A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költészet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költészet. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. július 1., hétfő

Üzenet a szívbe



Vidd el, szél, a felhőkön sebesen,
Vidd el üzenetemet annak a szívébe,
Kinek lelke tavaszi szélként rebben,
Bárhol is él, de keres engem remélve.
Álmodom róla, szívem úgy várja,
Vágyamat már kiküldtem a nagyvilágba,
Hiszen mindenkinek van egy párja,
A boldogság mindenkinek járna.
A lélek tudja, mi kell nekünk,
Ha társ, akkor szerelemmel fűthetünk.
Egy ölelés, egy csók, egy szál virág –
A szívnek nem kell más, csak ezer virág.



Csak egyszer...



Csak egyszer, még egyszer, szeress még!
Hadd érezzem, fontos vagyok, élek még.
Hadd érezzem, mit jelentek neked, ki vagyok én,
Szerelmünk nem halt meg, még él.
Csak egy szót mondj, hadd halljam:
Én úgy szeretlek, drága bogaram!
Szívem ölelésedkor ugyanúgy megdobban,
Mint a legelső alkalommal, boldogan.
Csak egyszer simogasd meg őszülő hajamat,
Ne hagyd a szavakat, némán magadban.
Talán ez lesz az utolsó érintés, mit adhatsz.
Próbáld meg! Hiszen lehet, szíved újra értem dobban.



A költészet varázsa





A költészet olyan, mint a folyó,
Áramlik, folyik és csak terjed,
Az érzések feljönnek,
hozzá gondolatok,
Lesznek belőle gyönyörű mondatok.
Papírra vetve, megszületnek, életre kelnek,
S, az olvasó szívébe, gondolataiba mennek,
A költészet különlegesen csodás művészet,
Szavakkal formálja az emberi identitást.
A versek ritmusa dallamot hordoz,
Szavak szárnyán a lélek táncot rop,
Az idő megáll, s a pillanat él,
Amikor a vers a papíron beszél.
A világon élő költők kincsek,
Életet, színt adnak mindenkinek,
Gyönyörű versek, melyek szívekbe hatolnak,
Szebbé téve a szomorú, siralmas napokat.



Megállt az idő




Megállt az idő, mint mikor fülledt a levegő,
Nem mozdul semmi, néma lett mindenki,
A Nap pihen, csend honolja be a végtelent,
Megdermedt levegő, a fájdalom érezhető.

A szavak elhaltak, az érzések elakadtak,
A szív sír, láthatatlanul ejti könnyeit,
Nem látja senki, csak az angyalok,
Szeretetükkel űzik el a szívből a bánatot.

Álmunkban meglátogatnak, szeretnek,
Suttognak, szüntelen énekelnek,
Az emberi létezés kihívás, nem képzelgés,
Isteni szeretet nélkül nehéz minden egyes lépés.



Nyári zápor



A nyári zápor finom, hűsítő hatása,
Frissülést hoz a zöldellő, virágzó tájra,
Fényesen csillognak az esőcseppek,
Mint nedű a felhőkből, ahogy a földre érkeznek.
Piros pipacsok lengedeznek lágyan a szélben,
A gyenge záporban szinte beszélgetnek,
Madarak fürdenek, boldogan énekelnek,
A Békák brekegnek, a gólyák ebédet remélnek.
Kiállok a langyos, nyári esőbe,
Mezítláb a tócsa közepébe,
A finom zápor felüdülés nekem,
Simítja arcomat, nyugtatja lelkemet.
Gyerekkori érzés felszínre jött,
Mezítláb kacagás emléke előjött,
Csuda jó újból gyereknek lenni,
Ötvenévesen újra mindezt átélni!




Az Isteni Üzenet



Sötét gödörbe süllyedve tehetetlenül,
Sikítanál, de fájdalom vesz körül,
Éget a szívfájdalom, akár a tűz,
De te némán, csendben mindent eltűrsz.

Beragadtál, menekülnél, de nem tudsz,
Két kezeddel könyörögve segítségért fordulsz,
Egyedül vagy, csak Isten tudja, mi bajod,
Kezeivel a kezedet fogja, de Te ezt nem tudod.

Simogatja fejed, és szólítja neved,
Halld hát az Isteni üzenetet!
A fájdalomtól nem látsz, nem hallasz,
Pedig önmagadnak így ellent mondasz.

Csendesedj le, és sírd ki magad,
A könnyeiddel eltűnnek a sötét falak,
Leomlanak, és fénysugárként a szívedbe,
Megérkeznek az Isteni szavak.


2024. június 17., hétfő

Ha virág lehetnék...


Ha virág lehetnék, csakis különleges;
Oly gyönyörűen ritka, illatozóan fényes,
Nem mutatkoznék én, csak annak, ki számomra értékes,
Őt szirmaimmal betakarnám, illatommal elringatnám.
Dúdolnám neki a természet szépséges dalát,
Puha szirmaimon édesen elaltatnám,
Sugároznám fényemet a szívébe-lelkébe,
A reggeli napfényben örömteli szeretetben ébredne.



2024. június 12., szerda

A szív anyanyelve



Mindenkinek nagyon szép a lelke,
Nem számít a nemzetsége,
A Teremtő mindenkit szeret,
Függetlenül, hogy milyennek született.
Minden országban más a vallás,
Ettől a lélekben nincs változás,
Szeretet, béke, összetartozás,
Ez a lényeg, mi lehetne más?
A bőrszín, anyanyelv, vallás, kultúra,
Mind a szépséget nyújtja, tanítja,
A szív anyanyelve ugyanazt mondja,
A lélek sem különbözik: egyforma.
Ha egyszer ezt mindenki megérti,
A világot a szeretet majd ellepi,
Ragyognak majd a tekintetek,
Örömben fürdenek az emberek




Útra kelt vágyak



Ülök a parton, hajamat fújja az esti szellő,
Szívemből kiárad a vágy, mint kívánság-hullám,
Fényözön csíkot hagyva maga után,
Elindult a teremtés csodás útján.

A Nap vörösen terül az ég aljára, lassan aludni tér,
A tenger hullámain sugarai csillogva szívemhez érnek.
Apró vízcseppek lágyan érintik arcomat,
Szemeimet becsukva lélegzem be e csodás pillanatokat.

Álmaim, vágyaim útra keltek, és megszülettek;
A homokos parton fekve a csillagokat köszönthetem,
Ragyognak rám, mint ahogy a szívem;
Esti éj s a Hold mosolyogva kacsint.

Emberi létezés csodás percei ezek,
Mi lehetne ennél ezerszer szebb
–kérdem én – e pillanatnyi látványnál?
Semmi – hiszen a nyugalom, harmónia jár át.





2024. május 27., hétfő

Angyali barát


Egy kedves beszélgetés,
Szívet melengető érzés!
Egy jó barát, ki figyel rád,
Angyalként tekint reád.
Köszönöm szépen, barátom!
Amit mondtál, már nem álom;
Valóságként realizálom.
Szívből neked meghálálom!
Kincsként tekintek én rád,
Angyalok vezettek hozzád.
Megérintett, amit mondtál,
Könnyeimen osztozkodtál.



Gyíkocska


A gyíkocska napozott,
Csodálkozott nagyot,
De nem harapott,
Csak ámuldozott.
Letört a pici farka,
Segítsünk hát rajta!
Legyen újra farka,
Ne legyen két darabba.
Ragtapasz kell neki,
Össze kell illeszteni,
Hiába ragasztgatom,
Annyira sajnálgatom.
Ne aggódj kispajtás!
Ki nő a kis farka újra,
A természet nagyon tudja,
Egész lesz a kis gyík újra.



A csillagok alszanak


A Hold sötét lett,
A fénye elveszett,
A csillagok alszanak,
Sehol sem látszanak.
Az emberek hallgatnak,
Meg sem szólalnak,
A világ hideg lett,
A szeretet elveszett?
Sötét lett mindenhol,
Talán, van fény valahol,
Egy csillag még pislákol,
Földünk talán haldokol?
Ha a szív még szeret,
A fényben újjászület,
A remény el nem veszett,
Szeressünk amíg lehet.




Vörös fájdalom


Mint a sivatagban perzselő Nap, úgy égett a fájdalom minap,
Homokszemekként fújja a szél a fájdalmakat szerteszét,
Megválni tőlük a szívnek sokszor oly nehéz,
A fájdalmak súlya nehéz, szinte kőkemény.
Szikráznak a perzselő forró nyári levegőben,
Vörösen izzanak a sivatagi meleg örvényben,
Újjászületnek a mennyei angyalok ölében,
A teremtés-szeretet örök fénykörében.



Múlnak évek



Múlnak az évek, gyorsan tovaszállnak,
Halványulnak akár a szerte foszló árnyak,
S szépen lassan emlékekké válnak,
A szívünkben maradnak, mint vágyak.

Nézem a táncoló felhőket az égen,
Eszembe jutnak a szép gyermekévek,
Virágszedés, pillangó kergetés,
A finom fű illata, micsoda emlék!

A nap sugarai átszínezik az eget,
Lelkemet szabadjára engedem,
Újra gyermeki szívvel élvezem,
A pillanatot örömmel átélem.

Öröm az, mit lassan elfelejtünk,
Már csak a természet ad nékünk,
Emberek arcán bú, és szomorúság,
Nem tudom, mivé lett e mai világ.



2024. május 18., szombat

Újjászülettem..


Újjászülettem, mint a felkelő Nap,
Elengedtem fájdalmaimat a minap,
Rajzolok helyette csoda szép jövőt,
Melyet a valóságomba beleszövök.
Fürdök a melengető Nap sugarában,
Mely, a szívemben bizsereg egyfolytában,
Szemeimmel másként látom a világot,
A szívemmel érzem a valóságot.
Üdvözöl a lágy szellő, simogatja arcomat,
Suttognak a fák, bölcs gondolatokat,
A Földanya is meséli a régi emlékeket,
És én, hallgatom csendben a csodás üzeneteket.



Mit ér a gondolat?


Biztatnunk kell egymást szép szavakkal,
Nem némán szólni, csak gondolatokkal,
Mit ér a gondolat, ha nem érti senki?
A szavakat tudod csak a szívekbe helyezni.
Adjunk mosolyt, és kedvességet,
Egy meleg ölelést, egy kis figyelmet,
Némán, mosoly nélkül élni olyan,
Mint a szív, mely szeretet nélkül van.



A Mama


Mama ölében ülni szerettem,
A meséit a szívembe beleültette,
Varázslatos világot láttam,
Tündérek birodalmában jártam.
Mama mindig sétált velem,
Megtanított mindent nekem,
A virágok neveit tőle tanultam,
Bölcsességét én, csak csodáltam.
A konyhában csodás illatok voltak,
Mama konyhájában a sütik sorakoztak,
Segítettem neki bizony sokat,
Összeliszteztem a dolgokat.
Örökre szép emlék marad a Mama,
Nekem ő volt maga a csoda,
Ölelését még most is érzem,
Szeretettel, könnyezve felidézem.



Lányomnak


Tudom, néha nagyon sok vagyok,
A szeretetem visszatartani nem tudom,
Nézd el nekem ezt, kérlek,
A szívemből jön, értsd meg.
Jobban szeretlek mindennél,
Kívánom, hogy boldog légy,
Ha megbántottalak valaha,
Az nem szándékos volt soha.
Óvtalak, ápoltalak, tanítottalak,
Önbizalommal megáldottalak,
A tudatos létezést megmutattam,
A bölcsességem örömmel odaadtam.
Gondolj rám mindig kedvesen,
Kiért mindent megtettem,
Ennyit tudtam adni neked,
Remélem, megtalálod a helyed.



Szívetekben ott élek...


Ha eljön az átkelésem napja,
Mély szeretettel lesz átitatva,
Fogadnak majd az angyalok,
Nem kell, hogy sirassatok.
Földbe engem ne temessetek,
Hanem tűzben égessetek,
Hamvaimat szórjátok szét,
A tengerbe oda vágyok rég.
Olvassátok fel egy versemet,
S csak öröm könnyeket ejtsetek,
Szerető szívem a tiétek volt,
Ölelésem egy életre szólt.
Eljött az időm, mert a testem feladta,
Értsétek meg, az élet nekem így adta,
Legyetek boldogok, mert arra születtetek,
Örülök, hogy a gyermekeim lehettetek.
Tudom, maradhattam volna még,
Hiányozni fogok nektek sokszor én,
Boldogultok nélkülem ügyesen,
Szívetekben ott élek majd szüntelen.



A szeretet


Ha csak teheted, tegyél jót,
Támogasd, kinek kell egy jó szó,
Szeretet nélkül élni nem jó,
Szeretettel egy élet átformálható.

Vedd észre, ha valaki bajban van,
Egy bátorító mondat mindent megoldhat,
Valakinek a szívébe új lehetőséget adhat,
A szeretet ingyen van, soha el nem fogyhat.

A szeretet ragyog, mint a csillagok éjszaka,
Meleg, kedves, gyógyító hatása,
Illata olyan, mint a levendula,
Nyugtató hatása maga a csoda.