Zambia és Zala között

Zambia földjén zeng a hajnal,

Zalaegerszeg városa álmodik a dallal,

Zoltán lépdel, szívében remény,

Zita mosolya maga a fény.

Zöld zab hajladozik a határban,

Zebra vágtat messze, napsugárban,

Zászló lobban fenn az ég felé,

Z betű verse érkezik az olvasó elé.

Zoltán szól: „Gyere, Zita, velem,

Zala partján szebb lesz a szerelem.”

Zab illatát hozza a nyári szél,

Zambia tájáról régi dal mesél.

Zebra patája porfelhőt kavar,

Zászló selymén megpihen a nyár,

Zita nevet, Zoltán ráfelel,

Zeng a vidék, s a szív ünnepel.

Z betűből lett ez a kis versike,

Zöld rétet simogat a nyári nap melege,

Zambiában zebra jár a szavannán,

Zászló leng Zalaegerszeg határán.

A betű kalandjai

Ausztráliába indultam ma reggel, mert úgy hallottam, ott még a kenguruk is jobb kedvvel ébrednek, mint én hétfőn.

Amszterdamban akartam átszállni, de Ábel már az állomáson eltűnt, mert meglátott egy automatát, és meggyőződése lett, hogy az személyesen őt sértegeti.

Alíz közben elővett a táskájából egy ananászt, mert szerinte egy rendes utazáson mindig kell valami, amit senki sem ért, de mindenki néz.

Ekkor mellénk lépett egy alpaka, selyemsállal a nyakában, és közölte, hogy ő csak ablak mellé ül, mert különben nem tud méltósággal bámulni.

A legnagyobb baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy az ajándékba vitt aranyóra nem jár, viszont Ábel szerint így legalább mindig pontosan ugyanannyit késünk.

A mai nap tanulsága:

A betűkkel könnyű elindulni, csak az ember a végére vagy Ausztráliában köt ki, vagy egy alpakával vitatkozik az ülésrendről.