Lélek Dala

Leülnék a zongorához, eljátszanám,

A lélek dalának csodás dallamát.

Mindenkinek elhoznám

Az örök nyugalom dalát.

Szívet érintő, lágy, mennyei zenét,

Mi megváltoztatná mindenki életét.

Boldogság költözne az emberi szívbe,

A gonoszság teljesen megszűnne.

Játszanám a dalt éjjel és nappal,

Míg az egész Földön szétoszlana

A félelem köde, s a szeretet

A szívekbe végleg beköltözne.

Csillagok, vezessetek...

Csillagok, csillagok,

Mondjátok el nekem,

Hol lehet, merre jár

A lelkem énnekem.

Nélküle félig létezem,

Nem teljes az életem.

Szomorú a szívem,

Üres az életem.

Éjjelente felnézek,

Őt keresem az égen.

Csillagok, csillagok,

Ragyogjatok nekem!

Vezessetek hozzá,

Hogy együtt legyünk,

Egész legyek újra,

Boldogan nevessünk.

Csillagok, csillagok,

Éjjel veletek álmodom,

Fényetekkel takarózom,

S lelkemet oda adom.

Elveszett Illatok

 

Elmúlt a varázs,

Kihunyt a parázs,

Szemeim kinyíltak,

Szívem is kiégett.

Elmúlt a remény,

A szenvedély –

Miért dédelgettem?

Talán, mert hittem.

Hittem bennünk –

Mint lángra gyújtott,

Tiszta szívvel,

Igaz szerelemmel.

Nem szeretsz,

Már látom –

Hideg a szíved,

Mint a téli álom.

Már nem várok,

Nem akarok –

Szívemet adtam,

Semmit sem kaptam.

Maradok egyedül,

Szerelem nélkül,

Emlék maradsz,

Mint elhervadt virág.

Talán kinyílok,

Szívem újra szeret,

Illatom odadom,

Szívemet kitárom.

Önszeretet útja

Sok időbe telt, de elfogadtam,
Azt, ki lettem – testemet megszerettem.

Szeretettel vagyok magam iránt, hibáimmal egyaránt,

Hisz önszeretet nélkül az élet kihívás, csupa szomorúság.

Nem vagyok tökéletes, sem szép,

Önmagam lehetek – ez pont elég!

Hogyan is szerethetnék teljesen,

Ha önmagam nem ismerem rendesen?

Hosszú, nehéz út van mögöttem,

Amit bizony nem mindig élveztem.

Minden percért most oly hálás vagyok,

Alázattal köszönök minden új napot.

Szeretettel vagyok magam iránt,

S minden létező ember – és természet – iránt.

Tisztelem embertársaim tapasztalását,

A Földünk gyönyörű természeti alkotását.

A földi létezés

Az élet néha sötét barlanggá válik,

Hideg nyirkos levegőként áramlik,

A fájdalomtól szenvedő ember

a sötétben él, még a fénytől is fél.

Sötét vihar tombol a lelkében,

Villámok cikáznak az elméjében,

Legbelül kiabál, segítségért kiált,

Szerető szíve figyelemre talál.

A fénysugár bevillan a szívébe,

Angyalok suttognak a fülébe,

A fájdalom sötét hernyója eltűnik,

Fényes pillangóként újjászületik.

A sötétség, és fény házastárs,

A jó, és rossz csak játszótárs,

A földi létezés fájdalma nem lesz más,

Mint csodás földi tapasztalás.

Ábrándozás

Ábrándozni oly csodás,

Több mint álmodozás,

Képzeletbeli világba repülni,

Vágyainkat ott megélni.

Mesebeli tájakon járni,

Gyermeki szívvel csodálkozni,

Teremteni csupa szépet,

Mosolygós - virágos réteket.

Nevető felhőket festeni,

A csillagokkal játszani,

A Hold hátán kacagni,

A Nap sugaraival játszadozni.

A Földön aranyvirágokat szedni,

Csillogó ezüst tóban fürdeni,

Aranyhomokban sétálni,

A tenger hullámain pihenni.

Az ábrándozással túlélünk,

A napjainkat szebbé tesszük,

Szívünket újra töltjük élettel,

Ábrándos, csodás élményekkel.

Titkos Világ

Álmodozó szívem vágyakat őriz,

Ahol a boldogság halkan bólogat,

Szikrázó tűzként él bennem a vágy,

Benne rejtőzik a titkos Világ.

Száll, repül a szív túl minden álmon,

Áttörve határokon, titkos világokon,

Szívem rejtekén bolondos szerelem,

és vágyaim énekelnek, én felemelem.

Égi Királynő

 

Sötét égen pompázik, ragyog a Hold,

Csillogó karjával mindent átkarol,

Égi Királynőként, mint tündöklő múzsa,

Varázslatos fényét a Földre szórja.

Sugárzik fénye, ahogy Földre száll,

Csillagok fényével az éjt festi át,

Varázslatot csempész az éji csendbe,

Álmokat hoz az álmodó emberi szívekbe.

Ragyogó Hold fényt hoz az éjszakába,

Rímeket sző az éjszakai szellő dallamába,

Mint égi Díva, ki mesébe simogatja a teremtést,

Jelenlétével átöleli a Föld mindenségét.

Esőcseppek Tánca

 

Selymes esőcseppek halkan koppannak,

mint gyöngyök, a földre hullanak,

Élénk zöld leveleken Táncra kelnek,

Mikor az esőcseppek rájuk nevetnek.

Patakok halk zenéje az esőcseppek dallama,

Életet hoznak a Földön mindenhova,

Minden cseppben ott csillog az élet,

Ahogy megsimogatja a földet és a rétet.

A langyos eső lassan elcsendesedik,

Az esőcseppekből új élet éledezik,

Örök kör, az élet és cseppek táncolása,

Örökkön örökké újra megnyilvánulása.