A reggel lassan bontja ki önmagát,
pára lebeg a Föld felett, fény gyűlik az ágakon,
friss levegő íze végigsimít a testen,
Nap csendben elfoglalja helyét az égen.
A kávé ekkor érkezik kezembe,
illatában éjszaka mélye, nappal ígérete,
korty melege megtart, lehorgonyoz,
időt ad annak, ami ébredni készül bennem.
Kint a világ rendeződni kezd,
leveleken csillan meg a napfény,
madárhang nyílik a csendben,
minden a helyére talál, sietség nélkül,
bennem kinyílik egy halk folytatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése