Apró láng

Egy lámpa áll az éjszakában,

csend őrzi, árnyék veszi vállra.

Apró lángja utat mutat,

akkor is, ha minden hallgat.

Kívül fénylik, benned él,

szív mélyéről válasz kél.

Ragyog a legsötétebb helyen,

ahol már kérdés sincs jelen.

A fény mindenhol jelen van,

a szív emlékezik, ki nem alszik.

Ott van a sötétség mögött mélyen,

benned él, és semmit sem kér.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3607-apro-lang-aurora-amelia-joplin

Engedd

 „Ha túl nehéz, és szorít, körbeláncol a világ,

nézz fel az égre,

válassz egy csillagot,

és engedd, hogy eszedbe juttassa:

sosem vagy egyedül.”

Két tér között

A létezés vékony hártya,

fény és árnyék között kifeszítve.

Itt él az, aki érez,

aki hallja a világ zaján túl

a belső ritmust.

A súly lassan tanít.

Megállásra, figyelemre,

arra, hogy minden lépés

jelentéssel telítődik,

ha tudat kíséri.

Az érzékeny lélek

finom műszer.

A durva világban

élesebben mér,

mélyebbre lát.

Magasság hív,

mélység tart.

Közöttük formálódik

az emberi jelenlét,

csenddel, felelősséggel.

A fény ritka,

mégis pontos.

Aki észreveszi,

az út hordozójává válik.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3597-ket-ter-kozott-aurora-amelia-joplin

Az már matt

A sakktábla előtt állok.

Fekete és fehér mezők

váltják egymást –

ahogy a nap és az árnyék az életben.

A figurák hallgatnak,

mégis tudnak mindent.

A gyalog türelemre int,

a király felelősségre,

a vezér bátorságra tanít.

Itt minden lépés súlyt kap.

A kéz megáll egy pillanatra,

mert az út előre halad,

és minden döntés

alakot ölt a táblán.

A sakk figyelni tanít.

Arra, hogy az erő

csendben rendeződik.

Arra, hogy az idő

társul mellénk.

A tábla mentor.

Szavak nélkül vezet.

Aki tanul,

önmagához közelebb lép.

Amikor a figura elindul,

az ember is mozdul vele,

belül.

Az már matt.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3566-az-mar-matt-aurora-amelia-joplin

Lábnyom vagyok...

Lépteim mögött fény marad, csendben izzó, halk nyomat. Szó előtt is, szó után jelenlétem útmutatás. Ahol járok, ott derül, a sötét félrehúzódik belül. Hangom nélkül is adok, magam vagyok a mondatok. Versben, prózában, egy tekintet tartásában, amit mondok, amit élek, őszintén osztom a térben. Lábnyom vagyok fényben írva, jelenlétté formált remény. S remélem, nyomot hagyok – valakiben tovább ragyogok.

https://muzsakkonyvtara.hu/vers/3893-labnyom-vagyok-aurora-amelia-joplin

Újév fehérben

Új év első napján havazik,

számomra ez jel –

a hó mindig közel áll hozzám.

Ma így válaszolt a világ,

lelassul minden, csend terül szét,

a fehér tisztaságot hordoz,

szelíd megérkezést.

Kívánom...

Kívánom,

hogy az új év rád kacsintson,

és titkos ajtót nyisson!

Ami eddig várakozott,

örömmel betoppanjon.