A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szavak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szavak. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 9., szerda

Csendes monológ

 




Az élet olyan, mint egy üres papírlap. Mindannyian kézbe kapjuk, de hogy mit írunk rá, az csak rajtunk múlik. Egyetlen pillanatból születhet meg egy egész történet, egy szenvedély, ami végigkísér minket. Számomra ez a szenvedély az írás.
Amikor írok, a világ megszűnik körülöttem. Minden érzés, minden apró rezdülés életre kel a szavakban. Talán épp egy pillanatot próbálok megragadni. Egy olyan pillanatot, amitől úgy érzem, igazán létezem. Egy futó mosoly, a naplemente meleg fénye az arcomon, vagy csak egy csöndes, belső béke, amikor megáll az idő.
Mert a pillanatok fontosak. Az élet szinte túl gyorsan halad előre, de ezek az apró, megfoghatatlan másodpercek azok, amelyek megmutatják, kik vagyunk. Ezekből a pillanatokból táplálkozik az írásom is. A szenvedélyem.
De az írás nem csupán önkifejezés. Minden betűvel, amit leírok, szeretetet próbálok közvetíteni. A szeretet lehet egy gondolatban, egy történetben, egy szavak nélküli gesztusban is. Hiszem, hogy a szeretet az az erő, ami összetartja az élet fonalait, akár egy szívből fakadó, mély vallomás egy papírlapon.
Talán ez az, amit keresek az írásban: hogy összekössem a pillanatokat a szeretettel. Minden történet egy újabb esély arra, hogy érzelmeket adjak át, megmutassam, hogy minden szónak súlya van, és hogy a pillanatok, amiket megragadunk, valóban számítanak.
Az életem története tehát egy soha véget nem érő keresés: megtalálni a pillanatot, amikor a szenvedély és a szeretet egybeforr, és leírni azt, hogy mások is láthassák, érezzék. Mert végül is, az élet nem más, mint szeretettel teli pillanatok sorozata, amit valaki megír, valaki megél, és valaki megoszt.
Lehet, hogy nem sokan, csak kevesen olvassák a soraimat, de nem ez számít. Az számít, hogy amikor írok, a lelkem egy darabja ott van minden betűben. És ha egyetlen ember is érzi ezt, akkor már megérte.

2024. szeptember 13., péntek

Lélek Hídja



Minden nap írok neked egy verset,
Hogy jobb kedvet hozzak, szívedhez,
Adok egy kis örömet, pici fényt,
Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.
Mosolyom ragyog arcodon, mint napfény,
Szép gondolatok szárnyán szállnak el,
Lelket simogató szavakat hozok,
Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.
Szeretetem küldöm el neked most,
Szavakban keresem szívedhez az utat,
Verseim lélek-hídján szólnak hozzád,
Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.
Sorok között ott vagyok, mint fény,
Szíved mélyében ragyogok, mint csillag,
Boldogságot festek szürke napodba,
Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

2024. július 26., péntek

Művészet és élet





Más vagyok, mint az átlagemberek,
Bennem a művészet felülkerekedett.
Írok, festek, dolgozom,
Családomról gondoskodom.
Nem születtem költőnek,
Szívemből jönnek elő a szavak.
Festeni sem tanultam,
Egyszer csak neki fogtam.
Kétkezi munkásként éltem,
Művészi világ lett életem.
Festek szép világokat,
Megírom az álmokat.
Főzök, mosok, takarítok,
Közben sokat álmodozom.
A művészet bennem szunnyadt,
Most szívemből előbukkant.
Megélem e szépséget,
Környezetem nem érti ezt.
Hisz ők soha nem élték meg,
Furcsa világ ez nekik,
Szerelem nélkül nem létezik.
Szerelem a betűk iránt,
Minden ecsetvonás vallomás.
Érdekes az életutam,
Nyugalomban, csendesen halad.
Megtaláltam a szerelmet,
Szívemnek ez így kellett.
Talán lesz, ki értékeli,
S szeretettel megköszöni.

2024. július 1., hétfő

Csak egyszer...



Csak egyszer, még egyszer, szeress még!
Hadd érezzem, fontos vagyok, élek még.
Hadd érezzem, mit jelentek neked, ki vagyok én,
Szerelmünk nem halt meg, még él.
Csak egy szót mondj, hadd halljam:
Én úgy szeretlek, drága bogaram!
Szívem ölelésedkor ugyanúgy megdobban,
Mint a legelső alkalommal, boldogan.
Csak egyszer simogasd meg őszülő hajamat,
Ne hagyd a szavakat, némán magadban.
Talán ez lesz az utolsó érintés, mit adhatsz.
Próbáld meg! Hiszen lehet, szíved újra értem dobban.



2024. május 18., szombat

Mit ér a gondolat?


Biztatnunk kell egymást szép szavakkal,
Nem némán szólni, csak gondolatokkal,
Mit ér a gondolat, ha nem érti senki?
A szavakat tudod csak a szívekbe helyezni.
Adjunk mosolyt, és kedvességet,
Egy meleg ölelést, egy kis figyelmet,
Némán, mosoly nélkül élni olyan,
Mint a szív, mely szeretet nélkül van.



2024. április 1., hétfő

Gyöngyszem könnyek

 

Összegyűlt ezernyi szívfájdalom,
Robbanva tör fel bennem,
Könnycseppként peregnek le arcomon,
Én gyöngyszemekké változtatom.
Álarcot viselő szeretteimnek
a szavai szívembe sebeznek,
Nem tudják mit cselekszenek,
Szívembe szilánkokat helyeznek.
Talán ötvenévesen nem akarom,
További sötét napokat meggondolom,
Szeretetem tovább árasztom,
Könnyeimet gyöngyszemekké változtatom.



2024. március 25., hétfő

Szeretem hallgatni

 

Szeretem hallgatni a csendet,
Hiszen olyan mint az éjszaka,
takaróként simul az alvó tájra,
mely álmokat sző a nagyvilágra.
Szeretem hallgatni a csendet,
Mely olykor élesebb lehet,
mint a leghevesebb szavak,
Melyek a szívből fakadnak.
Szeretem hallgatni a csendet,
mert olyan, mint a friss hó,
Befedi a tájat a némaságával,
Nyugalmat áraszt a varázsával.
Szeretem hallgatni a csendet,
Ahol a szavak nem kiabálnak,
Hanem a lélek mély csendjében,
Megnyugvásra, békére találnak.



2024. március 21., csütörtök

Elmondom

 

Elmondom, miért is írok,
Talán mert ki akar jönni
A mélyről, a szívemből,
A lelkem mélységéből.
Ki-ki örömére teszem,
Papír, toll az életem,
Szenvedély és szerelem:
Ennél szebb nem is kell.
Érzések jönnek, mennek,
Fel-feltörnek bennem,
Szavakká, sorrá állnak össze,
Papíron újra megszületve.
Legyen az bánat, vagy öröm,
Mindet szavakba öntöm,
Legyen az ábránd, vagy vágy,
Versemben mindent megtalálsz.