A felismerés csendes volt, mégis határozott: minden mozgásban él. Az idő, a világ, a belső irányok, a döntések súlya és könnyedsége együtt változik velem. Ami egykor biztosnak tűnt, később átalakult, új jelentést kapott, vagy egyszerűen elengedtem.
Régebben szavakat írtam előre magamnak. Ígéreteket, terveket, elvárásokat. A sorok mögött feszültség lakott, mert a papír tükröt tartott, és a tükör számon kért. Amikor az élet más irányba fordult, bűntudat maradt bennem.
Ma már másképp írok.
A papírra az kerül, ami valóban lélegzik. Vers, novella, egy pillanat lenyomata. A mindennap tanítása, a tapasztalat csendes bölcsessége, az a felismerés, amely akkor születik meg, amikor figyelek. Az írás így kísér, irányt mutat. Útjelzővé válik.
Az életem is így formálódik tovább. Mondatról mondatra, sorok között, megengedéssel. Jelen idejű igazságok mentén halad. Amit ma megértek, továbbadom. Amit ma érzek, megnevezem. Amit ma tanulok, beépítem a szövegbe.
Ha ebből egyetlen emberben megmozdul valami – egy gondolat, egy emlék, egy halk felismerés –, akkor a sorok megtalálták a helyüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése