Ne bújj el, légy látható

Ne bújj el, te egy csoda vagy,

Minden lépésed egyedivé tesz,

Másoknak is fényt adhatsz,

Ha megmutatod önmagad.

Ne rejtsd el azt, mi benned él,

Hisz mindegyikünk oly csodálatos.

Te vagy az, akinek hangja,

Új színt adhat annak, ki szeretetre szomjas.

Minden ember egyedi, különleges,

Hiszen más vagy, mint bárki más.

A gondolataid, a nevetésed,

A szemedben a fény egy remény.

Ne bújj el, hisz a lényed különleges,

A világ csak akkor teljes, ha te is ott vagy.

Minden, amit teszel, egy csodálatos történet,

Ami csak rád vár, hogy megíródjon.

Mi mind különbözünk, s épp ez a varázs,

Hogy minden lélek más, és mégis egy.

Egy-egy fénycsóva a sötétben,

Mely összefonódik, és együtt ragyog.

Ne bújj el! Légy látható,

A szíved ragyogásában mindenki felfedezheti

a saját igazságát, ami te vagy.

Mert te vagy az, aki különleges és egyedi csoda.

Szeretet és Bánat

 

Minden ember egyedi,

Hisz a szeretet vezérli,

Még ha el is veszett,

Szívében él szeretet.

Csak egy kicsit elbújt most,

Bánatból most sok jutott,

Fény a szívben úgy ragyog,

Bánattal is társalog.

Néha több a bánat már,

De a szív ezt jól látja,

Ő szeretni tud, hiszi,

Szeretet az, mi élteti.

A bánat néha fáj nekünk,

De a szívből nő a fény,

Szeretet mindig velünk él,

Szívet átfonva útra kél.

Gyöngyszemek II.

A mai reggelen azon gondolkodtam, hogy miként is fogalmazzam meg nektek a bennem lévő tapasztalatokat. Láttam egy videót és elkapott az ihlet, hogy hogyan öntsem szavakba az önszeretet lényegét. Szerintem a legelső dolog, amit meg kell tenni, hogy meg kell állni, és befelé kell figyelni, ami ebben a rohanó világban nem egyszerű. Tudom, annyi teendő zúdul mindenkire, hogy el is felejtjük, hogy egy pillanatra magunkra is szánjunk időt. Érdemes egy cetlire felírni, vagy a hűtőre kitenni, és ha meglátjuk emlékeztetjük magunkat, például: tizenöt perc pihenés, vagy most te jössz, pihenj, figyelj; bármi lehet, amit gondolsz. Természetesen mindenki maga tudja, melyik az a napszak, ami neki jó. Részemre az este az, ami megfelel, mert nekem a csend nélkülözhetetlen. Amikor mindenki alszik, akkor enyém a világ. Ki kell tapasztalnod, és rögzítened az elmédben, hogy napi tizenöt percet, (később lehet több is, ahogy neked tetszik,) az a tied. Ha ez sikerült, akkor már szuper, jöhet a következő lépés, a lazítás, az ellazulás, ami párosuljon ki-be-légzéssel. Bizony, sokszor nagyon feszültek vagyunk a sok teher miatt, amiket napi szinten meg kell oldanunk, amit észre sem veszünk. Magam is tapasztaltam, hogy például fájt a gyomrom, de nem tudtam miért, aztán rájövök: a feszültség oda húzódott. Vagy a vállam: azt vettem észre, ha kifújom a levegőt, mindig leengedem, mert bizony a vállunkon hordjuk a család, a szeretteink terheit, észre sem vesszük. Ami még nagyon fontos, senkihez ne hasonlítsuk magunkat. Mindenki egyedi, és ez így szép. Nincs tökéletes ember, hibátlan. Pontosan ez a lényeg, nem kell sem senkinek megfelelni, sem bizonyítani. A legfontosabb legyél önmagad. Mindig add önmagad. Azt, aki valójában vagy. Ha nem tetszik valakinek, ha kritizál, és meg akarja mondani mit tegyél, hallgasd meg, gondold végig. Természetesen, annak a tanácsán el lehet, és el is kell gondolkodni, aki igazán szeret, azt érzed, hogy szívéből mondja neked. Te döntesz, hogy megfogadod-e a tanácsot, vagy sem. Mindig lesznek olyan emberek, akiknek nem felelsz meg. Ezzel ne foglalkozz. A lényeg, ha napi tizenöt percet magadra figyelsz, és lélegzel, ellazulsz, (közben hallgathatsz kellemes lágy zenét,) akkor mindennap közelebb kerülsz önmagadhoz. Legyen szép napod! Jön a folytatás.