Április fényében ünneppé lesz a szó,
József Attila jár a sorok peremén,
arca fölött sok csillag hajol,
s magyar szív őrzi költeményét.
A költészet ősforrás, mély kút, régi láng,
tegnapból hoz erőt, mába vet hidat,
holnap felé viszi az igaz szavakat,
s megtartja könyvekben a sorsokat.
Nekem az írás kenyér, kehely, menedék,
sebhelyből vert arany, belső jel,
amikor papírra hajol bennem a lét,
a hangtalan lényem végre alakra lel.
Ezért e napon hálával állok itt,
fejemben fény lobog, szívemben tisztelet,
József Attila neve, költészete él,
s aki ír, az mulandóból teremt életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése