Hol lakik a szeretet?

Hol lakik a szeretet?

Ott, ahol hazavárnak,

Az ölelésedre várnak,

S a szívedben tanyáznak.

Ott, ahol mosoly születik,

És a nevetés visszhangzik,

A boldogság mindent betölt,

Mint a napfény, úgy ragyog föl.

Hol lakik a szeretet?

Ahol a figyelem nem kényszer,

Őszintén, mélyről, szívből jövő,

Együttérzésben születő.

Ott, hol az emlékek élnek,

Múltunk és jövőnk kezet fog,

A nyugalom szerteszét árad,

A gondokra szeretet a válasz.

Ott nem a pénz az elsődleges,

Hanem a szeretet mindenek felett,

Hol a falakból is melegség árad,

Oda mindig hazavárnak.

Szív ölelése

Mélyen bennem ég a szenvedély vágya,

Fénylő csillagok tengerében járva,

Ahol az éjszaka sejtelmes homályából,

Lángol a szerelem szinte táncol.

Lelkem a tiéd, mint a madarak dalai,

Szárnyalunk együtt az ég kék habjain,

Álmodunk titkos jövőt szárnyalva,

Az idő végtelen álomvilágában.

Szíved dobogása, a szívembe száll,

Mint, ahogy a pillangó a virágra száll,

Szerelmed lángja lobogva marad,

Sugárzóan örökre belém tapad.

A nap sugarai lágyan körbeölelnek,

Csillagok között a szerelem vonz,

Édes érintésed égető tűzvarázs,

Fokozódó, nem szűnő vágyakozás.

Te vagy a kert, ahol a rózsák virágba borulnak,

Szerelmed lágy szirmai rám hullanak,

És én, elmerülök a szíved ölelésében,

Minden lélegzetemmel szeretlek téged.

Híd

Afra gyönyörű afrikai lány volt, Franciaországban élt, és ott ismerte meg szerelmét Áront. Már az egyetemen egymásba szerettek. Áron szülei mindent megtettek, hogy szakítson Afrával. Nem tudták elfogadni, hogy Afra fekete bőrű, afrikai származású. Áron meglepetésként a szerelmesek hídjához hívta Afrát.

– Szia Áron! – köszönt Afra.

– Szia Afra! – köszönt vissza Áron.

– Drágám döntöttem! – mondta Áron.

Afra azt hitte szakít vele.

– Igen? – kérdezte izgatottan Afra.

A szüleimmel örökre megszakítom a kapcsolatot. Nem szólnak bele többet az életünkbe.

Együtt zárták le a lakatot a szerelmesek hídjára. A kulcsot a folyóba dobták.

– A szerelmünk örök. – mondta Áron.

– Igen szerelmem! – válaszolta Afra, és meg csókolták egymást.

Angyali barát

Egy kedves beszélgetés,

Szívet melengető érzés!

Egy jó barát, ki figyel rád,

Angyalként tekint reád.

Köszönöm szépen, barátom!

Amit mondtál, már nem álom;

Valóságként realizálom.

Szívből neked meghálálom!

Kincsként tekintek én rád,

Angyalok vezettek hozzád.

Megérintett, amit mondtál,

Könnyeimen osztozkodtál.

A csillagok alszanak

A Hold sötét lett,

A fénye elveszett,

A csillagok alszanak,

Sehol sem látszanak.

Az emberek hallgatnak,

Meg sem szólalnak,

A világ hideg lett,

A szeretet elveszett?

Sötét lett mindenhol,

Talán, van fény valahol,

Egy csillag még pislákol,

Földünk talán haldokol?

Ha a szív még szeret,

A fényben újjászület,

A remény el nem veszett,

Szeressünk amíg lehet.

Hiszek a jóban

Hiszek a jóban,

Hiszek a csodában,

Hiszek az emberek jóságában

A természetfeletti erőben.

Hiszek magamban,

A bennem lévő erőben,

Az erős hitemben,

A szívemben lévő szeretetben.

Hiszek a teremtés csodájában,

A hozzám való jóságában,

Hiszem, hogy fogja kezem,

Most is itt van velem.

Égi Királynő

 

Sötét égen pompázik, ragyog a Hold,

Csillogó karjával mindent átkarol,

Égi Királynőként, mint tündöklő múzsa,

Varázslatos fényét a Földre szórja.

Sugárzik fénye, ahogy Földre száll,

Csillagok fényével az éjt festi át,

Varázslatot csempész az éji csendbe,

Álmokat hoz az álmodó emberi szívekbe.

Ragyogó Hold fényt hoz az éjszakába,

Rímeket sző az éjszakai szellő dallamába,

Mint égi Díva, ki mesébe simogatja a teremtést,

Jelenlétével átöleli a Föld mindenségét.

Szivárványnő

 

Egy nő olyan, mint a hóvirág tél végén,

mely hó alatt hajt nemesen és büszkén,

Fehér ruhában hidegben előbújik,

ősi eleganciával, megmutatkozik.

Fénylő szemei, akár a csillagok darabjai,

Erős, makacs, mint a kőszilánkjai,

De lágyan simogató, mint a tenger habjai,

Szépsége az égen játszó szivárvány színkavalkádjai.

Érzelmei tűz, erő és melegség összessége,

A kiismerhetetlenség végtelensége,

Szépsége a belülről jövő rejtélye,

A Nő a világ legszebb teremtménye.

Esőcseppek Tánca

 

Selymes esőcseppek halkan koppannak,

mint gyöngyök, a földre hullanak,

Élénk zöld leveleken Táncra kelnek,

Mikor az esőcseppek rájuk nevetnek.

Patakok halk zenéje az esőcseppek dallama,

Életet hoznak a Földön mindenhova,

Minden cseppben ott csillog az élet,

Ahogy megsimogatja a földet és a rétet.

A langyos eső lassan elcsendesedik,

Az esőcseppekből új élet éledezik,

Örök kör, az élet és cseppek táncolása,

Örökkön örökké újra megnyilvánulása.

Egy csepp szeretet

 

Halkan, lágyan dúdol a szél,

lelkem darabjait viszi szerteszét,

Szétszórja a tündöklő patakban,

melyben megcsillannak,

mint fénylő cseppek a hajnali napsugarakban.

Továbbszállnak a szellő szárnyán,

Ahová csak szállnak, varázsporként,

Egy csepp szeretetet szórnak,

s dalolva tovább szerte szétszóródnak.

A virágok szírmain megpihennek,

Illatukkal vegyülve továbbrepülnek,

Szívembe visszatérnek csendesen,

s elsuttognak mindent kedvesen.

Úgy sétálnék veled

 

Úgy sétálnék veled az esőben
Bőrig ázva, kézen fogva,
Nevetve, kacagva, csókolva,
Vizesen jól összebújva!

Táncolnánk a tenger homokjában
Elázott, tapadó ruhában,
A lemenő Nap sugarában,
A szerelemtől mámoros világban.

Egymás szemébe néznénk,
Pillantásunkkal mindent
Megigéznénk, ujjainkat
Egymás hajába túrnánk,
Nedves csókjainkat kóstolgatnánk

Csodaszép madárka

 

Repül a csodaszép madárka,

Két pici szárnyát kitárva

Felhők között, szelek szárnyán

csak repül, csak repül.

Felhők habját súrolva,

Szelek szárnyán suhanva,

Patakoknak, fáknak a mindenségnek dalolja a sok szépséget?

Ha eljő az éjszaka, és

felragyog a csillagok hada,

Ő akkor is énekel szüntelen,

Szép dalát a szellő viszi,

viszi sebesen a végtelenbe, a világmindenségbe.

Dalol, énekel gyönyörű dallamot,

mely megérint Földet és csillagot,

A nyitott emberi szíveket megtölti tisztasággal, békével,

lelket simogató mennyei zenével.

Tavasztündérek

 

Amikor a tél kipihente magát,

A természet álmából felébred,

A tavasztündérek nagyon serénykednek,

Éjjel nappal a természetet készítik,

a tavaszt ismét elő idézik.

A kis tündérek a fűszálakat átfésülik,

a színeket életre keltik,

Újra ragyogó zölddé, puhává lesznek,

hogy apró állatoknak otthonná legyenek.

A virágok szirmait varázskrémmel bekenik,

hogy illatozzanak, ragyogjanak,

a méheknek készen álljanak,

A fákat is meghintik a szeretet energiájával,

hogy bátran nőjenek,

az állatok menedéket reméljenek.

Tavasszal minden színesebbé válik;

virágzó rétek, a pillangók, a méhek

Együtt léteznek a csodás édenben,

Illatok varázsa száll a mindenségen,

hiszen a tavasztündérek suttogása,

édes energiája, a természetet

újra életre varázsolja.

Ikercsillag

 

Gyönyörben úszom, ha velem vagy, Babám,

Két szemed, mint csillagok, ragyog reám, Illatod mámorként árad mélyen belém, Magamba szívom a lelkem mélyén.

Eljövök mindennap hozzád,

Látatlanul is érzem a bőröd illatát,

Tudom, érzel, várod a pillanatát, Egyesülésünk mámorító valóságát.

Lelkünk oly mélyen összeforrt,

Mint az óceán és a folyó,

Egymásba folytunk szerelmesen, ikercsillagként a lélek egységben.

Ragyogunk ketten, mindegy bárhol, Szerelemet dalol a szívünk mindenhol,

A mennyben, Földön az éterben,

Énekel lelkünk a világmindenségben.

Szíved- szívem

Szerelemre vágyik emberi énem,

Oly szerelemre, ki értékeli lényem,

Kinek Én vagyok az álma,

Az istennője, a szereleme, az élete értelme.

Kinek szíve a szívem párja,

Kinek érintése a világ csodája,

Kinek ragyoghatok,

és a lelkemet odaadhatom.

Szívemben az üresség kiáltozik,

A boldogság, ami bele kívánkozik, Üzenetem elküldtem az éterbe,

hol dalolva énekel valakinek a szívébe.