maradni. Mindenhonnan bombáznak bennünket a negatív dolgok. Írtam az egyik írásomban, hogy az emberek nem mosolyognak, legtöbben panaszkodnak, szomorúak. A mosolynak hatalmas nagy ereje van. Sajnos, keveset mosolyognak az emberek. Pedig a mosoly a lélek mosolya. Biztosan sokan megtapasztaltátok, hogy piszkálnak benneteket, és rosszakat állítanak rólatok. Ezzel szerintem mindenki találkozik, találkozott az életében. A kritizálás, ha valakit kritizálunk, mindegy, hogy csak gondolatban, vagy ki is mondjuk azt, és függetlenül attól, megvan-e abban az egyénben az a hiba, vagy nincs, saját magunkra irányítjuk - vonzzuk azt, amit kigondoltunk, vagy kritizáltunk abban a személyben. Ezzel azt üzenjük az univerzumnak, vagy nevezzük sorsnak, ki minek szeretné, hogy nyitott vagyok erre a dologra, és ilyen akarok lenni. Megnyilvánul az életünkben, bennünk. Azzal, ha kritizálunk valakit, őt nem befolyásoljuk, a gondolatunkkal, kijelentésünkkel, csak önmagukat. Olyanná válunk, mint amit- akit kritizálunk. Nagyon elgondolkodtató, hogy mit gondolunk, és mit jelentünk ki. Bizony visszafordul ránk. Bölcsen kell kijelentenünk dolgokat. Fontosnak tartottam ezt leírni nektek, mert sokan nem tudják, milyen hatalmas ereje van a ki nem mondott szavaknak, és a kimondottaknak egyaránt. Az vagy, amit gondolsz magadról, ez egy bölcs mondat. Örülj minden pillanatban. Tudom, nehéz, de meg lehet próbálni. Sokkal könnyebb panaszkodni, hiszen azt szoktuk meg. Sajnos a megszokás az, ami sokszor visszatart minket attól, hogy merjünk változtatni. Megszoktuk, hogy mindennap bosszankodunk, hogy rosszul bánnak velünk, annyira megszoktuk, hogy elfogadjuk, és elgyengülünk. Úgy érezzük, nincs elég erőnk már változtatni. Magam is átéltem és ismerem, mennyire nehéz. Viszont, ha felismerjük, azután képesek leszünk lépni. Igen, fel kell ismerni. Szeretném újból megemlíteni mennyire ajánlom, hogy légy hálás mindennap. Mindennap egy ajándék, azért, mert élsz, mert sok mindent láttál, minden pillanatért hálásak lehetünk. Nyisd meg a szíved a hála érzésére. Mindenkinek van, amiért aznap hálás lehet. Lélegezz esténként, lazulj el, szánj időt önmagadra. Ha te nem figyelsz magadra, és nem kezded el szeretni magad, senki nem teszi meg helyetted. Először minden változás bent, benned kezdődik, utána nyilvánul meg kint. Esténként elalvás előtt ajánlom figyelmetekbe a Gyógyító Álom rövid kis írásomat, mely egy gyönyörű helyre visz el, ahol el tudsz lazulni. Nagy ölelés Aurora Amelia Joplin.

Gyöngyszemek V.

Az elmúlt napokban a változtatás fontosságába éreztem bele. Erről szeretném veletek megosztani tapasztalataimat, és meglátásaimat.

A változás fontosságát megtanultam sok nehézség árán, mert bizony, sokszor elestem, és felálltam. Beszéltem nektek az önszeretetről, önismeretről, és még sokat fogom fejtegetni ezt a témát, hiszen ennek megtanulása a boldog élet titka. Ha megtanulsz szeretni, te magad szeretetté válni, akkor mindent megtanultál. A béke kulcsfontosságú, e béke nélkül nincs boldogság. Próbáld magad körülvenni olyan emberekkel, akiknek felcsillan a szemük, ha meglátnak. Megfigyeltem, sokan nem mernek szépeket, kedveset mondani másoknak, hiszen ez pedig egy öröm, ez nem szégyen. Ha adsz magadból, viszont kapsz. Lehet, pár órán belül, lehet, egy hét múlva, vagy később, de visszakapod valamikor. Ha önmagad vagy, akkor hiteles vagy. Azt ajánlom, és fogom is, hogy próbálj magadra figyelni, időt szánni. Ez az első lépés. Néha nagyon nehéz lecsendesíteni az elmét, de sikerül, csak légy türelmes magadhoz. Hirtelen ürességet érzel, ne ijedj meg, ez nem rossz, csak elment a sok kusza gondolat. Békét érzel, ami álmosságként jelenik meg. A te belső békéd, el is aludhatsz. Sikeresen ellazultál, ezáltal gyógyul a lelked és a tested. Nagyon jó már, ha ezt végig csinálod. Önmagadat ellazítod, az elmédet lecsendesíted. Légy türelmes, megérkezik hozzád minden áldás, amit megérdemelsz. Sokszor türelmetlenek vagyunk, azonnal akarjuk a változást. A hála az, ami szintén része kell, hogy legyen a mindennapjaidnak. Légy hálás azért, hogy élsz, azért, hogy látsz, érzel, hogy szerethetsz, érezheted az illatokat, stb. Írj le pár dolgot amiért hálás vagy mindennap. Meglátod, ha kitartó vagy, és átjárja a szívedet a hála érzése, megváltozik körülötted az élet. Kitartás szükséges. A változás megtörténik, és önmagunkkal kezdődik. Emlékeztetlek, napi tizenöt perc lazulás, hála érzése, és leírása, légy kedves, és mondj kedveset másoknak, adj önmagadból, és persze mosolyogj. Kívánom, hogy éld át a békét, és sikeresen lazulj el, és a hála járja át a szívedet. Folytatás következik...

Gyöngyszemek III.

Remélem, sikerült, vagy legalábbis megpróbáltátok páran a lélegzést, és egy kicsit ellazulni. Nem egyszerű beiktatni a mindennapokba. Próbálkozzatok. Szeretném veletek megosztani egy szintén nagyon fontos tapasztalatomat. Régen sok rossz döntést hoztam én is, valószínűleg te is, és mindenki. Akkor, abban a pillanatban úgy gondoltuk helyesnek az akkori gondolkodás módunkkal és tapasztalatainkkal. Úgy láttuk jónak. Jelenleg lehet, hogy bűntudat gyötör emiatt, és bánt a dolog. Most nagyon figyelj! Az, aki akkor azt a rossz döntést hozta, az már nem Te vagy, az a régi gondolkodású Te voltál. Már változtál, már nem úgy gondolkodsz, tapasztaltabb lettél, bölcsebb, mint jó pár évvel ezelőtt. Amit tehetsz, az az, hogy elengeded azt, ami akkor történt, azt a rossz döntést, rossz tapasztalatot. Engedd el, ne cipeld tovább. Egyből jobban érzed magad ezután. Megkönnyebbülsz. Jómagam is sok mindent elengedtem. Bocsáss meg magadnak. Az már a múlt, a múltbeli Te. Jobban fogod érezni magad a bőrödben. Lélegezz mélyeket, és engedd el. Ez már egy hatalmas lépés önmagad felé. Az önszeretet mindennél fontosabb. Ha Te nem figyelsz magadra, arra, mit szeretnél elérni, vagy a testedre, az egészségedre, akkor ki fog? Senki. Azt vettem én is észre a sok év alatt, hogy mindenkire odafigyeltem, dolgoztam ezerrel, és elfelejtkeztem magamról. Nem vettem észre, hogy a testem, lelkem kiabál. Betegségek jöttek az életembe, és lelkileg teljesen lementem a legaljára. Igen, nekem is volt ilyen, előfordulnak most is nehezebb napok, de már figyelem magam. Sokkal gyorsabban kijövök a rossz lelki állapotból. Az előző írásomban ajánlottam a napi tizenötperc lazulást és légzést. Ez a kezdő lépés. A mai tanácsom: engedd el a múltban hozott rossz döntésidet. Remélem, ezzel a kis írásommal ismét adhattam egy kis segítséget, hogy jobban érezd magad. Hamarosan folytatom. Kívánok csodaszép napot minden kedves olvasómnak. Nagy ölelés: Aurora. A. J.

Gyöngyszemek II.

A mai reggelen azon gondolkodtam, hogy miként is fogalmazzam meg nektek a bennem lévő tapasztalatokat. Láttam egy videót és elkapott az ihlet, hogy hogyan öntsem szavakba az önszeretet lényegét. Szerintem a legelső dolog, amit meg kell tenni, hogy meg kell állni, és befelé kell figyelni, ami ebben a rohanó világban nem egyszerű. Tudom, annyi teendő zúdul mindenkire, hogy el is felejtjük, hogy egy pillanatra magunkra is szánjunk időt. Érdemes egy cetlire felírni, vagy a hűtőre kitenni, és ha meglátjuk emlékeztetjük magunkat, például: tizenöt perc pihenés, vagy most te jössz, pihenj, figyelj; bármi lehet, amit gondolsz. Természetesen mindenki maga tudja, melyik az a napszak, ami neki jó. Részemre az este az, ami megfelel, mert nekem a csend nélkülözhetetlen. Amikor mindenki alszik, akkor enyém a világ. Ki kell tapasztalnod, és rögzítened az elmédben, hogy napi tizenöt percet, (később lehet több is, ahogy neked tetszik,) az a tied. Ha ez sikerült, akkor már szuper, jöhet a következő lépés, a lazítás, az ellazulás, ami párosuljon ki-be-légzéssel. Bizony, sokszor nagyon feszültek vagyunk a sok teher miatt, amiket napi szinten meg kell oldanunk, amit észre sem veszünk. Magam is tapasztaltam, hogy például fájt a gyomrom, de nem tudtam miért, aztán rájövök: a feszültség oda húzódott. Vagy a vállam: azt vettem észre, ha kifújom a levegőt, mindig leengedem, mert bizony a vállunkon hordjuk a család, a szeretteink terheit, észre sem vesszük. Ami még nagyon fontos, senkihez ne hasonlítsuk magunkat. Mindenki egyedi, és ez így szép. Nincs tökéletes ember, hibátlan. Pontosan ez a lényeg, nem kell sem senkinek megfelelni, sem bizonyítani. A legfontosabb legyél önmagad. Mindig add önmagad. Azt, aki valójában vagy. Ha nem tetszik valakinek, ha kritizál, és meg akarja mondani mit tegyél, hallgasd meg, gondold végig. Természetesen, annak a tanácsán el lehet, és el is kell gondolkodni, aki igazán szeret, azt érzed, hogy szívéből mondja neked. Te döntesz, hogy megfogadod-e a tanácsot, vagy sem. Mindig lesznek olyan emberek, akiknek nem felelsz meg. Ezzel ne foglalkozz. A lényeg, ha napi tizenöt percet magadra figyelsz, és lélegzel, ellazulsz, (közben hallgathatsz kellemes lágy zenét,) akkor mindennap közelebb kerülsz önmagadhoz. Legyen szép napod! Jön a folytatás.

Gyöngyszemek I.

Reggel álmosan ébredtem, de a napnak indulnia kell, hiszen annyi szépség vár még rám. A reggeli kávémat kortyolgatom, még csak derengenek a dolgok. Megírom a reggeli szokásos napi idézetemet. Ha egy embernek sikerült a napját megváltoztatnom a pozitív idézetemmel, már megérte megírnom. Elgondolkodom, merengek, hogy mennyire fontos az önmagunk iránti szeretet. Én már nem vagyok fiatal, teljesen más értékek az, ami fontos nekem, mint egy fiatalnak. Hogyan is tud egy fiatal önmagára figyelni, hiszen rohanással telik minden napja. Munka, család és gyerekek. Estére fáradtan érnek haza, és még az otthoni teendők is ott vannak. Sokan elgondolkodnak már azon, nem csak ennyi az élet, nem csak a hétköznapok ismétlődése az élet célja. Több is van ennél. Van bizony. Végig jártam ezt az utat, munka, család gyerekek, rohanás, betegség stb. Mindezek megtapasztalásából levontam a bölcsességet, a gyöngyszemeket. Igen, mert én így hívom a tapasztalatból származó bölcsességeket. Megszületünk, iskolába járunk, szerelmesek leszünk, dolgozunk, gyermeket nevelünk, megöregszünk, megbetegszünk. Nagyon elgondolkodtató, hogy és hol vagyunk mi a saját életünkben. Sok szépséget átélünk, és sok fájdalmat, ez így van rendjén. Önmagunk szeretete hol van? Magunkra figyeltünk? Vagy csak adtunk, és adtunk önmagunkból? Nem minden szülő, sőt kevés az a szülő, aki arra tanítja gyermekét, hogy szeresse önmagát. Hogyan is taníthatná, ha neki sem tanították, nem mutatták meg, hogyan kell? Van, hogy magunknak kell megtanulnunk, és rájönnünk sok nehézség árán arra, hogyan szeressük önmagunkat. Ha érdekel az én történetem, tarts velem a történetem folytatásában. Csodás napot kívánok!