Hála

Miguel a tengerparton sétált, csillagok ragyogtak az égen. Mély szomorúság volt a szívében. Az élete romokban volt. Se munkája, se párja semmije nem maradt. Mi értelme az életének? Kérdezte magától. Nem akart élni tovább. Egyszer csak egy férfi ott termett mellette. Észre sem vette.

– Jó estét! – köszönt a férfi.

– Jó estét! – köszönt Miguel.

– Szeretnék átadni egy üzenetet Önnek! Anna azt üzeni, légy hálás azért, amit megtapasztaltál. Különleges vagy.

Mire felfogta az üzenetet, a férfi eltűnt. Senkit nem ismert, akit Annának hívtak, csak az anyukáját, aki a mennyekben volt. Édesanyja mondogatta neki: „Különleges vagy Miguel" Felnézett az égre, és a szemei könnybe lábadtak.

Újjászülettem..

Újjászülettem, mint a felkelő Nap,

Elengedtem fájdalmaimat a minap,

Rajzolok helyette csoda szép jövőt,

Melyet a valóságomba beleszövök.

Fürdök a melengető Nap sugarában,

Mely, a szívemben bizsereg egyfolytában,

Szemeimmel másként látom a világot,

A szívemmel érzem a valóságot.

Üdvözöl a lágy szellő, simogatja arcomat,

Suttognak a fák, bölcs gondolatokat,

A Földanya is meséli a régi emlékeket,

És én, hallgatom csendben a csodás üzeneteket.

Mit ér a gondolat?

Biztatnunk kell egymást szép szavakkal,

Nem némán szólni, csak gondolatokkal,

Mit ér a gondolat, ha nem érti senki?

A szavakat tudod csak a szívekbe helyezni.

Adjunk mosolyt, és kedvességet,

Egy meleg ölelést, egy kis figyelmet,

Némán, mosoly nélkül élni olyan,

Mint a szív, mely szeretet nélkül van.

A Mama

Mama ölében ülni szerettem,

A meséit a szívembe beleültette,

Varázslatos világot láttam,

Tündérek birodalmában jártam.

Mama mindig sétált velem,

Megtanított mindent nekem,

A virágok neveit tőle tanultam,

Bölcsességét én, csak csodáltam.

A konyhában csodás illatok voltak,

Mama konyhájában a sütik sorakoztak,

Segítettem neki bizony sokat,

Összeliszteztem a dolgokat.

Örökre szép emlék marad a Mama,

Nekem ő volt maga a csoda,

Ölelését még most is érzem,

Szeretettel, könnyezve felidézem.

Lányomnak

Tudom, néha nagyon sok vagyok,

A szeretetem visszatartani nem tudom,

Nézd el nekem ezt, kérlek,

A szívemből jön, értsd meg.

Jobban szeretlek mindennél,

Kívánom, hogy boldog légy,

Ha megbántottalak valaha,

Az nem szándékos volt soha.

Óvtalak, ápoltalak, tanítottalak,

Önbizalommal megáldottalak,

A tudatos létezést megmutattam,

A bölcsességem örömmel odaadtam.

Gondolj rám mindig kedvesen,

Kiért mindent megtettem,

Ennyit tudtam adni neked,

Remélem, megtalálod a helyed.

Szívetekben ott élek...

Ha eljön az átkelésem napja,

Mély szeretettel lesz átitatva,

Fogadnak majd az angyalok,

Nem kell, hogy sirassatok.

Földbe engem ne temessetek,

Hanem tűzben égessetek,

Hamvaimat szórjátok szét,

A tengerbe oda vágyok rég.

Olvassátok fel egy versemet,

S csak öröm könnyeket ejtsetek,

Szerető szívem a tiétek volt,

Ölelésem egy életre szólt.

Eljött az időm, mert a testem feladta,

Értsétek meg, az élet nekem így adta,

Legyetek boldogok, mert arra születtetek,

Örülök, hogy a gyermekeim lehettetek.

Tudom, maradhattam volna még,

Hiányozni fogok nektek sokszor én,

Boldogultok nélkülem ügyesen,

Szívetekben ott élek majd szüntelen.

A szeretet

Ha csak teheted, tegyél jót,

Támogasd, kinek kell egy jó szó,

Szeretet nélkül élni nem jó,

Szeretettel egy élet átformálható.

Vedd észre, ha valaki bajban van,

Egy bátorító mondat mindent megoldhat,

Valakinek a szívébe új lehetőséget adhat,

A szeretet ingyen van, soha el nem fogyhat.

A szeretet ragyog, mint a csillagok éjszaka,

Meleg, kedves, gyógyító hatása,

Illata olyan, mint a levendula,

Nyugtató hatása maga a csoda.

Az én cicám

Az én cicám mindig éhes,

Szeretettelien édes,

A kérése sosem véges,

Dorombolni is képes.

A kandalló neki kedves,

Meleget ad, nem nedves,

A csirkehús számára értékes,

Ezzel sosem mértékes.

Mindene a kényeztetés,

Dagasztás és semmittevés,

Dörgölőzés, egerészés,

Fára mászás és hentergés.

Hiszek a jóban

Hiszek a jóban,

Hiszek a csodában,

Hiszek az emberek jóságában

A természetfeletti erőben.

Hiszek magamban,

A bennem lévő erőben,

Az erős hitemben,

A szívemben lévő szeretetben.

Hiszek a teremtés csodájában,

A hozzám való jóságában,

Hiszem, hogy fogja kezem,

Most is itt van velem.

A földi létezés

Az élet néha sötét barlanggá válik,

Hideg nyirkos levegőként áramlik,

A fájdalomtól szenvedő ember

a sötétben él, még a fénytől is fél.

Sötét vihar tombol a lelkében,

Villámok cikáznak az elméjében,

Legbelül kiabál, segítségért kiált,

Szerető szíve figyelemre talál.

A fénysugár bevillan a szívébe,

Angyalok suttognak a fülébe,

A fájdalom sötét hernyója eltűnik,

Fényes pillangóként újjászületik.

A sötétség, és fény házastárs,

A jó, és rossz csak játszótárs,

A földi létezés fájdalma nem lesz más,

Mint csodás földi tapasztalás.

Én vagyok...

Én vagyok a várad,

Én vagyok az álmod,

Én vagyok a támaszod,

Mindenre a válaszod.

Én vagyok a jövőd,

A szívedet őrző,

Én vagyok a kezed,

Mely simogatja lelked.

Én vagyok a szerelmed,

A Te szenvedélyed,

Én vagyok a dallamod,

A lelkedbe suttogó angyalod.

Én vagyok az út,

Mely biztonságot nyújt,

Én vagyok az oltalmad,

Szerető napsugarad.

Álmodom újra

 

Akarok, ha egy percre is, szabadnak lenni,

Akarok félelem nélkül létezni,

Akarok boldogan ébredni,

Akarok erőm teljességében fürdeni.

Akarok, ha egy percre is, mielőtt meghalok,

Szívemben érezni a szabadságot,

A lelkemben az igazi biztonságot,

A félelem nélküli békés valóságot.

Akarok, ha egy percre is csodát érezni,

Egy olyan pillanatnak részese lenni,

Melyet álmodom, újra és újra ,

És álmomban átélem újra és újra.

Háború és gyász

 

Hatalom és pénzéhes emberek,

Háborúra, mindenre képesek,

Ők a, hatalomért mindent megtesznek,

Az életek nekik semmit sem jelentenek.

Apák, fiatalok mennek harcba,

Mert pár ember ezt kitalálta,

Anyák veszítik el szeretteiket,

Gyász üli meg szíveiket.

Otthonuk romokban hever,

Menekülniük, bujkálniuk kell,

Az életüket mentik szegények,

Élelem sincs mit ehetnének.

Talán egyszer végleg elmúlik,

Béke, boldogság, ami a szívekbe bújik,

Szeretet és Béke lesz a világon,

Ezért imádkozom, szívemből kívánom!

Anya ölelj még

 

Anya, ugye mindig velem leszel?

Szereteteddel mindig védelmezel ?

Ha bánatos leszek, megvigasztalsz?

Bátorítasz a biztató szavaiddal?

Hiszen, Te vagy nekem senki más,

Aki megért, és oltalmazva vigyáz rám,

Tudod, éppen most mire gondolok,

A könnyeimet miért hullatom.

Látod arcomon, ha boldog vagyok,

Egyetlen vagy, kinek mindent elmondhatok,

Ráncosodó kezeddel megsimogatsz,

A szívemnek mindig vigaszt adsz.

Nincs még egy olyan szerető anya,

mint Te,

Ki életét feláldozta, és soha fel nem adta,

Példaként élsz örökre bennem,

Ölelj még mellkasodra engem.

Láthatatlan szeretet

 

Angyal szárnyai átölelnek,

Láthatatlanul szeretnek,

Illatukkal ébresztenek,

Soha el nem eresztenek.

Láthatatlan szeretetük,

A szívembe beültetik,

Add tovább, kérnek!

A sok szomorú szívnek.

Próbálok én szeretni,

Szeretettel közeledni,

Az tudja csak befogadni,

Ki tovább is tudja adni.

Föld Anya

Emberek, tengerek, fák, állatok,

Növények, hegyek, völgyek,

Mindannyian csodás élőlények,

A földön élő teremtmények.

Otthonunk a Föld Anya,

A legszebb teremtési csoda,

Szebbet festeni sem lehet,

Erre csak a Teremtő képes.

Kaptunk illatozó virágokat,

Oxigént adó gyönyörű fákat,

Csodás tengereket, hegyeket ,

Napot, Holdat, csillagrendszereket.

Föld Anya a mi kincsünk,

Szeretetével elhalmozva élünk,

Ellát minket minden földi jóval,

Köszönjük meg hálás szóval.

Tűz

Maya egy szalvétát tett a vérző ujjaira, és gyorsan kirohant az étteremből.

Michael utána sietett.

– Maya kérlek várj! – kiáltotta Michael.

Maya megállt, és könnyező szemekkel kérdezte:

– Miért?

– Nagyon szeretlek! – mondta Michael.

Közelebb lépett Mayához, arcát a két kezébe tette, és a szenvedély tüzével meg csókolta.

– Drága Maya! Nem akarom, hogy végig nézd ahogy meghalok. Beteg vagyok. Azt akarom úgy maradjak meg az emlékezetedben, ahogy most vagyok. Ezt akartam elmondani a vacsora alatt. – mondta Michael.

Maya meglepődve hallgatta. Már mindent értett. Magához húzta Michaelt és azt mondta:

– Drágám! Imádlak! Ezt együtt fogjuk végig csinálni! Melletted leszek az utolsó percig.

Tüske

 

Maya izgatottan készült az esti találkozóra mert a szerelme meghívta vacsorázni. Vörös estélyit vett fel, amely feszesen simult hibátlan testére. Biztos volt benne, hogy Michael megkéri a kezét. Taxival ment el az étterembe.

– Szia Maya! Fontos dologról kell beszélnünk. – mondta Michael.

– Szia Michael! Rendben. – válaszolt Maya.

Maya látta, hogy az asztalra volt készítve egy szál vörös rózsa.

Michael átnyújtotta a vörös rózsát, és mondta:

– Imádod a vörös rózsát! Ez az utolsó vacsoránk együtt! Szeretném, ha szépen válnánk el.

Maya megfogta a rózsát, és ekkor egy tüske megszúrta. Spriccelt belőle a vér, de nem csak az ujjából, hanem a szívéből is.

Múlt, jelen jövő

 

Van aki a múltban él,

Az emlékeitől remél,

Van aki a jövőben él,

A reményben éli életét.

A múlt, végleg idejét múlt,

Az emlékek könyvében elnémult,

A jövő soha nincs a jelenben,

Képként az elmében van jelen.

Létezni, élni a mostban kell,

A jelen világában, valóságában,

Ha, a múltban s jövőben élünk,

A boldogságot soha el nem érjük.

Ha tehetném

 

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

Hallgatnám csodás éneküket,

Azt, mit emberek szívébe énekelnek.

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

A felhők között velük énekelnék,

Lehet, soha vissza nem térnék.

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

A békét szívembe helyeznék,

Angyalként tovább léteznék.