Szívből figyelni a másikra,
amikor egy tekintet megáll,
és a csend is helyet kap köztünk.
Időt tölteni vele –
lassan, sietés nélkül,
amikor a pillanat
megtart és összeköt.
Egy kéz melege,
egy együtt kimondott hallgatás,
apró mozdulatok,
amelyek belül maradnak.
Az ajándék eltűnhet,
amit a szívnek adunk,
emlékké válik,
és akkor is velünk marad,
amikor már csak
visszagondolunk rá.
Ez marad meg igazán:
az együtt töltött idő,
amikor két élet
egy pillanatra
nem külön történt.
Hanem egy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése