Édesanyámtól kaptam (Anyák napi vers)

Kávé gőzölt korán, te már talpon álltál,

hajadba bújt a reggel, s rám halkan mosolyogtál.

Bögrém mellé tetted a legszebb, puha szót,

s egész nap abból éltem, abból kaptam útravalót.

Akadt olyan perc is, hogy fáradtan láttalak,

de két kézzel megsimítottad akkor is arcomat.

Tudtam mindig, bármi történik velem,

első szavad ez volt: „féltelek, kicsim!”

Ölelésed kikötő, ha bennem vihar támadt,

hangod meleg kenyér, ha megroppant a bánat.

Sokszor csak egy pillantás jutott egy hosszú napon,

mégis átjárt a nyugalom.

Most már anyaként, úgy nézek fel rád,

mint aki tőled kapta szíve tartását.

Anyák napján könny ül szemembe,

köszönöm, hogy a szeretetet Te ültetted a szívembe.

www.muzsakkonyvtara.hu

Az Ég felé (Fohász)

Hála ring bennem,

mint hajnal a dombok fölött,

arany szálakkal érkezik hozzám,

megsimítja a vállamat.

Fohász emelkedik felőlem,

szelíd lánggal az Ég felé,

Teremtő ereje árad át rajtam,

mint forrásvíz a száraz Föld szívén.

Fény érinti arcomat,

szeretet ül a mellem közepén,

átölel Isten láthatatlan jósága,

és szívem végre otthonra talál.

Segít a kéz, amely láthatatlan,

segít a kéz, amely belülről tart,

és amerre indulok,

ott puhább lesz alattam az út.

Tudom, hogy tartozom valahová,

hogy hív az Ég,

és válasz érkezik hozzám

minden felnéző mozdulat után.

Szívem kinyílik,

mint napra forduló virág,

s bennem él tovább Isten neve,

hiszen szeretet vesz körül.

www.muzsakkonyvtara.hu

Ember maradj (A jó és a rossz.)

A jó talán belső mérték,

amely helyén tartja magát,

s kezébe vett erő fölött

uralni tudja önmagát.

A rossz talán torzult középpont,

amikor minden összeszűkül,

s egyetlen én köré szorul

érték, törvény, vágy, ítéletül.

A jó talán annak tudása,

hogy lét a létre visszahat,

s aki másokat hátba támad,

önmagában is széthasad.

A rossz talán felejtés inkább,

elszakadás a lényegtől,

amikor az ember már csak

hasznot vár mindentől.

A jó ezért keményebb anyag,

mint lágy beszéd vagy szép mosoly,

mert tartást kér a pillanatban,

mikor a könnyebb út hajol.

A rossz ezért oly csábító,

mert gyors, tüzes, azonnali,

de útja végén üres kéz vár,

s benne az ember romjai.

Talán csak ennyi dönt közöttük:

mit kezdesz kapott életeddel,

falat emelsz-e mások köré,

vagy ajtót nyitsz jelenléteddel?

Jónak lenni így már annyi:

őrizni azt, ami valódi,

hogy ember maradj akkor is,

ha benned árnyék akar szólni.

www.muzsakkonyvtara.hu

Minden reggel újra

Az egészség nekem

reggeli fény a bőrömön,

finom erő a testemben,

ami végigjárja a lelkem.

Az egészség nekem

egy mély levegővétel,

amikor kitágul a mellkasom,

könnyebb lesz bennem minden.

Az egészség nekem

a föld érintése a kezemben,

egy madárhang,

egy szellő simítása az arcomon.

Az egészség nekem

több annál, mint amit egy szó elbír.

Kapcsolódás önmagamhoz,

figyelem a testem felé.

Az egészség nekem

hála azért,

hogy a testem hordoz engem.

Amikor a fájdalom elcsitul,

a lélek fellélegzik.

Az egészség nekem

a test és a lélek

egymásra találó egyensúlya,

valamiféle belső rend.

Az egészség nekem

életkedv.

Egy mosoly, egy egyszerű pillanatban,

egy séta, egy érintés,

egy békés este.

Az egészség nekem

annak biztos tudása,

hogy jó élni,

mert áldás.

Az egészség

emlékeztet rá,

hogy minden reggel

újra megszületek belül.

A pillanat magja

Hiszem, hogy vannak

még csodák,

de nem úgy,

ahogy gondolnád.

Hiszem, hogy a csoda,

a pillanat magja,

egy illat, egy mosoly,

az Isten maga.

Hiszem, mert érzem,

a pillanatokat megélem,

a csodák léteznek,

ha a szív is felébred.

www.muzsakkonyvtara.hu

Hazahív a szív

A gólya visszatér – fehérbe öltözött remény,

szárnyán ring a tegnap, s szíve a fészkében dobban.

Kémények fölé hajol, mint régi, hű barát,

megszólítja bennünk az otthon dallamát.

Csőrében nem ág van, hanem egy darab idő,

gyerekkorunk fénye, egy el nem múló erő.

Lépte a fészekben úgy koppan, mint a szó,

amit kimondani mindig csak hazatérve jó.

Mi is útra kelünk – láthatatlan, mély körben.

Visszahív egy illat, egy hely,

mert bennünk önmagát hívja vissza a múlt.

A föld átölel, mint türelmes, halk anya, a szív örök otthona.

A gólya ezt tudja, bennünk is dobban a hívás,

ezért tér vissza újra és újra,

ösztönösen tudja,

mert a szíve az útmutatója.

www.muzsakkonyvtara.hu

Kimaradt hang

Óra ver bennem, láthatatlan kéz,

időm finom szálakon visszanéz,

lépteim közt elcsúszik a rend,

félhangon szól bennem a jelen.

A világ kint pontos kört rajzol,

minden mozdulat szabályból hajol,

de bennem más ütem ver falat,

csendek közt nő egy rejtett alak.

Szívem dobban, mégsem ugyanaz,

mert egy hang mindig kimarad,

törött húr egy régi hegedűn,

rezgése él észrevétlenül.

Aztán egyszer összeér a kör,

nem kérdezek, nem válaszol,

csak visz magával a láthatatlan,

ami bennem volt – most mozdulatlan.

Látható és nem látható

Van, ami látható,

van, ami belül él.

A szem a formák között jár,

fény ül a tárgyakon,

körvonal születik,

és minden a helyére simul.

Belül közben mozdul valami,

név nélkül, csendben.

Egy érzés, amelynek súlya van,

mégsem fogható meg.

A kimondott szó csak jel,

felszínre húzott vonal,

alatta ott marad

mindaz, ami igaz.

Egy tekintet tovább ér,

mint amit látni lehet,

egy jelenlét többet mond,

mint amit hallani lehet.

A látható rendet ad,

a láthatatlan tartalmat.

Ami fontos,

ritkán kér alakot,

csak áthalad rajtunk,

és nyomot hagy.

A mag

Van nálam valami.

Egy falat. Egy perc.

Senki nem kér számon semmit.

Ott áll valaki előttem

esőben, némán.

Nem történik semmi különös.

A kezem mozdul.

Mint amikor a mag kihull a tenyérből,

és nem kérdezi meg a földet.

Nem leszek több tőle.

Sem több, sem kevesebb.

De aki kapja, ő igen.

Mert valaki észrevette.

www.muzsakkonyvtara.hu

Egy szó nyílik

Rügyek feszülnek hajnal peremén,

harmat ül a levelek szélén,

a Nap

lassan ébreszti az alvó világot.

Valami moccan föld alatt,

éledés a nedves ágakban,

ahogy a fény egyre mélyebbre ér.

A levegő friss ezen a reggelen,

nincs benne tegnap, csak a pillanat,

ahol minden apró mozdulás

új fényre rezdül.

Ott állsz benne te is,

egy rügy, egy sugár között,

ahol már sarjadás van,

egy szó nyílik:

Élni

www,muzsakkonyvtara.hu

Húsvéti rózsaillat (Locsoló vers.)

Húsvét reggel útra keltem,

hozzád, rózsám, idejöttem,

rózsaillat kis palackban –

szívemet is beleraktam.

Szabad-e locsolni?

Kinevettem a múltam

Mosolyog a szívem, miért ne tenné?

Búsultam már eleget, könnyeim jöttek, mint tengerek.

Kinevettem a múltam,

igen, én ilyen voltam.

Hibáztam, de kérdezem én, ki nem?

Hiszen tökéletes ember nincsen.

Őszintén igyekeztem,

ez lettem én, ilyen.

Jól vagyok, ahogy vagyok,

szívemet, ha kell, megosztom,

odaadom.

Ki szeret, elfogad így, ahogy vagyok.

Ki nem, az jó helyen van nagyon.

Mosolygok, mert itt az ideje,

a múltat is kinevettem kedvesen.

A tanulás és a lecke

mind a jövőmet segítette előre.

Hála és köszönet érte mindenkinek,

azoknak is, akik soha nem hittek bennem.

www.muzsakkonyvtara.hu

Régi márciusi nevek

Sándor, József, Benedek,

régi márciusi nevek,

szájuk nyomán száll a hír,

enged már a téli szíj.

Zsákban hozzák a meleget,

így mondták az öregek,

s míg a szél a kertre hajol,

éled a Föld mindenhol.

Cseppen eresz, olvad a jég,

világosabb lesz már az Ég,

s mire Benedek megérkezik,

rügy fakad, a tél búcsút int.

Künn a fényes déli órán

szebbnek látszik udvar, határ,

s minden ember szívére száll

egy szelíd, langyos napsugár.

www.muzsakkonyvtara.hu

Csendes társaim

Vagyok, aki vagyok,

a tökéletesség hívása

már elkerül,

s jól van ez így.

Múltam egy regény,

s a jövőm

még mindig az enyém.

A jelenemet élem,

néha még félelem

suhan át rajtam,

de egyre biztosabban

lépek ki a sárból.

Társam a Nap,

a Szél, az Eső,

és a Föld.

Éjjel a Hold

s a csillagok

vigyáznak rám.

Ők a tanúi annak,

aki most vagyok.

Csendes társaim,

akik halkan, szelíden

ölelnek minden nap.

Szeretnek.

www.muzsakkonyvtara.hu

Szeret a szívem

Szeret a szívem – erre született.

Mielőtt szó lett belőlem,

ő már tudta ezt a nyelvet.

A szeretet volt első hangja,

első fény bensőm mélyén.

Szeret a szívem – mert ilyen.

Szeret akkor is, amikor elfárad bennem minden,

amikor őszinte ölelésre nyílna, s válasz helyett hallgatás felel,

és kimondatlan szavak

egymás után visszapattannak.

Szeret akkor is, amikor ritkán érkezik válasz,

amikor üres marad a szív,

amelyhez tisztán hozzáérne.

Szeret a szívem akkor is,

amikor túl sokat visznek belőle.

Szeret hosszú, néma napok alatt,

és szeret ott is, ahol már fáj.

Úgy őrzi benne a megszületett reményt,

mint éjben virrasztó kis gyertyaláng,

melyet még nem fújt el a szél.

Szeret a szívem – mert erre teremtett.

Így dobban nap mint nap,

így marad hű önmagához,

így marad élő a legsötétebb órákban is.

Talán ez az ereje,

talán ez a sorsa,

talán ez benne a legszebb:

hogy bármi érje is,

mindig őszintén szeret.

www.muzsakkoknyvtara.hu

Nőnapi köszöntő

Ma a virágok erősebben illatoznak.

A szívek egy kicsit gyorsabban dobognak.

A világ ma a nőket ünnepli.

Az apró kislányt, aki csillogó szemmel fedezi fel a világot,

és nevetése olyan tiszta, mint a tavaszi szél.

A kamaszlányt, aki keresi önmagát, álmodik, kérdez,

lassan tanulja, hogy a szívében már ott él az a különleges erő,

amely egy napon fényként ragyog majd.

A fiatal nőt, aki szeret, alkot, épít,

minden nap egy új történetet ír az élet könyvébe.

Az édesanyát, aki karjában csodákat ringat,

és csendben, szinte észrevétlenül formál jövőket.

Az érett nőt, akinek tekintetében bölcsesség él,

aki már tudja: az igazi szépség a lélek nyugalmában lakik.

Az idős asszonyt, aki mögött egy egész élet története ragyog –

emlékekkel, szeretettel, és azzal a békés erővel,

amely csak azoké, akik sok tavaszt láttak már.

Ma minden nő egy virág.

Más színű, más illatú,

mégis mind a világ kertjének része.

www.muzsakkonyvtara.hu

Aurora Amelia Joplin - Az ihlet bennem él (Hangosvers)

 

Érett oltalom

A könny bennem eső, tisztára mos mindent,

sója a szívemnek lassan rendet teremt.

Nem számvetés ez, áthaladás velem,

csak fény marad ott, ahol fájdalom pihent.

Maszkok peregnek, mint málló vakolat,

egy arc marad végül, csupaszon, igaz.

A csend ilyenkor hangosabban szól,

mint száz kimondott, üres mondat.

Megállok egy belső, szilárd határnál,

figyelem, ki mit tesz, mit mond magáról.

A tett az iránytű, nem csal meg,

többet mond hangzatos szótól.

Adtam, hittem, és tanultam közben,

Talán sokat tettem?

Most távolság őriz, mint tiszta ösvény,

nem fal – érett oltalom.

www.muzsakkonyvtara.hu

Színekből szőtt nő

,

Színekből szőtt nő áll a fényben,

hallgat a semmi peremén.

Sem kéz, sem emlék nem tartja őt,

a színek mégis csendesen.

Feje lehajtva – belső figyelem,

mint tó tükrén ringó hajó,

védelem és sebezhetőség

egy színruhában összeforró.

Rétegzett fény a bőr helyén,

időből szőtt energia,

ami fájt, sötétebb árnyalat,

ami öröm volt, tiszta fény.

Ma kék az út, holnap arany,

mégis ugyanaz a dallam él,

élő változás árad szét körülötte,

mint vízen lebegő fénylevélből.

www.muzsakkonyvtara.hu

A Nő

A Nő reggeltől estig helytáll rendületlen,

anya, feleség, társ minden egyben.

Dolgozik, figyel, viszi a házat,

száz apró dolgot csendben elrendez.

Tanítja gyermekét szóra, csendre,

arra, mi fontos – jóra, rendre.

Érzékeny lelke mindent megérez,

ereje elfogy, de el nem ereszt.

Éjszaka sír, a Hold látja könnyeit,

virraszt gyermeke mellett.

Elfárad néha, türelme fogy,

de reggel újra ott áll, ahogy szokott.

Néha hisztis, mert nő,

de ölelésében a szeretete csak nő,

mely szívből fakad,

és soha, de soha ki nem apad.

www.muzsakkonyvtara.hu