A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 18., szombat

Újjászülettem..


Újjászülettem, mint a felkelő Nap,
Elengedtem fájdalmaimat a minap,
Rajzolok helyette csoda szép jövőt,
Melyet a valóságomba beleszövök.
Fürdök a melengető Nap sugarában,
Mely, a szívemben bizsereg egyfolytában,
Szemeimmel másként látom a világot,
A szívemmel érzem a valóságot.
Üdvözöl a lágy szellő, simogatja arcomat,
Suttognak a fák, bölcs gondolatokat,
A Földanya is meséli a régi emlékeket,
És én, hallgatom csendben a csodás üzeneteket.



Mit ér a gondolat?


Biztatnunk kell egymást szép szavakkal,
Nem némán szólni, csak gondolatokkal,
Mit ér a gondolat, ha nem érti senki?
A szavakat tudod csak a szívekbe helyezni.
Adjunk mosolyt, és kedvességet,
Egy meleg ölelést, egy kis figyelmet,
Némán, mosoly nélkül élni olyan,
Mint a szív, mely szeretet nélkül van.



A Mama


Mama ölében ülni szerettem,
A meséit a szívembe beleültette,
Varázslatos világot láttam,
Tündérek birodalmában jártam.
Mama mindig sétált velem,
Megtanított mindent nekem,
A virágok neveit tőle tanultam,
Bölcsességét én, csak csodáltam.
A konyhában csodás illatok voltak,
Mama konyhájában a sütik sorakoztak,
Segítettem neki bizony sokat,
Összeliszteztem a dolgokat.
Örökre szép emlék marad a Mama,
Nekem ő volt maga a csoda,
Ölelését még most is érzem,
Szeretettel, könnyezve felidézem.



Lányomnak


Tudom, néha nagyon sok vagyok,
A szeretetem visszatartani nem tudom,
Nézd el nekem ezt, kérlek,
A szívemből jön, értsd meg.
Jobban szeretlek mindennél,
Kívánom, hogy boldog légy,
Ha megbántottalak valaha,
Az nem szándékos volt soha.
Óvtalak, ápoltalak, tanítottalak,
Önbizalommal megáldottalak,
A tudatos létezést megmutattam,
A bölcsességem örömmel odaadtam.
Gondolj rám mindig kedvesen,
Kiért mindent megtettem,
Ennyit tudtam adni neked,
Remélem, megtalálod a helyed.



Szívetekben ott élek...


Ha eljön az átkelésem napja,
Mély szeretettel lesz átitatva,
Fogadnak majd az angyalok,
Nem kell, hogy sirassatok.
Földbe engem ne temessetek,
Hanem tűzben égessetek,
Hamvaimat szórjátok szét,
A tengerbe oda vágyok rég.
Olvassátok fel egy versemet,
S csak öröm könnyeket ejtsetek,
Szerető szívem a tiétek volt,
Ölelésem egy életre szólt.
Eljött az időm, mert a testem feladta,
Értsétek meg, az élet nekem így adta,
Legyetek boldogok, mert arra születtetek,
Örülök, hogy a gyermekeim lehettetek.
Tudom, maradhattam volna még,
Hiányozni fogok nektek sokszor én,
Boldogultok nélkülem ügyesen,
Szívetekben ott élek majd szüntelen.



A szeretet


Ha csak teheted, tegyél jót,
Támogasd, kinek kell egy jó szó,
Szeretet nélkül élni nem jó,
Szeretettel egy élet átformálható.

Vedd észre, ha valaki bajban van,
Egy bátorító mondat mindent megoldhat,
Valakinek a szívébe új lehetőséget adhat,
A szeretet ingyen van, soha el nem fogyhat.

A szeretet ragyog, mint a csillagok éjszaka,
Meleg, kedves, gyógyító hatása,
Illata olyan, mint a levendula,
Nyugtató hatása maga a csoda.



Az én cicám

Az én cicám mindig éhes,
Szeretettelien édes,
A kérése sosem véges,
Dorombolni is képes.

A kandalló neki kedves,
Meleget ad, nem nedves,
A csirkehús számára értékes,
Ezzel sosem mértékes.

Mindene a kényeztetés,
Dagasztás és semmittevés,
Dörgölőzés, egerészés,
Fára mászás és hentergés.



2024. május 7., kedd

Hiszek a jóban

Hiszek a jóban,
Hiszek a csodában,
Hiszek az emberek jóságában
A természetfeletti erőben.
Hiszek magamban,
A bennem lévő erőben,
Az erős hitemben,
A szívemben lévő szeretetben.
Hiszek a teremtés csodájában,
A hozzám való jóságában,
Hiszem, hogy fogja kezem,
Most is itt van velem.



A földi létezés

Az élet néha sötét barlanggá válik,
Hideg nyirkos levegőként áramlik,
A fájdalomtól szenvedő ember
a sötétben él, még a fénytől is fél.
Sötét vihar tombol a lelkében,
Villámok cikáznak az elméjében,
Legbelül kiabál, segítségért kiált,
Szerető szíve figyelemre talál.
A fénysugár bevillan a szívébe,
Angyalok suttognak a fülébe,
A fájdalom sötét hernyója eltűnik,
Fényes pillangóként újjászületik.
A sötétség, és fény házastárs,
A jó, és rossz csak játszótárs,
A földi létezés fájdalma nem lesz más,
Mint csodás földi tapasztalás.


Ábrándozás

Ábrándozni oly csodás,
Több mint álmodozás,
Képzeletbeli világba repülni,
Vágyainkat ott megélni.
Mesebeli tájakon járni,
Gyermeki szívvel csodálkozni,
Teremteni csupa szépet,
Mosolygós - virágos réteket.
Nevető felhőket festeni,
A csillagokkal játszani,
A Hold hátán kacagni,
A Nap sugaraival játszadozni.
A Földön aranyvirágokat szedni,
Csillogó ezüst tóban fürdeni,
Aranyhomokban sétálni,
A tenger hullámain pihenni.
Az ábrándozással túlélünk,
A napjainkat szebbé tesszük,
Szívünket újra töltjük élettel,
Ábrándos, csodás élményekkel.


Én vagyok...


Én vagyok a várad,
Én vagyok az álmod,
Én vagyok a támaszod,
Mindenre a válaszod.
Én vagyok a jövőd,
A szívedet őrző,
Én vagyok a kezed,
Mely simogatja lelked.
Én vagyok a szerelmed,
A Te szenvedélyed,
Én vagyok a dallamod,
A lelkedbe suttogó angyalod.
Én vagyok az út,
Mely biztonságot nyújt,
Én vagyok az oltalmad,
Szerető napsugarad.


2024. április 29., hétfő

Álmodom újra

 

Akarok, ha egy percre is, szabadnak lenni,
Akarok félelem nélkül létezni,
Akarok boldogan ébredni,
Akarok erőm teljességében fürdeni.
Akarok, ha egy percre is, mielőtt meghalok,
Szívemben érezni a szabadságot,
A lelkemben az igazi biztonságot,
A félelem nélküli békés valóságot.
Akarok, ha egy percre is csodát érezni,
Egy olyan pillanatnak részese lenni,
Melyet álmodom, újra és újra ,
És álmomban átélem újra és újra.



Háború és gyász

 

Hatalom és pénzéhes emberek,
Háborúra, mindenre képesek,
Ők a, hatalomért mindent megtesznek,
Az életek nekik semmit sem jelentenek.
Apák, fiatalok mennek harcba,
Mert pár ember ezt kitalálta,
Anyák veszítik el szeretteiket,
Gyász üli meg szíveiket.
Otthonuk romokban hever,
Menekülniük, bujkálniuk kell,
Az életüket mentik szegények,
Élelem sincs mit ehetnének.
Talán egyszer végleg elmúlik,
Béke, boldogság, ami a szívekbe bújik,
Szeretet és Béke lesz a világon,
Ezért imádkozom, szívemből kívánom!



Halld meg...

 

A Nap, a Hold, a csillagok,
Mind Neked ragyognak,
Fényükkel a szívedbe dalolnak,
S a szemeidben megcsillannak.
Ezernyi esőcseppek üzennek,
Halld meg hát hangjukat,
A fák is neked suttognak,
Megannyi emléket dúdolnak.
A virágok illatát viszi a szellő,
Neked kedveskedik a mező,
A harmatos puha fű is téged vár,
Ülj le, és halld meg hívó szavát.
Válj eggyé a természettel,
Hiszen nem csak dísznek vannak,
Gyógyító hatásuk láthatatlan,
Ereje felülmúlhatatlan.



2024. április 22., hétfő

Föld Anya



Emberek, tengerek, fák, állatok,
Növények, hegyek, völgyek,
Mindannyian csodás élőlények,
A földön élő teremtmények.
Otthonunk a Föld Anya,
A legszebb teremtési csoda,
Szebbet festeni sem lehet,
Erre csak a Teremtő képes.
Kaptunk illatozó virágokat,
Oxigént adó gyönyörű fákat,
Csodás tengereket, hegyeket ,
Napot, Holdat, csillagrendszereket.
Föld Anya a mi kincsünk,
Szeretetével elhalmozva élünk,
Ellát minket minden földi jóval,
Köszönjük meg hálás szóval.


2024. április 17., szerda

Múlt, jelen jövő

 


Van aki a múltban él,
Az emlékeitől remél,
Van aki a jövőben él,
A reményben éli életét.
A múlt, végleg idejét múlt,
Az emlékek könyvében elnémult,
A jövő soha nincs a jelenben,
Képként az elmében van jelen.
Létezni, élni a mostban kell,
A jelen világában, valóságában,
Ha, a múltban s jövőben élünk,
A boldogságot soha el nem érjük.

Ha tehetném

 

Ha tehetném elrepülnék,
Az angyalok közé leülnék,
Hallgatnám csodás éneküket,
Azt, mit emberek szívébe énekelnek.
Ha tehetném elrepülnék,
Az angyalok közé leülnék,
A felhők között velük énekelnék,
Lehet, soha vissza nem térnék.
Ha tehetném elrepülnék,
Az angyalok közé leülnék,
A békét szívembe helyeznék,
Angyalként tovább léteznék.

Tavaszi kertünk

 

Kint ülök a kertünk udvarában,
Szép tavaszi kora estén,
A madarak egymással énekelnek,
A békák brekegve zenélnek.
Minden oly nyugodt, csendes,
Néha egy madár elreppen,
A tücskök ciripelése hallatszik,
Ahogy az este a sötétbe hajlik.
Zölden pompázik a kertben minden,
Akácos illata száll az estben,
A gesztenyefa virágba öltözött,
Egy galambpár reá költözött.
Imádom a természet összhangját,
Csodálom a Tavasz varázsát,
A Teremtő gyönyörű alkotását.
Melyért boldogan mondok hálát.

Bezárva

 

Saját börtönünkben bezárva léteztünk,
Elhittük, hogy szabadságban élhetünk,
Pici fény néha bevillant a börtön ablakán,
Mint szomjazónak egy esőcsepp az ajakán.
Lekorlátoztuk saját magunkat,
Az életről elhittük amit tanítottak,
Tudatra ébredve láthatóvá válik,
Az élet miértje, valódi igazi értelme.
A börtön falai teljesen leomlanak,
Ha a fénysugarak utat mutatnak,
A létezés új útjai megmutatkoznak,
A szabadság korlátjai örökre lehullanak.

Titkos üzenet


A betűk mit tintával írtam, fényesen megcsillannak,
Ahogy a reggeli napfény sugarai megvillannak,
A papíron táncoló betűkre rápillantanak,
Melyek, álmukból felébredve büszkén sorokba állnak.
A tintával írt soroknak hatalmas ereje van,
Üzenet, melyek papíron rögzítve lettek,
Talán fennmaradnak, vagy elvesznek,
Vagy, palackban zárva a vízen lebegnek.
A titkos üzenet palackban zárva,
Várja, hogy valaki végre megtalálja,
Mint a mesében, lassan a partra sodródik,
Valaki szívével egyszer összefonódik.