Húsvéti rózsaillat (Locsoló vers.)

Húsvét reggel útra keltem,

hozzád, rózsám, idejöttem,

rózsaillat kis palackban –

szívemet is beleraktam.

Szabad-e locsolni?

Kinevettem a múltam

Mosolyog a szívem, miért ne tenné?

Búsultam már eleget, könnyeim jöttek, mint tengerek.

Kinevettem a múltam,

igen, én ilyen voltam.

Hibáztam, de kérdezem én, ki nem?

Hiszen tökéletes ember nincsen.

Őszintén igyekeztem,

ez lettem én, ilyen.

Jól vagyok, ahogy vagyok,

szívemet, ha kell, megosztom,

odaadom.

Ki szeret, elfogad így, ahogy vagyok.

Ki nem, az jó helyen van nagyon.

Mosolygok, mert itt az ideje,

a múltat is kinevettem kedvesen.

A tanulás és a lecke

mind a jövőmet segítette előre.

Hála és köszönet érte mindenkinek,

azoknak is, akik soha nem hittek bennem.

www.muzsakkonyvtara.hu

Régi márciusi nevek

Sándor, József, Benedek,

régi márciusi nevek,

szájuk nyomán száll a hír,

enged már a téli szíj.

Zsákban hozzák a meleget,

így mondták az öregek,

s míg a szél a kertre hajol,

éled a Föld mindenhol.

Cseppen eresz, olvad a jég,

világosabb lesz már az Ég,

s mire Benedek megérkezik,

rügy fakad, a tél búcsút int.

Künn a fényes déli órán

szebbnek látszik udvar, határ,

s minden ember szívére száll

egy szelíd, langyos napsugár.

www.muzsakkonyvtara.hu

Csendes társaim

Vagyok, aki vagyok,

a tökéletesség hívása

már elkerül,

s jól van ez így.

Múltam egy regény,

s a jövőm

még mindig az enyém.

A jelenemet élem,

néha még félelem

suhan át rajtam,

de egyre biztosabban

lépek ki a sárból.

Társam a Nap,

a Szél, az Eső,

és a Föld.

Éjjel a Hold

s a csillagok

vigyáznak rám.

Ők a tanúi annak,

aki most vagyok.

Csendes társaim,

akik halkan, szelíden

ölelnek minden nap.

Szeretnek.

www.muzsakkonyvtara.hu

Szeret a szívem

Szeret a szívem – erre született.

Mielőtt szó lett belőlem,

ő már tudta ezt a nyelvet.

A szeretet volt első hangja,

első fény bensőm mélyén.

Szeret a szívem – mert ilyen.

Szeret akkor is, amikor elfárad bennem minden,

amikor őszinte ölelésre nyílna, s válasz helyett hallgatás felel,

és kimondatlan szavak

egymás után visszapattannak.

Szeret akkor is, amikor ritkán érkezik válasz,

amikor üres marad a szív,

amelyhez tisztán hozzáérne.

Szeret a szívem akkor is,

amikor túl sokat visznek belőle.

Szeret hosszú, néma napok alatt,

és szeret ott is, ahol már fáj.

Úgy őrzi benne a megszületett reményt,

mint éjben virrasztó kis gyertyaláng,

melyet még nem fújt el a szél.

Szeret a szívem – mert erre teremtett.

Így dobban nap mint nap,

így marad hű önmagához,

így marad élő a legsötétebb órákban is.

Talán ez az ereje,

talán ez a sorsa,

talán ez benne a legszebb:

hogy bármi érje is,

mindig őszintén szeret.

www.muzsakkoknyvtara.hu

Nőnapi köszöntő

Ma a virágok erősebben illatoznak.

A szívek egy kicsit gyorsabban dobognak.

A világ ma a nőket ünnepli.

Az apró kislányt, aki csillogó szemmel fedezi fel a világot,

és nevetése olyan tiszta, mint a tavaszi szél.

A kamaszlányt, aki keresi önmagát, álmodik, kérdez,

lassan tanulja, hogy a szívében már ott él az a különleges erő,

amely egy napon fényként ragyog majd.

A fiatal nőt, aki szeret, alkot, épít,

minden nap egy új történetet ír az élet könyvébe.

Az édesanyát, aki karjában csodákat ringat,

és csendben, szinte észrevétlenül formál jövőket.

Az érett nőt, akinek tekintetében bölcsesség él,

aki már tudja: az igazi szépség a lélek nyugalmában lakik.

Az idős asszonyt, aki mögött egy egész élet története ragyog –

emlékekkel, szeretettel, és azzal a békés erővel,

amely csak azoké, akik sok tavaszt láttak már.

Ma minden nő egy virág.

Más színű, más illatú,

mégis mind a világ kertjének része.

www.muzsakkonyvtara.hu

Aurora Amelia Joplin - Az ihlet bennem él (Hangosvers)

 

Érett oltalom

A könny bennem eső, tisztára mos mindent,

sója a szívemnek lassan rendet teremt.

Nem számvetés ez, áthaladás velem,

csak fény marad ott, ahol fájdalom pihent.

Maszkok peregnek, mint málló vakolat,

egy arc marad végül, csupaszon, igaz.

A csend ilyenkor hangosabban szól,

mint száz kimondott, üres mondat.

Megállok egy belső, szilárd határnál,

figyelem, ki mit tesz, mit mond magáról.

A tett az iránytű, nem csal meg,

többet mond hangzatos szótól.

Adtam, hittem, és tanultam közben,

Talán sokat tettem?

Most távolság őriz, mint tiszta ösvény,

nem fal – érett oltalom.

www.muzsakkonyvtara.hu

Színekből szőtt nő

,

Színekből szőtt nő áll a fényben,

hallgat a semmi peremén.

Sem kéz, sem emlék nem tartja őt,

a színek mégis csendesen.

Feje lehajtva – belső figyelem,

mint tó tükrén ringó hajó,

védelem és sebezhetőség

egy színruhában összeforró.

Rétegzett fény a bőr helyén,

időből szőtt energia,

ami fájt, sötétebb árnyalat,

ami öröm volt, tiszta fény.

Ma kék az út, holnap arany,

mégis ugyanaz a dallam él,

élő változás árad szét körülötte,

mint vízen lebegő fénylevélből.

www.muzsakkonyvtara.hu

A Nő

A Nő reggeltől estig helytáll rendületlen,

anya, feleség, társ minden egyben.

Dolgozik, figyel, viszi a házat,

száz apró dolgot csendben elrendez.

Tanítja gyermekét szóra, csendre,

arra, mi fontos – jóra, rendre.

Érzékeny lelke mindent megérez,

ereje elfogy, de el nem ereszt.

Éjszaka sír, a Hold látja könnyeit,

virraszt gyermeke mellett.

Elfárad néha, türelme fogy,

de reggel újra ott áll, ahogy szokott.

Néha hisztis, mert nő,

de ölelésében a szeretete csak nő,

mely szívből fakad,

és soha, de soha ki nem apad.

www.muzsakkonyvtara.hu

Illatok pihennek

Meleg levegő simul a bőrömre, lágyan,

illat lép át rajtam, hangtalanul.

Virágpor időzik egy lélegzetig,

és a derű belül mosolyra hajol.

Hajszálamat simogatja a reggel lehelete,

egy érintés emléke lassan elold.

A testem tudja a lassú megnyugvást,

vállamon illatok pihennek.

Jelen vagyok, áttetszőn, mint a szellő,

ahogy a virágok szirmához ér.

A Föld megtart, az Ég átemel,

bennem minden finoman élő.

Ez most illatból és suttogásból áll,

lassan hullámzik, és összeér.

Légi és földi egy mozdulatban,

ölelésébe beleolvadok.

www.muzsakkonyvtara.hu

Néha /Megállás/

Holdfény pihen a tavon,

mint selyem a kézfejen,

a víz tükrében nyugszik az Ég,

lassú, áttetsző ütemben.

A jég alatt élet dereng,

finom, halk mozdulat,

mint amikor a szív már tudja,

hogy maradni szabad.

Ágak csöndje tartja az éjt,

karcsú, csöndes vonalak,

köztük a fény megpihen,

és mindent átalakít.

A pillanat könnyű és nyitott,

mint egy mély levegő,

ahol a létezés önmaga,

és néha meg kell állni,

hogy a fény utolérjen.

Ajándék

Az ajándék bennem mélyen égő fény,

csontjaim csöndjében lüktetőn remény,

nem tárgy, csak áradó, szelíd jelenlét,

mely benned is ébreszt egy alvó tüzet.

Mint föld alatt induló titkos patak,

mely kőszíven át is halkan utat tör,

nem kér jutalmat, nem vár érte semmit,

csak zölddé varázsolja a hallgatag hegyet.

Ha adok, nem fogyok, csak tágul az ég,

mint alkonyban mélyülő bíbor vidék,

mert ami bennem fény, benned is él –

és így lesz az ajándék örök, közös tér.

www.muzsakkonyvtara.hu

Csendben hátralépek

Szeretettel fordultam felé,

emberként álltam elé.

Nem fölényből, nem tanítani,

csak csendesen segíteni.

Nyújtottam a kezem – ő

eldobta.

S végül én lettem a rossz.

Jobb neki a saját fájdalmában,

nyalogatni sebeit magányában.

Az ismerős kín ölelő közeg,

a gyógyulás fénye vakító, idegen.

Fájt látnom, hogy szenved,

falak mögé zárta a szívét.

Mint egy sebzett állat a sűrű bozótban,

reszket a félhomályban,

fogát villantja, hogy távol tartsa a kezet,

mely gyógyítani jött – és szeret.

A szeretet veszély neki.

Mert vele jár a felelősség:

kilépni a szenvedésből,

és választani végre az életet – a fényt.

Fájdalmas látnom, hogy így marad,

de több lépést én már nem tehetek.

Ha zárt ajtók mögött őrzi önmagát,

csendben hátralépek – elengedem.

www.muzsakkonyvtara.hu

Idő sínei

Utazom oda, ahol a hajnal vár,

vállamon fény ül, meleg és tiszta,

a levegő lassan belém talál,

lélegzetem útlevél, pecsét rajta.

Utazom tovább, a táj bennem él,

mezők ringanak a szív ritmusán,

illat száll, mint halk levél,

érint az emlék, puhán, igazán.

Utazom csendben, sínek az idő,

a pillanat halkan mellém ül,

a fény beszél, és válaszol,

bőrömön az élet végigfut, mely oly gyönyörű.

Utazom álmomban, és ébren is még,

szemhéjam alatt színek zenélnek,

minden érkezés egy ölelés,

ahol a jövők összenevetnek.

Utazom kézben tartott meleggel,

ujjak rajzolnak rám lassú jelet,

a test emlékezik minden reggel,

ahol az út szeretetté lett.

Utazom haza, bárhová is érkezem,

mert bennem nyílik minden állomás,

a holnap csendje rám ismer halkan,

és az élet rám mosolyog tovább.

www.muzsakkonyvtara.hu

Beteljesülés

Amikor hozzám érsz,

a testem előbb válaszol, mint az eszem.

Forró vagy, türelmetlen,

én lassú és mély,

mégis bennem is megindul minden.

Te égetsz,

engedélyt kérni eszedbe sem jut.

Én körülveszlek,

oltani soha, inkább megtartani.

A csókunkban egyszerre él

a szenvedély, a gyöngédség.

Tűz és víz egymásnak feszül,

egyik sem akar hátralépni.

Minek is tenné?

Ez a szerelem beteljesülése.

– Tűz és víz egymásba ér.

Otthonná válik.

www.muzsakkonyvtara.hu

A fehér jelenlét

Hófehér galamb méltósággal van jelen.

Tollazata tiszta fehérség,

szárnyai Ég emlékezetét hordozzák,

létezése szelíd, alázata természetes.

Jelenléte körül a tér átrendeződik,

a fény finomabban ér földet,

mozdulatok lassabban születnek,

valami a helyére simul.

Szemében halvány derű pihen,

mint reggeli fény a fehér kövön,

amelyet árnyék már elkerül,

és megtartja világát.

A galamb közelsége

vele együtt a bizonyosság,

a tisztaság létezik,

a láthatón túl derengve, finoman jelenlévőn.

www.muzsakkonyvtara.hu

Időfonál

Tenyeremben az arcom –

lélekfonálból szőtt látomás,

széllel beszél a csend,

bennem érlelődik a tudás.

Áttetsző idő ring,

lassú, szelíd sodrás,

én vagyok a mozdulat,

az érkezés, indulás.

Hangom üvegfény,

benne megáll a szó,

szívem magja útra kel,

időn, téren át.

Súlytalan valóságom:

élő jelenlét.

www.muzsakkonyvtara.hu

Néha kell...

Rétegek mosolyognak egymásra –

málna piroslik krémfelhők között,

pisztácia zöldje halkan nevet,

csokoládé csorog, lassan, fényesen.

A tetején habcsók ring,

méz csillan rajta, mint nyári délután,

a napfény csókja.

Mikor beleharapok,

először öröm születik,

aztán roppanás, majd édes boldogság,

cukor és gyümölcs mosolyog rám.

Az íze meleg ölelés,

szívemen belül kis ünneplés,

boldogság a tányéron,

ez nekem egy vágyálom.

Öröm és kényeztetés.

Apró boldogság kockára vágva.

Néha kell –

a szívemet melegítse fel.

www.muzsakkonyvtara.hu

Új arc

Volt idő,

amikor tükörbe nézni

fájdalmasabb volt,

mint elfordulni.

Az arc idegen lett –

mintha túl sok mindent látott volna,

túl sok búcsút,

túl sok mélységet egymás után.

A mosoly megmaradt,

ám mögé költözött

valami kimondatlan.

A repedések lassan jelentek meg,

észrevétlenül.

Ott futnak végig

az emlékezés vonalai,

ahol egykor kérdések égtek,

de válasz sosem érkezett.

Mégis –

ez az arc megtanult szeretni igazán,

remegve is nyitva maradt.

A törések mentén

fény szivárgott be,

ahol fájdalom lakott,

most csönd ül a vonalakon.

Ez az arc már hordozza

mindazt, ami rajta áthaladt,

és ami közben megszületett.

Amikor ránézel,

talán a saját történeted néz vissza –

mert egyszer minden arc

átalakul attól,

hogy élni mer.

a múltból új arc érkezett.

www.muzsakkonyvtara.hu