fény és árnyék között kifeszítve.
Itt él az, aki érez,
aki hallja a világ zaján túl
a belső ritmust.
A súly lassan tanít.
Megállásra, figyelemre,
arra, hogy minden lépés
jelentéssel telítődik,
ha tudat kíséri.
Az érzékeny lélek
finom műszer.
A durva világban
élesebben mér,
mélyebbre lát.
Magasság hív,
mélység tart.
Közöttük formálódik
az emberi jelenlét,
csenddel, felelősséggel.
A fény ritka,
mégis pontos.
Aki észreveszi,
az út hordozójává válik.
