Te vagy szívemben a hajnal aranya,
szomjas lelkem tiszta forrásod várja,
s féltve őrizlek szívem rejtekében,
ahogy gyöngyöt zár a mély tenger árnya.
Ma boldogságom bennem égig ér,
holnap az idő markától féltelek,
vágyam nevednél nyitná rám az ajtót,
s rád fordítanám az egész eget.
Ha látlak, fényed mellkasomba árad,
s bordáim közt arany folyó ered,
ha távol vagy, szívem partja omlik,
s minden szívdobbanásom hozzád kiált.
Bennem tengerré nő minden érintésed,
s partján szomjam térdre hull érted.
