Hiszek a jóban

Hiszek a jóban,

Hiszek a csodában,

Hiszek az emberek jóságában

A természetfeletti erőben.

Hiszek magamban,

A bennem lévő erőben,

Az erős hitemben,

A szívemben lévő szeretetben.

Hiszek a teremtés csodájában,

A hozzám való jóságában,

Hiszem, hogy fogja kezem,

Most is itt van velem.

A földi létezés

Az élet néha sötét barlanggá válik,

Hideg nyirkos levegőként áramlik,

A fájdalomtól szenvedő ember

a sötétben él, még a fénytől is fél.

Sötét vihar tombol a lelkében,

Villámok cikáznak az elméjében,

Legbelül kiabál, segítségért kiált,

Szerető szíve figyelemre talál.

A fénysugár bevillan a szívébe,

Angyalok suttognak a fülébe,

A fájdalom sötét hernyója eltűnik,

Fényes pillangóként újjászületik.

A sötétség, és fény házastárs,

A jó, és rossz csak játszótárs,

A földi létezés fájdalma nem lesz más,

Mint csodás földi tapasztalás.

Ábrándozás

Ábrándozni oly csodás,

Több mint álmodozás,

Képzeletbeli világba repülni,

Vágyainkat ott megélni.

Mesebeli tájakon járni,

Gyermeki szívvel csodálkozni,

Teremteni csupa szépet,

Mosolygós - virágos réteket.

Nevető felhőket festeni,

A csillagokkal játszani,

A Hold hátán kacagni,

A Nap sugaraival játszadozni.

A Földön aranyvirágokat szedni,

Csillogó ezüst tóban fürdeni,

Aranyhomokban sétálni,

A tenger hullámain pihenni.

Az ábrándozással túlélünk,

A napjainkat szebbé tesszük,

Szívünket újra töltjük élettel,

Ábrándos, csodás élményekkel.

Én vagyok...

Én vagyok a várad,

Én vagyok az álmod,

Én vagyok a támaszod,

Mindenre a válaszod.

Én vagyok a jövőd,

A szívedet őrző,

Én vagyok a kezed,

Mely simogatja lelked.

Én vagyok a szerelmed,

A Te szenvedélyed,

Én vagyok a dallamod,

A lelkedbe suttogó angyalod.

Én vagyok az út,

Mely biztonságot nyújt,

Én vagyok az oltalmad,

Szerető napsugarad.

Álmodom újra

 

Akarok, ha egy percre is, szabadnak lenni,

Akarok félelem nélkül létezni,

Akarok boldogan ébredni,

Akarok erőm teljességében fürdeni.

Akarok, ha egy percre is, mielőtt meghalok,

Szívemben érezni a szabadságot,

A lelkemben az igazi biztonságot,

A félelem nélküli békés valóságot.

Akarok, ha egy percre is csodát érezni,

Egy olyan pillanatnak részese lenni,

Melyet álmodom, újra és újra ,

És álmomban átélem újra és újra.

Háború és gyász

 

Hatalom és pénzéhes emberek,

Háborúra, mindenre képesek,

Ők a, hatalomért mindent megtesznek,

Az életek nekik semmit sem jelentenek.

Apák, fiatalok mennek harcba,

Mert pár ember ezt kitalálta,

Anyák veszítik el szeretteiket,

Gyász üli meg szíveiket.

Otthonuk romokban hever,

Menekülniük, bujkálniuk kell,

Az életüket mentik szegények,

Élelem sincs mit ehetnének.

Talán egyszer végleg elmúlik,

Béke, boldogság, ami a szívekbe bújik,

Szeretet és Béke lesz a világon,

Ezért imádkozom, szívemből kívánom!

Halld meg...

 

A Nap, a Hold, a csillagok,

Mind Neked ragyognak,

Fényükkel a szívedbe dalolnak,

S a szemeidben megcsillannak.

Ezernyi esőcseppek üzennek,

Halld meg hát hangjukat,

A fák is neked suttognak,

Megannyi emléket dúdolnak.

A virágok illatát viszi a szellő,

Neked kedveskedik a mező,

A harmatos puha fű is téged vár,

Ülj le, és halld meg hívó szavát.

Válj eggyé a természettel,

Hiszen nem csak dísznek vannak,

Gyógyító hatásuk láthatatlan,

Ereje felülmúlhatatlan.

Föld Anya

Emberek, tengerek, fák, állatok,

Növények, hegyek, völgyek,

Mindannyian csodás élőlények,

A földön élő teremtmények.

Otthonunk a Föld Anya,

A legszebb teremtési csoda,

Szebbet festeni sem lehet,

Erre csak a Teremtő képes.

Kaptunk illatozó virágokat,

Oxigént adó gyönyörű fákat,

Csodás tengereket, hegyeket ,

Napot, Holdat, csillagrendszereket.

Föld Anya a mi kincsünk,

Szeretetével elhalmozva élünk,

Ellát minket minden földi jóval,

Köszönjük meg hálás szóval.

Múlt, jelen jövő

 

Van aki a múltban él,

Az emlékeitől remél,

Van aki a jövőben él,

A reményben éli életét.

A múlt, végleg idejét múlt,

Az emlékek könyvében elnémult,

A jövő soha nincs a jelenben,

Képként az elmében van jelen.

Létezni, élni a mostban kell,

A jelen világában, valóságában,

Ha, a múltban s jövőben élünk,

A boldogságot soha el nem érjük.

Ha tehetném

 

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

Hallgatnám csodás éneküket,

Azt, mit emberek szívébe énekelnek.

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

A felhők között velük énekelnék,

Lehet, soha vissza nem térnék.

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

A békét szívembe helyeznék,

Angyalként tovább léteznék.

Tavaszi kertünk

 

Kint ülök a kertünk udvarában,

Szép tavaszi kora estén,

A madarak egymással énekelnek,

A békák brekegve zenélnek.

Minden oly nyugodt, csendes,

Néha egy madár elreppen,

A tücskök ciripelése hallatszik,

Ahogy az este a sötétbe hajlik.

Zölden pompázik a kertben minden,

Akácos illata száll az estben,

A gesztenyefa virágba öltözött,

Egy galambpár reá költözött.

Imádom a természet összhangját,

Csodálom a Tavasz varázsát,

A Teremtő gyönyörű alkotását.

Melyért boldogan mondok hálát.

Bezárva

 

Saját börtönünkben bezárva léteztünk,

Elhittük, hogy szabadságban élhetünk,

Pici fény néha bevillant a börtön ablakán,

Mint szomjazónak egy esőcsepp az ajakán.

Lekorlátoztuk saját magunkat,

Az életről elhittük amit tanítottak,

Tudatra ébredve láthatóvá válik,

Az élet miértje, valódi igazi értelme.

A börtön falai teljesen leomlanak,

Ha a fénysugarak utat mutatnak,

A létezés új útjai megmutatkoznak,

A szabadság korlátjai örökre lehullanak.

Titkos üzenet

A betűk mit tintával írtam, fényesen megcsillannak,

Ahogy a reggeli napfény sugarai megvillannak,

A papíron táncoló betűkre rápillantanak,

Melyek, álmukból felébredve büszkén sorokba állnak.

A tintával írt soroknak hatalmas ereje van,

Üzenet, melyek papíron rögzítve lettek,

Talán fennmaradnak, vagy elvesznek,

Vagy, palackban zárva a vízen lebegnek.

A titkos üzenet palackban zárva,

Várja, hogy valaki végre megtalálja,

Mint a mesében, lassan a partra sodródik,

Valaki szívével egyszer összefonódik.

Szebb világ

 

Mi lenne, ha a világ tele lenne szeretettel,

Sebek helyett őszinte tiszta érzetekkel,

Mi lenne, ha a fájdalom nem rémálomként létezne,

A reménysugár még a falon is átmenne.

Mi lenne, ha az emberek megértenék,

Hogy a különbség híd, nem pedig szakadék,

Mi lenne, ha a békéért nem vérontás kellene,

Hanem együtt dobbanó szívek összessége.

Mi lenne, ha a természet kedvesen,

Őszintén érintene és átölelne lelkesen,

Mi lenne, ha a zaj helyett a csend lenne a győztes,

Hol a lelkünket körül vevő villámok,

csendben jönnének mint, a fénynyalábok.

Mi lenne, ha a választás minden sorsot átírna,

Segítenének a csillagok, megkérdeznék őket az angyalok,

Fénysugárral megérkeznek az emberi szívekbe,

A földön élő létező összes ember lelkébe.

A fény

 

Lelkem a gyöngyszem,

Csillog a napfényben,

Beragyog mindent,

Vakítóan a hitben.

Nem bírja az, ki sötét,

Megvilágítom a lelkét,

Szembesül önmagával,

A fény valóságával.

Árasztom a fényem,

Fényként létezem,

Bölcsességem átadom,

Szívemből árasztom.

A köd

A sötét köd lassan leereszkedett,

A szívembe beletemetkezett,

Elvesztem benne reménytelenül,

Körbevesz mindenhol szüntelenül.

A sötét ködöt a Nap sugarai

szelíd csókkal megszelídítik,

S az halkan csendesen tovaszáll,

a boldogság szívembe visszaszáll.

Gyöngyszem könnyek

 

Összegyűlt ezernyi szívfájdalom,

Robbanva tör fel bennem,

Könnycseppként peregnek le arcomon,

Én gyöngyszemekké változtatom.

Álarcot viselő szeretteimnek

a szavai szívembe sebeznek,

Nem tudják mit cselekszenek,

Szívembe szilánkokat helyeznek.

Talán ötvenévesen nem akarom,

További sötét napokat meggondolom,

Szeretetem tovább árasztom,

Könnyeimet gyöngyszemekké változtatom.

Elmondom

 

Elmondom, miért is írok,

Talán mert ki akar jönni

A mélyről, a szívemből,

A lelkem mélységéből.

Ki-ki örömére teszem,

Papír, toll az életem,

Szenvedély és szerelem:

Ennél szebb nem is kell.

Érzések jönnek, mennek,

Fel-feltörnek bennem,

Szavakká, sorrá állnak össze,

Papíron újra megszületve.

Legyen az bánat, vagy öröm,

Mindet szavakba öntöm,

Legyen az ábránd, vagy vágy,

Versemben mindent megtalálsz.

Tudja-e valaki?

 

Az életet élvezni, tudja-e valaki, mit jelent ez?

Én senkit sem láttam még, akinek arcán

boldog mosoly él,

Kinek szemében az élet csillogó fény.

Kinek szívéből boldogság áradna,

Kinek kedvessége a szíveket átjárta,

Kinek kacagása az embert felrázza,

Kinek ölelése egy angyal csodája.

Lehet-e élvezni az életet egyáltalán?

Vagy tapasztalat az egész élet talán?

Minden pillanatban boldognak lenni?

Lehet-e az élet örömét a valóságba vinni?

Reggeli Hála

 

Milyen szépen éledezik minden,

A természetnél szebb nincsen,

Friss virágillat, madarak éneke,

Ébredező napsugár melengető fénye.

Erre ébredezni maga a csoda,

Harmatos cseppek csillognak,

Napfényben egyre csak pompáznak,

A felhő mögül a napsugarak kukucskálnak.

Hálás vagyok minden percért,

Át is élem drága kincsként,

Köszönöm, Istenem, neked e perceket,

Minden reggel hálát adok neked.