Március 15.

Márciusi szél jár a régi köveken,

halkan vonul át az emlékezeten.

Mintha a múlt szava szállna a téren,

szabadság fénye pihen a szélben.

Kokárda virágzik a szív fölött halkan,

három szín lobban egyetlen dalban.

Piros a bátorság, mely lángként ég,

fehér a tiszta hit, mely bennünk mindig él.

Zöld a remény, mely a földből kinő,

mint tavasz után a megújuló idő.

S bár elszálltak már a régi évek,

őrzik a földben a magyar szívek.

Március tizenötödike újra emlékeztet,

mit jelent a haza – hűség, szeretet.

Amíg a szív újra s újra dobban,

a szabadság hangja bennünk lobban.

www.muzsakkonyvtara.hu

Az Ég a fülembe súgja

Aranyló fűben térdelek,

fölém hajol a halk napfény.

Egy sugár érinti arcomat,

mintha az Ég szólítana nevemen.

Valaha itt dalolt a szél,

szavakból kertet font az idő.

Léptem nyomán ösvény született,

és benne sok apró emberi történet.

Őriztem mind, mint titkos magot,

tenyeremben fényként éltek.

Szívem adta minden napját,

csendben, szeretetből.

Most mégis halkan fordul a sors,

és lassan bezárul.

A kert marad, él tovább,

másként.

A szél tudja, mi volt bennem,

a fű tudja, mit hagyok itt.

Egy darab Ég a tenyeremben,

egy darab Föld a szívemben.

S az Ég a fülembe súgja:

a szíved tudja az utat.

S a fény, amely most rám hajol,

csendesen tovább kísér.

Ami egyszer megszületett,

él tovább az emberi szívekben.

www.muzsakkonyvtara.hu

Kell a fény, kell a szeretet

Én magam vagyok az út,

csillagporból szőtt ösvény az éj vizén.

Lépteim alatt fény pattan,

mint mikor a sötét Ég

csendben csillagot terem.

Mennem kell a kanyargós úton,

néha egy ív túl mélyre fordul,

néha egy lépés bizonytalan.

De az ösvény bennem él,

minden léptem jelentőséggel él.

Kell a fény, kell a szeretet,

mint sötét után a hajnal,

mint tengernek a part.

Embernek lenni e sűrű világban

oly nehéz,

mint ködben keresni az irányt.

De a szív mélyén mindig lobban

egy csendes, élő láng.

Kell a fény, kell a szeretet,

kell az együttérzés melege,

hogy a lélek lélegezni tudjon,

hogy a szív tovább dobbanjon.

Mert minden tapasztalat

egy apró fénycsepp,

mely az éj bársonyára hull.

És a fénycseppekből

lassan megszületik az út,

egy csillogó, kanyargó ösvény

a sötéten át.

Kell a fény, kell a szeretet –

mert ebből bont szárnyat az élet,

és ebből ragyog tovább az út.

www.muzsakkonyvtara.hu

A szabadság ereje

Aurora Amelia Joplin festménye

Aranyló fény lobban mögötte,

sötét teste erőbe öltve.

Lépése földet rezdít,

szabad lelke messzire hasít.

Sörénye a széllel beszélget,

vad mozdulata lángot éltet.

Patája alatt parázs ébred,

tág mezők útja tárul elébe.

Sem fal, sem határ nem szorítja,

lépte nyomán a tér kitárul.

Ott halad, ahol kedve hívja,

erejét a fény kíséri ma.

Szeme mélyén tiszta láng ég,

nem parancsol lánc vagy kötél.

Szabad lélek, büszke léptű,

mély példaértékű.

Aranyfényben áll a tájon,

nincsen párja a világon.

Nincs börtön, nincs karám,

csak napfény, szél és szabadság.

www.muzsakkonyvtara.hu

Tavaszi suhanás

Kinyílt a rét, zöld útja vár,

napfény csillan a domb oldalán.

Kerék gurul, a szél kísér,

illatból szőtt a friss tér.

Virág hajol a fű fölött,

méhek zümmögnek mindenütt.

Arany por hull a levegőben,

lelkemet érinti gyöngéden.

Könnyű a haladás, könnyű az út,

szívemben vidám dallam fut.

Haladok, suhanok kerekeken,

fény játszik a zöld leveleken.

Messze marad már a határ,

a rét hívogat, visszavár.

A nap melege vállamra hull,

s a tavasz lelkemhez simul.

www.muzsakonyvtara.hu

Belső áradás

(Aurora Amelia Joplin saját képe.)

A kreativitás számomra

csendes nyílás a fény felé.

Amikor fellazul bennem a szorítás,

egyszer csak megérkezik valami szelíd ragyogás.

Először alig hallható.

Egy rezdülés csupán,

egy puha belső mozdulat,

amely végigsimít a gondolataimon.

Aztán színek ébrednek.

Egy szó közelebb hajol,

egy kép lassan kibomlik,

és a papíron élet kezd lüktetni.

Ilyenkor a formát nem keresem.

Csak figyelek.

A sorok maguktól találnak egymásra,

a csend pedig megtelik jelentéssel.

Van, hogy vers lesz belőle,

van, hogy történet,

van, hogy csak egyetlen mondat,

amely mégis mélyen megérint.

Számomra a kreativitás

belső áradás.

Egy hely bennem,

ahol a lélek szelíden alakot ölt.

Ott születnek a képek,

ott kapnak hangot az érzések,

és ott válik bennem az élő világ

láthatóvá, kimondhatóvá, élővé.

Amikor alkotok,

tágasabb lesz bennem minden.

A fény, a szó, a szín, az érintés,

egyetlen halk renddé simul.

Számomra a kreativitás

dísz helyett belső igazság,

amely utat kér magának.

És amikor teret kap,

már áramlik is –

lágyan, mélyen, tisztán –

úgy, ahogyan a szív valóban beszél.

www.muzsakkonyvtara.hu

Nőnapi köszöntő

Ma a virágok erősebben illatoznak.

A szívek egy kicsit gyorsabban dobognak.

A világ ma a nőket ünnepli.

Az apró kislányt, aki csillogó szemmel fedezi fel a világot,

és nevetése olyan tiszta, mint a tavaszi szél.

A kamaszlányt, aki keresi önmagát, álmodik, kérdez,

lassan tanulja, hogy a szívében már ott él az a különleges erő,

amely egy napon fényként ragyog majd.

A fiatal nőt, aki szeret, alkot, épít,

minden nap egy új történetet ír az élet könyvébe.

Az édesanyát, aki karjában csodákat ringat,

és csendben, szinte észrevétlenül formál jövőket.

Az érett nőt, akinek tekintetében bölcsesség él,

aki már tudja: az igazi szépség a lélek nyugalmában lakik.

Az idős asszonyt, aki mögött egy egész élet története ragyog –

emlékekkel, szeretettel, és azzal a békés erővel,

amely csak azoké, akik sok tavaszt láttak már.

Ma minden nő egy virág.

Más színű, más illatú,

mégis mind a világ kertjének része.

www.muzsakkonyvtara.hu

Halk üzenet

Lassan kitárom az ablakot,

párkányomon egy kismadár figyel.

Közelebb jön, s érzem, vele

egy halk üzenet jön.

Nem rebben el, még közelebb húzódik,

csendben egymásra figyelünk.

Köztünk a reggel puha fénye jár,

a kismadár és én egy pillanatra eggyé válunk.

www.muzsakonyvtara.hu

Csak ennyi történt

Nyugalom ül a vállamon,

mint alkony a dombok fölött.

Egyedül vagyok – mégis együtt

az erdő neszével,

a föld halk szívverésével.

Távol mindenkitől,

ahol a zaj elcsitul végre,

és az idő puha mozdulattal

simítja ki a lelket.

Itt a csend nem üres,

hanem telt, mint egy érett gyümölcs a fényben.

Molly léptei a fűben

apró dobbanások.

Szeme tiszta forrás,

melyből hűség fakad.

Ő és a természet csak adnak –

mint a nap, amely nem kér vissza semmit.

Élek így, csendbe hajolva.

Szeretek. Mélyen, igazán.

Csak most már magam felé is

fordul a szívem sugara.

Nem fennhangon, nem büszkén –

egyszerűen, tisztán.

Sokan jártak át rajtam,

mint szél a nyitott kapun.

Vittek belőlem fényt,

és én adtam, mert ez volt a dolgom.

Tapsra nem vártam,

egy halk „köszönöm” is csillag lett volna az estben.

Tettem, amit a szív diktált,

szívből, szeretetből,

mint fa, mely árnyat ad

annak is, ki köveket dob rá.

Most elvonulok kicsit.

Nem harag ez –

csak partot érő folyó,

mely végre önmagát is mossa.

Most már én is számítok.

Csak ennyi történt.

www.muzsakonyvtara.hu

Jó reggelt, tavasz!

Felkel a Nap, mosolyog,

meleg fénye rám ragyog.

Selymes szellő integet,

jó reggelt mond mindenkinek.

Kinyílik a kis virág,

színes lesz a nagy világ.

Zöld fű nő és hajladoz,

illat száll a bokorhoz.

Csip-csiripp szól a kismadár,

ágon ül, tavaszt dalol már.

Nevet rét és nevet ég,

ébred minden kis vidék.

www.muzsakkonyvtara

Reggelem

A reggel lassan bontja ki önmagát,

pára lebeg a Föld felett, fény gyűlik az ágakon,

friss levegő íze végigsimít a testen,

Nap csendben elfoglalja helyét az égen.

A kávé ekkor érkezik kezembe,

illatában éjszaka mélye, nappal ígérete,

korty melege megtart, lehorgonyoz,

időt ad annak, ami ébredni készül bennem.

Kint a világ rendeződni kezd,

leveleken csillan meg a napfény,

madárhang nyílik a csendben,

minden a helyére talál, sietség nélkül,

bennem kinyílik egy halk folytatás.

www.muzsakkonyvtara

Aurora Amelia Joplin - Az ihlet bennem él (Hangosvers)

 

Érett oltalom

A könny bennem eső, tisztára mos mindent,

sója a szívemnek lassan rendet teremt.

Nem számvetés ez, áthaladás velem,

csak fény marad ott, ahol fájdalom pihent.

Maszkok peregnek, mint málló vakolat,

egy arc marad végül, csupaszon, igaz.

A csend ilyenkor hangosabban szól,

mint száz kimondott, üres mondat.

Megállok egy belső, szilárd határnál,

figyelem, ki mit tesz, mit mond magáról.

A tett az iránytű, nem csal meg,

többet mond hangzatos szótól.

Adtam, hittem, és tanultam közben,

Talán sokat tettem?

Most távolság őriz, mint tiszta ösvény,

nem fal – érett oltalom.

www.muzsakkonyvtara.hu

Nyári eső

Meleg cseppek érkeznek,

a levegő fellélegzik,

a színek mélyebbre húzódnak.

Föld és levél illata felszáll,

aszfalt párája keveredik a zölddel,

a zaj lassan elhalkul.

A víz a bőrön lassan utat talál,

ruhán, tenyéren,

apró rezdülésekben

születik meg az érzet.

A pillanat megáll

egy lélegzetre.

A bőrön

és a levegőben

egyszerre történik meg

a változás.

www.muzsakkonyvtara.hu

Csak úgy…

Néha meg kell állni

csak úgy magunkba szállni,

belerepülni a saját szívünkbe.

Néha mély levegőt kell venni,

a természetben elmerülni,

meglátni azt, ami kincset ér,

a Teremtő gyönyörű festményét.

Néha le kell vetni a cipőt,

mezítláb a földhöz érni,

Földanyát magunkba szívni.

Hiszen az élet nem csak rohanás,

az élet nem csak egyetlen egy szívdobbanás.

www.muzsakkonyvtara.hu

Színekből szőtt nő

,

Színekből szőtt nő áll a fényben,

hallgat a semmi peremén.

Sem kéz, sem emlék nem tartja őt,

a színek mégis csendesen.

Feje lehajtva – belső figyelem,

mint tó tükrén ringó hajó,

védelem és sebezhetőség

egy színruhában összeforró.

Rétegzett fény a bőr helyén,

időből szőtt energia,

ami fájt, sötétebb árnyalat,

ami öröm volt, tiszta fény.

Ma kék az út, holnap arany,

mégis ugyanaz a dallam él,

élő változás árad szét körülötte,

mint vízen lebegő fénylevélből.

www.muzsakkonyvtara.hu

Csendes lépések

A talpad alatt érzed a nedves talajt.

Itt most megáll egy pillanatra minden.

A lépések kissé nehezek,

hoznak magukkal emléket, terhet,

napokat, amikor visszafordultál volna,

de mégis mentél tovább.

Menni kellett.

A fény a bokádnál rád tapadt,

mint a por, azoknak a helyeknek a nyoma,

ahol álltál remegve,

és nem történt baj.

A Föld örül veled,

ismeri a súlyt,

ismer téged,

minden lépésedben.

A járás közben lassan elcsitul,

ami volt, elmúlt.

Marad a test ritmusa,

a belső igen,

és a halk felismerés,

hogy ami megtörtént, úgy volt jó.

Ahol áthaladsz,

ott megnyílik a tér.

Minden lépésed

imává válik.

www.muzsakkonyvtara.hu

A Nő

A Nő reggeltől estig helytáll rendületlen,

anya, feleség, társ minden egyben.

Dolgozik, figyel, viszi a házat,

száz apró dolgot csendben elrendez.

Tanítja gyermekét szóra, csendre,

arra, mi fontos – jóra, rendre.

Érzékeny lelke mindent megérez,

ereje elfogy, de el nem ereszt.

Éjszaka sír, a Hold látja könnyeit,

virraszt gyermeke mellett.

Elfárad néha, türelme fogy,

de reggel újra ott áll, ahogy szokott.

Néha hisztis, mert nő,

de ölelésében a szeretete csak nő,

mely szívből fakad,

és soha, de soha ki nem apad.

www.muzsakkonyvtara.hu

Illatok pihennek

Meleg levegő simul a bőrömre, lágyan,

illat lép át rajtam, hangtalanul.

Virágpor időzik egy lélegzetig,

és a derű belül mosolyra hajol.

Hajszálamat simogatja a reggel lehelete,

egy érintés emléke lassan elold.

A testem tudja a lassú megnyugvást,

vállamon illatok pihennek.

Jelen vagyok, áttetszőn, mint a szellő,

ahogy a virágok szirmához ér.

A Föld megtart, az Ég átemel,

bennem minden finoman élő.

Ez most illatból és suttogásból áll,

lassan hullámzik, és összeér.

Légi és földi egy mozdulatban,

ölelésébe beleolvadok.

www.muzsakkonyvtara.hu

Nyírfák között

A nyírfák közt haladok, fény tapad léptemhez,

mintha az út figyelne, visszanézne rám csendesen.

A Föld alatt lassú dobbanás tanít új ütemet,

szívem hozzá igazítja minden lélegzetemet.

Lépésem üzenet, amit a csönd megért,

a levegő megtelik azzal, amit kimondani kész.

Megérint a levelek rezdülete.

Ahogy megyek, a világ bennem válik úttá,

nem visz sehová, mégis bennem lesz múlttá.

A végén már tudom: a táj csak tükör volt.

Bennem lassul az élet üteme.

www.muzsakkonyvtara.hu