– Eper? – kérdezte.
– El akarlak újra és újra csábítani – kacsintott a férfi, ujjával végigsimított a nő vállán.
A nő lehunyta a szemét.
– A fájdalom mindig ott van… ha el kell búcsúznom tőled. Szeretnék minden reggel melletted ébredni.
– Akkor bízz bennem, tudod, hogy szeretlek! Kis időt kérek még… – suttogta a férfi, és szenvedélyesen megcsókolta. A nő visszacsókolta.
Az este végén a nő összeszedte a szanaszét heverő ruháit, majd felöltözött.
– Holnap ugyanitt? – kérdezte a férfi.
– Évek óta várok rád. Reménykedtem. Soha nem hagyod el a feleséged. Az eper és a tejszínhab kevés volt a folytatáshoz – felelte könnyes szemmel, majd csendesen becsukta az ajtót.