A kis Pamcsik a virágos réten játszottak.
Gurultak.
Nevettek.
Játszottak.
Nimi is gurult.
Gurult, gurult, gurult.
Egyszer csak túl messzire gurult.
Be az erdőbe.
Megállt.
Körülnézett.
Megijedt.
– Jaj! Hol vagyok?
– Miri!
– Mó!
– Milu!
Kiáltott.
Kiáltott újra.
A pamacsa kék lett a félelemtől.
Egyszer csak valaki megszólalt.
– Szia!
– Te ki vagy?
Tiki volt az. A kis őzike.
– Nimi vagyok. Kék Pamcsi.
– Te ki vagy?
– Tiki vagyok. Az őzike.
– Eltévedtél?
– Igen – sírt Nimi. – Begurultam az erdőbe.
– Gyere.
– Ülj a hátamra.
– Kiviszlek.
Nimi felült Tiki hátára.
Az erdőben éppen Lumó papa gyűjtötte a harmatcseppeket.
Meglátta őket.
– Nimi!
– Tiki!
Odagurult hozzájuk.
– Köszönöm, Tiki – mondta. – Segítettél Niminek.
Amikor kiértek a rétre, a kis Pamcsik már gurultak is Nimihez és Tikihez.
– Nimi!
– Nimi megvan!
Nimi mosolygott.
A pamacsa újra sárga lett.
Aztán játszottak egy nagyot.
Tiki a hátára vette a kis Pamcsikat, és együtt énekelték:
Tiki, Tiki fut velünk,
rajta ülünk, nevetünk,
Tiki, Tiki jóbarát,
repít minket réten át.
Aztán a Pamcsik gurultak, gurultak, gurultak.
Tiki futott utánuk.
Majd megállt.
Elköszönt.
– Sziasztok!
– Hazamegyek!
A kis Pamcsik integettek.
– Szia, Tiki!
– Gyere máskor is!
Otthon mindent elmeséltek.
Titi mama nagyon meglepődött.
Este lett.
A kis Pamcsik elfáradtak.
Odabújtak a mamájukhoz.
A mamák átölelték őket.
Titi mama és Lumi mama együtt énekelték:
Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.
Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
És édesen elaludtak.
Gyönyörű nyári estén a Szélfűház lágyan ringatozott.
A virágok illatoztak.
A fű lágyan hajladozott.
Miri és Nimi labdázni indultak.
Vitték a sziromlabdát is.
Illatos volt.
Puha volt.
Gurították.
Miri nevetett.
Magasra dobták.
Nimi is nevetett.
A két kicsi Pamcsi énekelni kezdett.
– Illatos labda,
– gurul a réten.
– Két kicsi Pamcsi
– labdázik szépen.
A labda gurult.
Miri utána gurult.
Nimi is utána gurult.
Újra énekelték:
– Illatos labda,
– gurul a réten.
– Két kicsi Pamcsi
– labdázik szépen.
Boldogan labdáztak.
A nap egyre melegebben sütött.
Miri egyszer csak megállt.
– Mama!
– Mama! – kiáltotta.
Lumi mama gyorsan odagurult.
– Mi történt, kicsi Miri?
Miri a pocakjára mutatott.
– Forró a pocakom.
Nimi nagy szemekkel nézett rá.
– Miri pocakja forró?
Miri szeme megtelt könnyel.
– Forró.
– Forró.
Lumi mama ölébe vette Mirit.
Árnyékba vitte.
Gyengéden megsimogatta.
– Semmi baj, kicsi Miri.
– Semmi baj.
Mó is odagurult.
Milu is odagurult.
Nimi egészen közel bújt.
Mindenki Mirit nézte.
Lumi mama elővette a gyógyító kenőcsöt.
Finoman Miri pocakjára kente.
– Mindjárt jobb lesz – mondta.
Miri pamacsa kék lett a fájdalomtól.
Lumi mama simogatta a pocakját.
Miri megnyugodott.
És akkor valami csodálatos történt.
Miri bundáján megjelent egy pici napocska.
Gyönyörű volt.
– Nézzétek! – szólt halkan Lumi mama.
Mó nézte.
Milu nézte.
Nimi nézte.
– Miri Pamcsijegye! – mondta Mó.
– Napocska! – tapsolt Milu.
– Napocska!
– Napocska! – örült Nimi.
Miri is lenézett magára.
Nézte.
Csak nézte.
A kék pamacsa lassan rózsaszínű lett a boldogságtól.
– Nekem is lett Pamcsijegyem! – örvendezett Miri.
– Nekem is lett! Nekem is lett!
– Bizony, kicsi Miri. Gyönyörű napocskás Pamcsijegyed lett.
– Olyan szép! Olyan szép!
Aztán újra előkerült a piros sziromlabda.
– Játszhatunk még? – kérdezte Nimi.
– Játszhatunk! – nevetett Miri.
És újra énekeltek:
– Illatos labda,
– gurul a réten.
– Két kicsi Pamcsi
– labdázik szépen.
A labda megint gurult.
Gurult a réten.
Elfáradtak, mert sokat labdáztak.
Aztán lassan este lett.
Nimi odabújt Titi mamához.
Titi mama átölelte.
A három kis Pamcsi is Lumi mamához bújt.
Lumi mama átkarolta őket.
Lumi mama és Titi mama együtt énekelték a Pamcsi altatódalt.
– Tente baba, tente,
– itt van már az este,
– álomcsillag születik,
– szeretetben ringat itt.
– Mama súgja halkan,
– csillag néz az égen,
– puha párna, mama karja
– vigyáz rád az éjben.
A Pamcsik pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
Azután édesen elaludtak.
A Szélfűház lágyan ringatózott a langyos nyári éjszakában.
Gurultak.
Nevettek.
Versenyeztek.
Miri gurult.
Mó gurult.
Milu gurult.
Egyszer csak két világoskék Pamcsi érkezett.
A kis Pamcsik megálltak.
Megijedtek.
Féltek.
– Mama! Papa!
– Mama! Papa!
– Mama! Papa!
kiabálta Mó, Miri és Milu.
A pamacsaik kékre váltottak.
Lumi mama odagurult.
Megsimította őket.
– Kedveseim, ők a rokonaink – mondta.
Lumó papa is odagurult.
A kislány a mamája mellé bújt.
– Ő Titi mama – mondta Lumi mama.
– Ő pedig Nimi.
A kis Pamcsik csak nézték őket.
– Sziasztok – mondta Nimi.
– Szia – mondta Miri.
– Szia – mondta Mó.
– Szia – mondta Milu.
– Miért vagytok kékek? – kérdezte Miri.
– A tengeren élünk – mondta Titi mama.
– A vízen is tudunk gurulni – mondta Nimi.
– Ha vízen gurulunk, aranyfény lesz rajtunk – mondta Nimi.
– Így száraz marad a bundánk.
– Hűha, azta! – mondta Mó.
Mó izgatottan Lumó papára nézett.
– Elmegyünk a tengerre hozzájuk? – kérdezte.
– Igen. El fogunk menni – mondta Lumó papa.
– Hurrá, de jó! – mondta Mó.
Mó pamacsa rózsaszín lett.
Milu közelebb gurult.
– Játszunk? – kérdezte.
– Játsszunk!
– Játsszunk!
– Játsszunk!
Gurultak.
Nevettek.
Játszottak.
Sokat játszottak.
Aztán elfáradtak.
A kis Pamcsik odabújtak Lumi mamához.
Titi mamához is odabújt a kék kis Pamcsi, Nimi.
Lumi mama és Titi mama együtt énekelni kezdtek:
Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.
Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
Azután édesen elaludtak.
A lila Pamcsik és a kék kis Pamcsi is.
A Szélfűház lágyan ringatózott a csendes éjszakában.
