Hiszek a jóban

Hiszek a jóban,

Hiszek a csodában,

Hiszek az emberek jóságában

A természetfeletti erőben.

Hiszek magamban,

A bennem lévő erőben,

Az erős hitemben,

A szívemben lévő szeretetben.

Hiszek a teremtés csodájában,

A hozzám való jóságában,

Hiszem, hogy fogja kezem,

Most is itt van velem.

Ábrándozás

Ábrándozni oly csodás,

Több mint álmodozás,

Képzeletbeli világba repülni,

Vágyainkat ott megélni.

Mesebeli tájakon járni,

Gyermeki szívvel csodálkozni,

Teremteni csupa szépet,

Mosolygós - virágos réteket.

Nevető felhőket festeni,

A csillagokkal játszani,

A Hold hátán kacagni,

A Nap sugaraival játszadozni.

A Földön aranyvirágokat szedni,

Csillogó ezüst tóban fürdeni,

Aranyhomokban sétálni,

A tenger hullámain pihenni.

Az ábrándozással túlélünk,

A napjainkat szebbé tesszük,

Szívünket újra töltjük élettel,

Ábrándos, csodás élményekkel.

Én vagyok...

Én vagyok a várad,

Én vagyok az álmod,

Én vagyok a támaszod,

Mindenre a válaszod.

Én vagyok a jövőd,

A szívedet őrző,

Én vagyok a kezed,

Mely simogatja lelked.

Én vagyok a szerelmed,

A Te szenvedélyed,

Én vagyok a dallamod,

A lelkedbe suttogó angyalod.

Én vagyok az út,

Mely biztonságot nyújt,

Én vagyok az oltalmad,

Szerető napsugarad.

Álmodom újra

 

Akarok, ha egy percre is, szabadnak lenni,

Akarok félelem nélkül létezni,

Akarok boldogan ébredni,

Akarok erőm teljességében fürdeni.

Akarok, ha egy percre is, mielőtt meghalok,

Szívemben érezni a szabadságot,

A lelkemben az igazi biztonságot,

A félelem nélküli békés valóságot.

Akarok, ha egy percre is csodát érezni,

Egy olyan pillanatnak részese lenni,

Melyet álmodom, újra és újra ,

És álmomban átélem újra és újra.

Halld meg...

 

A Nap, a Hold, a csillagok,

Mind Neked ragyognak,

Fényükkel a szívedbe dalolnak,

S a szemeidben megcsillannak.

Ezernyi esőcseppek üzennek,

Halld meg hát hangjukat,

A fák is neked suttognak,

Megannyi emléket dúdolnak.

A virágok illatát viszi a szellő,

Neked kedveskedik a mező,

A harmatos puha fű is téged vár,

Ülj le, és halld meg hívó szavát.

Válj eggyé a természettel,

Hiszen nem csak dísznek vannak,

Gyógyító hatásuk láthatatlan,

Ereje felülmúlhatatlan.

Föld Anya

Emberek, tengerek, fák, állatok,

Növények, hegyek, völgyek,

Mindannyian csodás élőlények,

A földön élő teremtmények.

Otthonunk a Föld Anya,

A legszebb teremtési csoda,

Szebbet festeni sem lehet,

Erre csak a Teremtő képes.

Kaptunk illatozó virágokat,

Oxigént adó gyönyörű fákat,

Csodás tengereket, hegyeket ,

Napot, Holdat, csillagrendszereket.

Föld Anya a mi kincsünk,

Szeretetével elhalmozva élünk,

Ellát minket minden földi jóval,

Köszönjük meg hálás szóval.

Tüske

 

Maya izgatottan készült az esti találkozóra mert a szerelme meghívta vacsorázni. Vörös estélyit vett fel, amely feszesen simult hibátlan testére. Biztos volt benne, hogy Michael megkéri a kezét. Taxival ment el az étterembe.

– Szia Maya! Fontos dologról kell beszélnünk. – mondta Michael.

– Szia Michael! Rendben. – válaszolt Maya.

Maya látta, hogy az asztalra volt készítve egy szál vörös rózsa.

Michael átnyújtotta a vörös rózsát, és mondta:

– Imádod a vörös rózsát! Ez az utolsó vacsoránk együtt! Szeretném, ha szépen válnánk el.

Maya megfogta a rózsát, és ekkor egy tüske megszúrta. Spriccelt belőle a vér, de nem csak az ujjából, hanem a szívéből is.

Múlt, jelen jövő

 

Van aki a múltban él,

Az emlékeitől remél,

Van aki a jövőben él,

A reményben éli életét.

A múlt, végleg idejét múlt,

Az emlékek könyvében elnémult,

A jövő soha nincs a jelenben,

Képként az elmében van jelen.

Létezni, élni a mostban kell,

A jelen világában, valóságában,

Ha, a múltban s jövőben élünk,

A boldogságot soha el nem érjük.

Ha tehetném

 

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

Hallgatnám csodás éneküket,

Azt, mit emberek szívébe énekelnek.

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

A felhők között velük énekelnék,

Lehet, soha vissza nem térnék.

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

A békét szívembe helyeznék,

Angyalként tovább léteznék.

Tavaszi kertünk

 

Kint ülök a kertünk udvarában,

Szép tavaszi kora estén,

A madarak egymással énekelnek,

A békák brekegve zenélnek.

Minden oly nyugodt, csendes,

Néha egy madár elreppen,

A tücskök ciripelése hallatszik,

Ahogy az este a sötétbe hajlik.

Zölden pompázik a kertben minden,

Akácos illata száll az estben,

A gesztenyefa virágba öltözött,

Egy galambpár reá költözött.

Imádom a természet összhangját,

Csodálom a Tavasz varázsát,

A Teremtő gyönyörű alkotását.

Melyért boldogan mondok hálát.

Bezárva

 

Saját börtönünkben bezárva léteztünk,

Elhittük, hogy szabadságban élhetünk,

Pici fény néha bevillant a börtön ablakán,

Mint szomjazónak egy esőcsepp az ajakán.

Lekorlátoztuk saját magunkat,

Az életről elhittük amit tanítottak,

Tudatra ébredve láthatóvá válik,

Az élet miértje, valódi igazi értelme.

A börtön falai teljesen leomlanak,

Ha a fénysugarak utat mutatnak,

A létezés új útjai megmutatkoznak,

A szabadság korlátjai örökre lehullanak.

Tudja-e valaki?

 

Az életet élvezni, tudja-e valaki, mit jelent ez?

Én senkit sem láttam még, akinek arcán

boldog mosoly él,

Kinek szemében az élet csillogó fény.

Kinek szívéből boldogság áradna,

Kinek kedvessége a szíveket átjárta,

Kinek kacagása az embert felrázza,

Kinek ölelése egy angyal csodája.

Lehet-e élvezni az életet egyáltalán?

Vagy tapasztalat az egész élet talán?

Minden pillanatban boldognak lenni?

Lehet-e az élet örömét a valóságba vinni?

Égi Királynő

 

Sötét égen pompázik, ragyog a Hold,

Csillogó karjával mindent átkarol,

Égi Királynőként, mint tündöklő múzsa,

Varázslatos fényét a Földre szórja.

Sugárzik fénye, ahogy Földre száll,

Csillagok fényével az éjt festi át,

Varázslatot csempész az éji csendbe,

Álmokat hoz az álmodó emberi szívekbe.

Ragyogó Hold fényt hoz az éjszakába,

Rímeket sző az éjszakai szellő dallamába,

Mint égi Díva, ki mesébe simogatja a teremtést,

Jelenlétével átöleli a Föld mindenségét.