A parkban egy morcos bácsi ült egyedül, fekete kalapban. Mélyen a szemébe húzta, bajusza lefelé görbült. Botja mellette pihent.
– Jó napot! – állt elé egy kislány. – Látja így a galambot?
– Hümm.
– Miért húzta ennyire a szemébe a kalapját?
– Így szoktam.
– Akkor ez szemernyő?
A bácsi feljebb billentette a kalapját.
– Tessék?
– Olyan ernyő, ami a szemét takarja.
A bácsi bajusza megremegett.
– Hümm. Érdekes találmány.
– Ha feljebb tolja, talán a nevetés is kilát.
A bácsi elnevette magát. A kislány vele kacagott. A galamb arrébb tipegett, majd visszanézett.
– Hümm – törölte meg a szemét a bácsi.
– A szemernyő elromlott.
– Dehogy! – nevetett a kislány. – Végre kinyílt.
