A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reggel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reggel. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. július 1., kedd

Hajnali gondolatok



A hajnal épp csak érinti a tengert, amikor kinyitom a szemem. A világ még nem ébredt fel teljesen, de valami már mozdul a levegőben — az a titokzatos, sóval és napfénnyel teli ígéret, amit csak a tenger menti reggelek tudnak magukban hordozni.
Kócosan, álmosan mosolyogva lépek ki a teraszra, mezítláb, ahogy mindig is álmodtam. A kövek alatt ott a nyár hűvös emléke, de már érezni, ahogy a felkelő nap apró ujjai végigsimítják a talpamat.
A tenger ott morajlik előttem. Az illata összekeveredik a frissen főzött kávé gőzével — fanyar, mégis vigasztaló aromája betölti a levegőt. A pipacsok vörös kis lángnyelvekként integetnek a csészék mellett, mintha tudnák, hogy ez a pillanat több egyszerű reggelnél: ez egy élet beteljesült álma.
Ott ül ő. A párom. A másik csésze kávéval a kezében vár rám, ahogy mindig is reméltem, hogy valaki egyszer várni fog. Mikor mellé lépek, mosolyogva feláll, finoman magához húz. Átölel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A nyakamba csókol, lassan, puhán, majd a homlokomra ad egy reggeli puszit.
A szeme rám nevet, és bár alig szólal meg, tudom: tudja, mit jelent ez a reggel. Tudja, hogy mennyi év, mennyi könny, mennyi csend, mennyi hit vezetett idáig.
— Felébredtél? — kérdezi végül halkan, én csak bólintok. Mert nem az alvásból ébredtem, hanem az álmomból.
Leülünk egymás mellé. A csésze forró a kezemben, de jólesik. Belekortyolok, és a selymes, testes íz úgy omlik szét a számban, mint a megérkezés bizonyossága.
A nap most már teljesen kibukkan a horizont fölé. Aranyfény önti el a tengert, a pipacsokat, a teraszt, a szívemet. Sikerült.
Ez a szó él bennem, mint egy régi, sokat mondott, de most végre igaz mondat.
Most már csak élni kell boldogan az életem, az új otthonomban
Olaszországban.

2025. június 26., csütörtök

Jó reggelt, kedves Olvasó!



Ma egy új nap köszönt ránk, tele lehetőségekkel és csodákkal.
Minden percben ott rejlik a választás, hogy a jót válasszuk,
a szeretetet, a reményt és a fényt, ami bennünk ragyog.
Engedd, hogy ma a kreativitásod szárnyra kapjon,

és szívedből fakadó gondolatok formát öltsenek.
Hiszen minden, amit alkotsz, egy aprócska csoda a világban.
Legyen ez a nap a bátorság, az öröm és az újrakezdés napja!
Te vagy a saját történeted főhőse – ragyogj bátran!
Szeretettel indítunk veled egy csodás napot!

2025. június 19., csütörtök

Ma reggel...



Ma reggel nem sietek.
Nem vagyok már ugyanaz,
aki tegnap voltam.
A csendből érkezem —
és abból a fényből,
amit csak az lát,
aki túlélte az éjszakát.
Felkelek.
De nem a testem
ébred elsőként,
hanem a bennem
szunnyadó hit.
Lassan,
mint a Nap,
aki még hezitál,
érdemes-e előbújni.
De előbújik.
Én is.
Sejtjeim emlékeznek:
valahol egy új mosoly vár rám,
egy új mondat,
amit még sosem mondtam ki,
vagy sosem hallottam.
A harmatcseppek csillognak
a fák levelein,
a reggeli szellő lágyan
ringatja a lombokat,
madarak éneke hívogat,
a természet finom világa vár rám,
amit látni és érezni kell.
Ahogy a nap felragyog
a horizonton,
úgy bontakozik ki
bennem egy új világ.
Üdvözlöm a napot,
mely szívemhez szól.

2025. május 29., csütörtök

Hálában ringatózva (Lélekvers)



Köszönöm e csendet, mely átölel,
a reggel szívverését, a kávé melegét,
a fényt, mely aranyként simul rám,
s a jelenlétet, melyben minden teljes.
Hálás vagyok a láthatatlanért,
a mosolyokért, melyeket a szél hoz,
az ölelésekért, melyeket a világ küld,
és a szeretetért, mely örökké bennem él.

2025. május 12., hétfő

A természet festménye /Aurora- lélekvers /



Lélegzem mélyeket.
A Nap fénye aranykendőt terít a tájra,
selymes melegével átöleli a reggelt.
A szél, mint egy halk sóhaj,
suttogva járja körbe a fák álmait.
A levelek táncolnak –
puha léptekkel követik a láthatatlan zenét.
A madarak csicsergése
a Teremtő halk fuvolaszava,
mely átszövi a levegőt.
Minden nyugodt.
A szívem is.
Lélegzem mélyeket.
A belsőmben szétárad a béke,
mint a harmat,
mely hajnalban megcsókolja a Földet.
Testem ellazul,
engedem, hogy a nyugalom
átjárja minden sejtemet.
A természet ereje
csendesen belém áramlik –
mintha a Teremtő a tenyerébe venne.
A Teremtés festménye ez,
mely lelép a vászonról,
és lélegzetet vesz velem.
Ezért érdemes felkelni –
hogy lássam a fényt,
halljam a madarak énekét,
érezhessem a szél érintését,
és eggyé váljak a reggeli csodával.
Iyenkor a világ nem külön van tőlem –
hanem én vagyok a csendje,
a fénye,
a táncoló levél halk öröme.

Felhők mögötti dal /lélekvers/



Hideg, borongós ez a májusi reggel,
a Nap messze jár – felhők mögött pihen.
Nem simogat fény, csak párás a táj,
s az ég könnyeit halkan hinti már.
A világ hallgat – önmagába zárul,
a szeretet is csendben megbúvik.
A fák reszketnek a szél karjaiban,
mint tétova álmok egy szürke hajnalban.
Mégis… a lombok közt dal születik,
madarak hangja száll a hideg szélnek.
Nem kérdik, hol a fény, nem várnak nyarat,
ők tudják, mit mi oly gyakran feledünk:
hogy a boldogság nem a Nap gyermeke,
nem a fényé, sem az ég kék szeme –
hanem bennük él,
s szívünkben néha csak szunnyad.
Tanulhatnánk tőlük, e pici csodáktól,
hogy öröm lakozik cseppekben, árnyakban.
S ha a szív is énekel, halk, tiszta dallal –
felragyog a reggel, s a szív újra muzsikál.

2025. május 1., csütörtök

Reggeli varázs



Bennem is annyi a szó,
mint harmat a fűszál hegyén –
csendbe rejtett gondolat,
érintetlen, puha remény.
Reggel van,
s a szív is újraírja önmagát.
A napsugarak szelíden simogatják arcom,
a hűvös levegő felébreszt,
s lelkem a szavakat varázsolja sorokká.
E csodás reggel ragyogó napot ígér,
mint egy álom, mely valóra válik.

2025. április 14., hétfő

Fénypaplan



Ha fáj a testem, csendben vár,
egy láthatatlan kéz betakar.
Csak ott van velem, és mint
fénypaplan, átölel.
Pihenj most, kedves, ne félj,
a reggel minden sebet enyhén
simogat majd, mint puha szél –
s újra hinni tanít a fény.

2025. április 3., csütörtök

Pitypang tánca


Aranyarcú rétek szépsége vagy,
napfényben ringó halk tavaszi-ének.
Szellő csókolja sárga tested,
a Föld álmodik benned, míg vársz.
Aztán egy reggel, mikor a szél táncra hív,
bóbitáid felhőkké szórja szét a szél.
Millió apró repdeső álommá,
szálló fehérséggé a rét peremén.
Táncolsz, forogsz, lebegsz a légben,
szellő karolja pille-könnyű léted.
Földet érsz, csendesen érkezel a
rétre, hol újra otthonra találsz.

2025. március 22., szombat

Reggeli álmodozás



A szoba még álmos, a fények gyengéden csusszannak be az ablakokon, mintha nem akarnák megzavarni a nyugalmat. A szemem lassan nyílik, és a világ kívül még csendes, mintha várakozna. A takaró puha, meleg, és a hűvös reggeli levegő, amit a szél hoz be az ablakon, lassan átjárja a szobát. A függöny finoman ring, mintha a reggel simogatná, és én csak átadom magam a csendnek, a levegő lágy érintésének.
A tenger, bár távolabb, mégis hallható: a hullámok szelíden mosódnak a parton, mintha titkos beszélgetést folytatnának, amit csak a tenger ért. A sirályok kiáltásai felhangzanak a távolból, és én elmerülök ezekben a hangokban, mintha valami varázslatos mese kezdődne. A világ kívülről úgy tűnik, hogy épp csak most ébred, de belül már ott vagyok, a reggel magával ragadott, mint egy szelíd álom.
A levegő friss, tele van levendula és bougainvillea illatával. Az illatok keverednek a tenger sós leheletével, és mindez egy varázslatos keveréket alkot, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. A reggel minden apró részlete tisztán ragyog, miközben a nap első sugarai fénnyel táncolnak a tenger vizén. Ahogy az ablakból nézek, mintha a világ kívül még aludna, de bent, itt, a tengerparti házban már minden készen áll arra, hogy elkezdődjön az új nap.
Kilépek a teraszra, és ahogy a hűvös csempe érinti a lábamat, egy új világ nyílik meg előttem. A tenger zöldje és a homok aranysárga fénye összefonódik, a sirályok magasra szárnyalnak, és ahogy elmerülök a látványban, mintha minden egyszerre történne, mintha a világ egyetlen nagy álom lenne. A hullámok lágyan törnek a parton, a szél pedig megsimogatja az arcomat, mint egy kedves barát, aki reggelente ébreszt.
Ez a reggel, a reggeli álmodozás, mindent magába foglal. A világ itt, a tengerparton olyan tiszta és egyszerű. Minden egyes lépés, amit teszek, mintha egy új lehetőséget hozna. A tenger morajlása és a sirályok hangja egyre közelebb hoznak egy olyan világba, ahol minden a nyugalomról, a szabadságról és a szépségről szól.
Bármilyen hosszú is legyen a nap, bármilyen gyorsan pörögjenek is el a pillanatok, itt, ezen a tengerparton a reggel mindig egy kis szünetet ad. Egy szünetet, amikor mindent elengedhetünk, és csak azt érezzük, hogy az álmaink itt, a tenger mellett születnek.

Kívánom...




Kívánom, hogy ma új utat találj,
A nap ragyogjon rád, mint fénylő király,
Hozzon örömöt minden pillanat,
Szívedben boldogság ébredjen.
Kívánom, hogy a szellő lágyan simogasson,
Minden perc ajándékként táncoljon,
Nevess, álmodj bátran, élj a mának,
A jelenben a most pillanatának.
Kívánom, hogy a remény legyen veled,
És a szeretet öleljen körbe téged,
Hogy ragyogjon rád a fény,
Mosolyogj mindenre, mert az élet szép!

2025. március 16., vasárnap

Béla és az Óriás Croasson




Reggel. Pontos idő: 06:59. Az ébresztőóra rezzenéstelenül áll, mint egy sunyi cinkostárs, aki pontosan tudja, hogy pillanatokon belül világok omlanak össze.

Béla alszik. Álmodik. De nem akármilyen álmot: egy óriási croissant üldözi őt egy végtelen réten. A croissant-nak arca van. Karjai is vannak. Sőt, egy kis francia sapka is a fején feszít. Közben ezt kiabálja:

– KELJ FÖL! KEEEEEELJ FÖL, TE LUSTA EMBER!

Béla menekülne, de a lábai valahogy... kispárnákból vannak. Lassan totyog, mint egy álmos flamingó, miközben a croissant úgy közeledik, mintha rakétákat kötöttek volna rá.

És amikor már majdnem utoléri, hirtelen előkap egy gigantikus ébresztőórát, Béla arcába tolja, és az felüvölt:

BIMM-BAMM-BIMM-BAMM!!!

Béla felpattan az ágyban, karjait maga elé kapja:

– NE EGYÉL MEG, TE ÓRIÁS CROASSON!!!

Zihálva körbenéz. Nincs croissant. Csak a szoba, a takaró, meg a falióra.

Lenéz: az ébresztőóra ártatlanul villog:

06:59.

Az óra még meg sem szólalt – Béla álmodta, hogy csörög.

Egy pillanatig csak nézik egymást, Béla és az ébresztőóra. Aztán Béla végül felkelt, egy kávét főzött, és miközben az ablakhoz lépett, megállt egy pillanatra:

– Bármit is álmodtam, a legnagyobb hiba, amit elkövethetek, hogy ne élvezzem a reggeleket... Croissant nélkül.

2025. február 12., szerda

A reggel suttogása

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)


A tó partján a csend megérint,
a tavasz szellője finoman körbefon,
selymes érintése simítja a reggel álmát.
A kávé gőze, akár a tó párája,
lágyan körülölel,
melegsége összeolvad lelkem csendjével.
Minden kortyban ott rejtőzik a nyugalom,
akár a reggel első suttogása,
csak nekem szólva.
A víz fodrai mesélnek,
táncukban a napfény szikrái játszanak,
s minden, ami valaha fájt,
most észrevétlen szétfoszlik.
A múlt emléke csak porszem a távolban,
a jelen tiszta, áttetsző,
bennem újra éled a béke.
A szellő halk simogatása,
a tó csendes lüktetése,
a reggel derűje mind egyetlen érintéssé válik,
suttogja: létezz, szeress, és engedd el, ami fáj.

2025. február 7., péntek

Reggeli fuvallat




Pálmafák ringnak, tenger ölel,
hegyek csúcsán fény énekel.
Langyos homok az ujjam között,
a csend és béke körül ölel.
Reggeli fuvallat egy titkot súg,
napfény táncol, aranyba hull.
Csillan a vízen a fény ölelése,
sóhajt a part egy halk mesébe.
Lelkem lebeg e csodás világban,
elveszek a pillanat örvényében.
S míg a nap rám mosolyog édesen,
tudom, a szépség örökre végtelen.
Hullámok hoznak titkokat az égből,
gyöngyként ragyogják a lét szerelmét.
Szívemmel érintem, lelkemmel látom,
ez a varázs az örök világom.

2024. november 16., szombat

Reggeli illatok

Reggel, mint egy friss festmény, tiszta és új,
A kávé illata, hívogatóan elvarázsol,
Pozitívitása fény a sötétben,
Új napra kelve, új gondolatokkal, reményt hozva.

Pillanatok szárnyalnak, mint lágy szellő a réten,
A napfény a tájat átöleli, mint egy anyai kéz,
Az illatok szélben titkokat zengenegek,
Minden reggel egy új csoda, a szerelem maga.

Gondolatok szárnyalnak, mint madarak a levegőben,
A szépsége ablakon át, egy csodát ígér,
A reggel, mint egy új lehetőség, tárt kapu,
Mely belépve magához vonz, és csak vonz és vonz.

2024. november 12., kedd

A Nap első csókja


Álmosan tekintek ki az ablakon,
a napfény csókot hint arcomon.
A lágy szellő finoman borzolja hajamat,
az asztalon a kávém hívogat.

Micsoda reggel! Csodálkozom,
a madárdal kíséri halk sóhajom.
Rózsák illata lengi be kertemet,
s pillangók szállnak, játszanak a szirmokon.

Kávémat kortyolgatom, hálát adok az égnek,
hogy ilyen szépség lakozik a csendben és békében.
Még ha mindezt csak képzelem – a versemben átélhetem.
/A képet mesterséges intelligencia készítette./


2024. augusztus 9., péntek

Új Nap Fénye




Felébredtem, nézem a napkeltét,
Csodálom a ragyogó Nap fényét,
Aranypalástjának elterülését,
Életet hozó nagy szépségét.
Ébredezik a természet,
A madarak álmosan csicseregnek,
Hűvös nyári reggelen,
Csoda tárul elém, nekem.
Köszönöm szépen ezt a napot!
Ki tudja, mit is alkotok?
Én is ragyogok mindenkinek,
Élvezem a reggeli szépséget.
Új nap kezdete mindig reményt hoz,
Friss erővel tölt fel minden reggel,
A fényben új célok bontogatják szárnyaik,
Melyek életre kelnek a hajnal sugarain.

2024. február 15., csütörtök

Gyöngyszemek VI.

Most egy kedves kis témát fogok fejtegetni nektek, mégpedig a mosoly ereje lesz, amiről írok. A mosoly a lélek mosolya. Ha mosolyogsz, a lelked is mosolyog. Nem is gondoltad, ugye? Én azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen mosolyognak a környezetemben. A sok problémára fókuszálnak az emberek, pedig egy mosoly csodákra képes. Van a mosolynak egy testvére, mégpedig a szeretet. Tudjátok, vannak energiaszintek. Mindenki abban a környezetben tartózkodik, él éppen, amilyen az ő energiaszintje. A mosolynak van egy rezgése. Ha mosolyogsz, magasabb rezgést bocsájtasz ki, ami hatással van a környezetedre, és ezáltal felemeled a környezetedben élők rezgésszintét, energiáját. Kibillented őket abból, amiben éppen tartózkodnak, és egy pozitív, kellemes állapotba kerülnek. Csodálatos, mire képes egy mosoly. Nem számít, milyen a kinézeted, kipihent vagy-e, vagy éppen fáradt, vagy milyen ruha van rajtad, vagy milyen fehérek a fogaid. Tudod, a mosoly szívből jön, a lélekből. Nem a ruhából, vagy a hajad kinézetéből. A szeretet a mosoly testvére, én így nevezem, és ha szeretet adsz, viszont kapsz. Lehet, azonnal, lehet, később, de visszakapod. Érdemes mosolyogni, megéri. Te is jobban érzed magad ezáltal, és a környezetednek is adsz, és ők is jobban érzik magukat általa. Nem mindennap van jó napunk, nem mindig megy a mosolygás, de ha reggel, miközben kávézol, például elolvasol egy kedves reggeli idézetet, ami pozitív, már jobban indul a napod. Neked kell tenni azért. Más nem teheti meg, kezdj el változtatni. Apró dolgokat iktass be a reggeledbe. Neked kell elkezdeni. Jó kezdés egy reggeli pozitív idézet, egy mosoly*. Ha adsz egy ölelést is a szeretteidnek, akkor bizony megduplázod, triplázod azt, amit visszakapsz Te is valakitől. Hát nem megéri mosolyogni, kedves Barátom? Este ne felejts el tizenöt percet ellazulni, lélegezni, és elolvasni a Gyógyító Álom írást, és utána egy jót aludni. Mosolygós, szép napot kívánok. Folytatás következik. 
Aurora Amelia Joplin.