Lépteim mögött fény marad,
csendben izzó, halk nyomat.
Szó előtt is, szó után
jelenlétem útmutatás.
Ahol járok, ott derül,
a sötét félrehúzódik belül.
Hangom nélkül is adok,
magam vagyok a mondatok.
Versben, prózában,
egy tekintet tartásában,
amit mondok, amit élek,
őszintén osztom a térben.
Lábnyom vagyok fényben írva,
jelenlétté formált remény.
S remélem, nyomot hagyok –
valakiben tovább ragyogok.
