Frissen sült kenyér, hajnalban éled,
2025. február 17., hétfő
A szeretet kenyere
Frissen sült kenyér, hajnalban éled,
Álom és valóság
2025. február 15., szombat
Lüktető élet
A szikla rideg
és mozdulatlan, ám én megtörtem a csendjét. Bíbor szirmaimmal dacolok az
idővel, törékenynek tűnve, mégis rendíthetetlenül. Minden reggel a hajnal első
sugarával nyújtózom, gyökereimet mélyen a kemény talajba fúrva, hogy még egy
napig megélhessem a csodát.
A szél gyakran próbára tesz, mintha azt kérdezné: „Hogyan lehetsz itt?” Mégis minden vihar után magasabbra emelkedem. Az eső, amely másokat elmos, nekem erőt ad. A nap, amely perzsel, engem éltet.
A sziklák között lenni nem könnyű. Mégis itt találtam meg önmagam. Itt értettem meg, hogy a szépség nem csak gyengédségből születik. A szirmokban ott van minden megélt fájdalom, minden győzelem, minden remény, minden várakozás, hogy egyszer valaki rám talál.
Egy magányos vándor, ha meglát, talán megáll egy pillanatra. És ha figyelmesen néz, megláthatja a lüktető életet bennem – azt, ami nem adta fel. Mert bár a világ rideg lehet, a szív mégis dönthet úgy, hogy szeret és remél.
Mert ahol sziklák közt is virág sarjad, ott az élet sosem adja fel, és én ennek az életnek a szirma vagyok.
Igazi szerelem
( A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Örök pillanat
2025. január 30., csütörtök
Elfáradt élet
(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Elfáradt
életem, mint őszi falevél,
Melyet a szél
könnyedén elvisz,
Minden lépés,
minden nap, egy újabb teher,
A világ súlya
rajtam pihen.
Hosszú volt az
út, amit bejártam,
Sokszor
elestem, mégis felálltam,
De most már
nincs erőm tovább,
Az álmok mind
elhalnak, szerte foszlanak.
Szívem már nem
dobog úgy, mint régen,
A szeretet,
mit adtam, mind elveszett,
Minden
küzdelem, amit vívtam,
Csak egy újabb
seb lett a szívemen.
A fájdalom
suttog, halk és mély,
De lelkem
terhe sokkal nehezebb,
A világ, amit
oly sokáig kerestem,
Ma már csak
homályos, távoli emlék.
Az élet, mit
valaha csodáltam,
Most csak egy
messzi, elérhetetlen vágy,
Ami bennem
élt, és ami hajtott,
Most csendben
elszáll, és velem elhal.
Ami maradt,
már nem én vagyok,
Csak egy
árnyék, mi próbál tovább élni,
Elfáradtam,
már nem kérdezem,
Miért?
Csak várom,
hogy elengedjen a földi lét,
A csendbe,
mélybe, hol végre pihenhetek.
Lelkemet
minden fájdalom sújtja.
Talán van még
remény,
Hogy egyszer
végre megtalálom a békét,
Egy helyet,
hol elhalkul a fájdalom,
És a múlt,
mint szél, elillan, csendben.
2025. január 29., szerda
Csak Adni
(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
2025. január 28., kedd
Vihar szárnyán
2025. január 25., szombat
Én történetem
2025. január 23., csütörtök
Kilépés az igaz életbe
Félember
2025. január 17., péntek
A semmi
(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
2025. január 16., csütörtök
A meglepetés (18+)
Egy este Márk romantikus vacsorát szervezett feleségének, Lillának. Gyertyafényben, a bor mellett Lilla boldogan ült.
– Van egy meglepetésem – mondta Márk, és egy borítékot nyújtott át.
Lilla
kíváncsian kinyitotta, de ahogy meglátta, hogy válási papírok vannak benne, az
arca elkomorult.
– Hogy…?
Márk
elmosolyodott, és nyugodtan válaszolt:
– Nyugi, ne
haragudj. Van valakim. Jobb lesz így mindkettőnknek.
– Ki az?
Lilla
döbbenten nézte, ahogy Dávid belép a szobába. Márk felállt, és megcsókolta.