A hozzáállás nem csupán egy viselkedési forma – sokkal inkább belső tükör, amelyen keresztül meglátjuk a világot, és a világ is meglát bennünket. Az én hozzáállásom alapja az együttérzés, a jelenlét és az a mély meggyőződés, hogy minden ember méltó a figyelemre, a megértésre, a szeretetre.
Nem ítélkezem a felszín alapján – inkább próbálom meglátni a másik mögött az emberi történetet. Hiszem, hogy a kedvesség, a nyitottság és a hallgatás képessége gyógyító erejű lehet. Ez a hozzáállás nem mindig könnyű, de tanulható és mélyíthető – minden találkozásban lehetőség rejlik arra, hogy emeljünk valakit, vagy épp visszaadjunk neki valamit, amit már elveszettnek hitt: a hitet, a méltóságot, az önmagába vetett bizalmat.
Kutatásom során megfigyeltem, hogy a hozzáállásunk olyan, mint egy energiamező – hat másokra, és visszahat ránk is. Amilyen minőséget sugárzunk, olyan kapcsolódásokat hívunk életre. Az én célom, hogy olyan hozzáállással legyek jelen a világban, amely hidakat épít, nem falakat, és amelyben a szívem nyelve iránytűként szolgál.
