Fehér palást

Fehér palást borít mindent,

hópárnák pihennek az ágakon,

a világ lélegzete lassul,

az idő térdre ereszkedik.

Jégcsapok csillanó sora

régi telek hangját idézi,

gyermekkori reggelekét,

ahol a tél mesélni tudott.

A tiszta fehérség körülölel,

megérkezik a nyugalom,

kint a tájban, bent a szívben

egy pillanatban teljessé válik.

Halk hó hull az Alföldön –

ritka ajándék ez a perc,

a Föld emlékezni kezd

egy szelíd, régi ritmusra.

A hó akkor öröm volt,

súlytalan nevetés,

piros arc, gőzölgő lehelet,

felszabadult gyermeki lét.

Szeretem e fehér perceket,

ahol megáll a sietség,

és a világ újra elhiszi,

csendben szeretni elég.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3668-a-feher-palast-aurora-amelia-joplin

Itt vagyok

Egy pohár áll a mohán – erdő lélegzik,

fény csorog bele, az idő megérkezik.

Félig te, félig üres a pohár,

ahol a csend megtart, és rám talál.

A víz tükrében arc és gondolat,

kétely és hála egymásra hajolnak.

Ami elfogyott, tanítja a kezet,

ami maradt, az jelenléthez vezet.

Hétköznapi léptem a kövön kopog,

a világban élek – mégis szabad vagyok.

A pohár peremén az élet körbefordul,

minden kérdés lassan hazaindul.

Értelem ül a tiszta ízen,

ahogy a pillanat bennem időz, éppen.

Félig tele – így igaz a mérleg,

hiány és bőség egymásba érnek.

Kortyol a fény, s én vele maradok,

a jelen súlya könnyedén rám ragyog.

Nem álmodom, itt vagyok,

jelenlétben élek szabadon.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3652-itt-vagyok-aurora-amelia-joplin

Molly kutyám - Aurora Amelia Joplin

Molly kutya kicsit duci,

a kandalló előtt neki tuti.

Jó meleget úgy szereti,

helyét a cicának át se engedi.

Fürödést kevésbé kedveli,

a végén örömtánccal köszöni.

Fésülködést nagyon imádja,

simogatást meghálálja.

Az esőt bizony kerüli,

orrocskáját bentről kidugja.

A fejét gyorsan visszahúzza,

serte-pertén szalad vissza.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3651-molly-kutyam-aurora-amelia-joplin

Apró láng

Egy lámpa áll az éjszakában,

csend őrzi, árnyék veszi vállra.

Apró lángja utat mutat,

akkor is, ha minden hallgat.

Kívül fénylik, benned él,

szív mélyéről válasz kél.

Ragyog a legsötétebb helyen,

ahol már kérdés sincs jelen.

A fény mindenhol jelen van,

a szív emlékezik, ki nem alszik.

Ott van a sötétség mögött mélyen,

benned él, és semmit sem kér.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3607-apro-lang-aurora-amelia-joplin

Két tér között

A létezés vékony hártya,

fény és árnyék között kifeszítve.

Itt él az, aki érez,

aki hallja a világ zaján túl

a belső ritmust.

A súly lassan tanít.

Megállásra, figyelemre,

arra, hogy minden lépés

jelentéssel telítődik,

ha tudat kíséri.

Az érzékeny lélek

finom műszer.

A durva világban

élesebben mér,

mélyebbre lát.

Magasság hív,

mélység tart.

Közöttük formálódik

az emberi jelenlét,

csenddel, felelősséggel.

A fény ritka,

mégis pontos.

Aki észreveszi,

az út hordozójává válik.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3597-ket-ter-kozott-aurora-amelia-joplin

Az már matt

A sakktábla előtt állok.

Fekete és fehér mezők

váltják egymást –

ahogy a nap és az árnyék az életben.

A figurák hallgatnak,

mégis tudnak mindent.

A gyalog türelemre int,

a király felelősségre,

a vezér bátorságra tanít.

Itt minden lépés súlyt kap.

A kéz megáll egy pillanatra,

mert az út előre halad,

és minden döntés

alakot ölt a táblán.

A sakk figyelni tanít.

Arra, hogy az erő

csendben rendeződik.

Arra, hogy az idő

társul mellénk.

A tábla mentor.

Szavak nélkül vezet.

Aki tanul,

önmagához közelebb lép.

Amikor a figura elindul,

az ember is mozdul vele,

belül.

Az már matt.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3566-az-mar-matt-aurora-amelia-joplin

Újév fehérben

Új év első napján havazik,

számomra ez jel –

a hó mindig közel áll hozzám.

Ma így válaszolt a világ,

lelassul minden, csend terül szét,

a fehér tisztaságot hordoz,

szelíd megérkezést.

Kívánom...

Kívánom,

hogy az új év rád kacsintson,

és titkos ajtót nyisson!

Ami eddig várakozott,

örömmel betoppanjon.

A hang, ami kísér

Hallok egy dalt,

lágyan viszi a szél,

miközben

a csillagok néznek reám.

A Hold mellém szegődik,

csendben őrzi az utam.

Pont most, pont jókor

szárnyra kel egy dallam,

fényként ér a lelkemhez.

Egy angyal talán –

ki tudja?

A zene körém fonódik,

láthatatlan aranyszálakkal,

lágyan, kellemesen.

A hang azt súgja:

haladj tovább.

Nem vagy egyedül.

A lépteid

hazatalálnak.

Koccintás

Durran a dugó – pezsgő van,

pohár nevet, az éj suhan.

Buborék fut, szívem vár,

élni jó – az idő kiált.

Arany íz az ajkamon,

perc ragyog a poháron.

Holnap hív, mégis marad,

bennem cseng a pillanat.

Nevetés szökik magasra,

éj hajol a hajnalra.

Szilveszter mond igent rám,

és rám nevet az élet már.

www.muzsakkonyvtara.hu

Szilveszter magammal

 

Az év utolsó estéje

lehuppan mellém nevetve.

Azt mondja –

nagy dolgok történtek,

csak csendben.

A pohárban pezseg az idő,

buborékok futnak felfelé,

mint a gondolatok,

amik egyszerre

könnyűek és igazak.

Kint tűzijáték próbálkozik,

bent a csend is ünnepel.

Egyedül vagyok –

és ez most

pont elég.

Van ebben szabadság,

meg egy árnyalat hiány,

de mindkettő tud viselkedni.

Nem tolakodnak,

csak jelen vannak.

Az új év az ajtónál toporog,

mosolyogva várja a sorát.

Nem ígér sokat,

csak annyit –

lépteimhez simul.

Éjfél után

tágul a tér.

Az idő mögém áll,

előttem út nyílik.

Mosollyal lépek át –

magamért,

magamból,

szabadon.

www.muzsakkonyvtara.hu

Számvetés

Ez az év

teremtés volt.

Belső munka,

csendes mozdulatok,

lassan formálódó anyag.

Kihívások érkeztek,

súlyuk tanított,

formáltak,

átalakítottak.

Magány is volt.

Hiányként.

A társ hiánya

ott ült az estékben,

amikor a csend

túl közel hajolt.

Öröm felbukkant,

ritkán,

pontosan,

ahogy az igaz dolgok érkeznek.

A kérdések

lecsendesedtek.

A válaszok

belül helyet kaptak.

Ez az év

megtörtént.

Visszanézek rá,

látom az ívet,

a terhet,

a megtartást.

Ami fájt, elsimult,

ami hiány volt, eltűnt,

ami maradt, indulásra kész.

Ez volt.

Érdekes év.

Az ajtó nyitva,

én fogadom.

Az életem

2026-ban

örömmel élni akarom.

www.muzsakkonyvtara.hu

2026 – újévi köszöntő

Kívánom az új esztendő

legyen veled jótevő.

Hozzon napot, ami emel,

szót, mi szívedhez ér el.

Hozzon csendet, békességet,

sok nevetést, ölelést.

Ha elfáradsz, adjon hitet,

meleg szívet, szeretetet.

Kívánom: legyen helyed,

hol mindig önmagad lehetsz.

Ha ez megvan, hidd el szépen,

jó éved lesz mindenképpen.

www.muzsakkonxvtara.hu

Álom - Időhajlás

Álom hajlítja körülöttem az időt,

a csillagok közt a tér lélegzetet vált,

dimenziók simulnak egymásba csendesen,

és emlékezem arra, ami még kezdet volt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Egy dísz

A fenyő ágán csendesen ring a szó,

fényből szőtt üzenet, tiszta és való.

Egy dísz, mely őrzi az együttlét jelét,

szívekben lobbantja az ünnep melegét.

Minden sor mögött jelenlét ragyog,

egymás felé nyitott, figyelő sorok.

Múzsák Könyvtára kedves tagok,

csodás karácsonyt kívánok!

A szívnek adott idő

Mi a szeretet?

Szívből figyelni a másikra,

amikor egy tekintet megáll,

és a csend is helyet kap köztünk.

Időt tölteni vele –

lassan, sietés nélkül,

amikor a pillanat

megtart és összeköt.

Egy kéz melege,

egy együtt kimondott hallgatás,

apró mozdulatok,

amelyek belül maradnak.

Az ajándék eltűnhet,

amit a szívnek adunk,

emlékké válik,

és akkor is velünk marad,

amikor már csak

visszagondolunk rá.

Ez marad meg igazán:

az együtt töltött idő,

amikor két élet

egy pillanatra

nem külön történt.

Hanem egy.

Állapot

A csend

gondolkodik bennem.

Rétegzett,

mint az idő,

amikor önmagára figyel.

A figyelem

visszahajlik a forráshoz,

ahol a kérdés

tapasztalattá sűrűsödik,

a válasz

állapottá válik.

A régi jelentések

lehalkulnak,

helyükön

tágasabb rend születik,

amely hordoz

és elbír.

A jelenlét

lassú tudás,

összekapcsol

létezést

és irányt.

Itt a kapcsolódás

belső törvény,

a várakozás

szelíd nyitottság,

ahol minden

időben történik.

A lét

áttetszőbbé válik,

mint egy gondolat,

amely már

túlhaladt

önmagán.

Ez a tér

vezet,

mozdulatlanul.

Itt az ember

tanú

és része

annak,

ami van.

www.muzsakkonyvtara.hu

Karácsony aranyfonala

Karácsony este csend terül szét a házakra,

hó csillan csillagfény alatt,

angyalok lépte suhan át utcákon,

szívekben béke gyúl csendesen.

Karácsony szívből szólít,

kézről kézre ad meleget,

gyertyák őrzik együttlétünket,

karácsony szelleme mindenkit érint.

Van, aki emlékkel érkezik,

van, aki reményt hoz magával,

van, aki szeretetet hagy itt,

mind ajándék órában.

Ünnep mindenkié,

összekapcsol, megtart, hazahív,

szívtől szívig adja tovább a

fényt, mi bennünk él.

Amikor minden fény megérkezik,

a szeretet tovább őriz minket,

karácsony szívtől szívig jár,

mint az aranyfonál.

www.muzsakkonyvtara.hu

Negyedik advent

Az első gyertya fellobban –

hit,

belső tartás a csend szélén.

A második lángja továbbindít –

remény,

lépés a bizonytalanságon át.

A harmadik fénye megérkezik –

öröm,

szívben oldódó idő.

A negyedik gyertya körénk simul –

szeretet,

összetart, emlékezik, hazavezet.

Négy láng áll egy körben,

fenyőág őrzi a teret,

a fény már bennünk folytatódik,

és az ünnep

megszületik.

www.muzsakkonyvtara.hu

A repedés mentén

Embernek születtem,

tapasztalni jöttem.

Néha összecsapnak a hullámok,

mint előttem a tenger.

Belül háborgás, egy ki nem mondott kiáltás,

majd egy szünet –

egyetlen nagy lélegzet,

ahol minden átrendeződik,

és a repedés mentén fény szivárog.

Ha az út elhomályosul,

elengedem a szorítást,

figyelek,

mert a sors ilyenkor

más irányból szólít.

Itt minden idő földi idő,

a repedések tanítanak járni,

és ami egykor angyalinak tűnt,

lassan emberré válik bennem.

Itt belül lehetek angyal,

a világ hívása elér,

lépteim súlya földre húz,

és minden nap emlékeztet:

embernek születtem.

www.muzsakkonyvtara.hu