Pamcsi család – Tiki őzike, a Pamcsik új barátja

 

Reggel lett.

A Szélfűházban a Pamcsik ébredeztek.

A nap besütött az ablakon.

A szél lágyan fújt.

A Pamcsik elindultak játszani.

Gurultak.

Gurultak.

Nevettek.

Egyszer csak megálltak.

Egy kis őzike állt ott.

– Te ki vagy? – kérdezte Mó.

– Tiki vagyok. Kis őzike. – mondta halkan.

Miri és Milu is odagurultak.

Nézték.

Nézték.

Csillagszemeikkel nézték.

Tiki közelebb lépett.

Megállt.

– Leszünk barátok? – kérdezte.

– Igen!

– Igen!

– Igen!

– Akartok a hátamra ülni? Tudok gyorsan szaladni – kérdezte a kis őzike.

– Igen!

– Igen!

– Igen!

Tiki lassan lehajolt.

A Pamcsik felgurultak a hátára.

Jól kapaszkodtak.

Tiki elindult.

Lassan.

Aztán gyorsabban.

Aztán futni kezdett.

A Pamcsik nevettek.

És énekeltek:

Tiki, Tiki fut velünk,

rajta ülünk, nevetünk,

Tiki, Tiki jóbarát,

repít minket réten át.

Tiki futott.

A Pamcsik kacagtak.

A szél fújt.

A virágok illatoztak.

Mó pamacsa rózsaszín lett.

Miri pamacsa is rózsaszín lett.

Milu pamacsa is rózsaszín lett.

Tiki lassan megállt.

– Esteledik… – mondta halkan.

– Haza kell mennem.

A Pamcsik legurultak róla.

Nevettek.

– Szia, Tiki!

– Sziasztok!

– Majd jövök még játszani!

Tiki szaladt.

Aztán eltűnt a fák között.

A Pamcsik még nézték.

Aztán hazagurultak.

A Pamcsik boldogan mesélték Lumi mamának és Lumó papának, kivel játszottak a réten.

Aztán Lumi mamához bújtak.

Lumi mama gyengéden átölelte a kis Pamcsikat.

Este lett.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A Szélfűház halkan ringatózott a holdfényes éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Jaj, tüske!

Egy szép nyári délelőtt a kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

Milu messzebbre gurult.

Egészen az erdő széléig.

Meglátott egy gyönyörű virágot.

A szirma piros és fehér volt.

Milu csak nézte.

Nézte.

Nézte.

– De szép… – suttogta.

Hozzáért.

– Jaj! – kiáltotta.

Valami megszúrta Milu kis kezét.

– Jaj! Jaj! – sírt Milu.

A pamacsa piros lett a fájdalomtól.

Mó és Miri gyorsan odagurultak hozzá.

– Mi történt, Milu?

– Mi történt?

Milu csak sírt, sírt.

– Megszúrt…

– Fáj…

A kis Pamcsik aggódtak.

Ilyet még sosem láttak.

Gyorsan hazagurultak Lumi mamához.

– Mama! – kiáltotta Milu

– Mama! – kiáltotta Mó.

– Mi ez? – kérdezte Miri

Lumi mama odagurult Miluhoz.

– Mi történt, kicsim? – kérdezte.

– Megszúrt… – sírta Milu.

– Fáj…

– Ez tüske, kicsim – mondta halkan.

Óvatosan kivette.

Gyógyító kenőccsel bekente.

Aztán puha virágszirmokból kis kötést tett rá.

– Mindjárt jobb lesz…

– Jobb lesz…

Milu még egy kicsit szipogott.

Lumi mamához bújt.

A mama átölelte.

– Itt vagyok, kincsem – suttogta.

– Minden rendben.

Milu pamacsa lassan újra sárga lett.

Este lett.

Milu, Mó és Miri Lumi mamához bújtak.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A szélfűház csendesen ringatózott a nyári éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Eső! Eső! Eső!

 

Egy meleg napon három kis Pamcsi gurult a virágos réten.                                   

Egyszer csak az ég sötétebb lett.

A nap elbújt.

Csepp… csepp…

Egy vízcsepp hullott Miri bundájára.

Aztán még egy.

Elkezdett esni az eső.

Mó, Miri és Milu megálltak.

Tátva maradt a szájuk.

Csurgott róluk az esővíz.

– Mi ez, mama? – kérdezte Miri.

– Ez az eső? – kérdezte Milu.

– Eső – mondta Lumi mama.

– Eső! – mondta Mó.

– Eső! – mondta Miri.

– Eső! – mondta Milu.

Aztán nevetni kezdtek.

Vidáman gurultak tovább, már csuromvizesen.

Nevettek, gurultak, pancsoltak.

Lumi mama és Lumó papa csendben figyelték őket.

A langyos nyári zápor lassan elállt.

A nap újra kisütött.

A kis Pamcsik megálltak.

– Nézzétek! – kiáltotta Milu.

A pamacsuk szivárványszínű lett.

Miri csodálkozott.

– Mi ez, mama?

– Ez milyen szín?

Lumi mama mosolygott.

– Az eső miatt – mondta halkan.

– Szivárványszínű.

A nap melegen sütött tovább.

A bundájuk gyorsan megszáradt.

A pamacsuk lassan újra rózsaszínű lett.

Vidáman gurultak tovább.

Elfáradtak.

Este lett.

A három fáradt kis Pamcsi Lumi mamához bújt.

Ő gyengéden átölelte őket, és halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik egymáshoz bújtak.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A szélfűház csendesen ringatózott a csillagok alatt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri és a Csiga-biga

A virágos réten aranylón sütött a nap. A kis virágok illatoztak, és minden olyan csendes, kedves volt. Miri lassan gurult a fűben, és kíváncsian nézelődött.

Egyszer csak megállt.

A fű között valami apróságot pillantott meg.

– Mi ez? – kérdezte halkan.

Ott volt egy pici csiga.

Lassan… lassan… mászott.

Miri közelebb gurult hozzá. Csillagszemeivel figyelte, hogyan mászik a kis csiga a fűszálak között.

A csiga aztán egyszer csak megállt, és bebújt a házába.

Miri nagyot pislogott.

– Hova lett, mama?

– Hova lett?

– Hol van?

– Hol van?

Lumi mama is odagurult hozzá.

– Ott van – mondta kedvesen. – A házában.

Miri ránézett.

– Ott lakik?

– Ott bent?

– Ott bizony – mosolygott Lumi mama. – Ott lakik a kis csiga.

Miri csodálkozva nézte.

– Mikor jön ki?

– Kijön?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Kijön. A csigák szeretik, ha énekelnek nekik.

Miri szeme rögtön felragyogott.

– Mit énekelünk? – kérdezte Miri.

Lumi mama elmosolyodott.

– Egy dalt a csigának.

És halkan, nagyon szépen énekelni kezdte:

Csiga-biga, gyere ki,

Vár a nap is ideki

Csiga-biga, itt vagy már?

Pici szarvad dugd ki már.

Miri figyelte.

Aztán halkan ő is mondta:

Csiga-biga, gyere ki…

Egyszer csak…

egy pici szarvacska kibújt.

Aztán még egy.

Miri örömében felnevetett.

– Kibújt!

– Itt van!

A kis csiga lassan… lassan… újra előbújt a házából.

Halkan, szeretettel énekeltek. Ahogy szólt a dal, Lumi mama pamacsa lassan rózsaszínű lett. Miri pamacsa is rózsaszínűvé változott.

A kis csiga még mászott egy picit a fűben, aztán megállt a napfényben. Miri mosolyogva nézte, aztán Lumi mamával hazagurultak.

Este lett.

A Szélfűház csendesen ringatózott a lágy esti szélben.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Mó Pamcsijegye megjelent

 Egy gyönyörű napon, amikor a tavasz már átölelte a nyarat, három kis Pamcsi gurult a virágos réten.

Egyszer csak Mó megállt.

– Nézzétek! Nézzétek! – kiabálta boldogan.

Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.

Mó bundáján egy apró, aranyszínű Pamcsijegy jelent meg.

Olyan volt, mint egy kis makk.

– Nézzétek! Nézzétek! – kiabálta újra Mó.

– Megjelent a Pamcsijegyem!

Mó pamacsa rózsaszínű lett az örömtől.

A szülők büszkén néztek Móra.

– Mó Pamcsijegye! – mondta Milu.

Miri is nézte Mó Pamcsijegyét.

Aztán elcsendesedett.

A pamacsa kék lett a szomorúságtól.

Elfordult.

Egy könnycsepp gurult le az arcán.

Lumi mama lassan odagurult hozzá.

– Mi bánt, kis csillagszemem? – kérdezte lágyan.

Miri halkan megszólalt:

– Nekem mikor jön elő a Pamcsijegyem mama?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Neked is lesz, hidd el Miri.

– Tényleg? – kérdezte.

– Tényleg – mosolygott Lumi mama.

A szülők egymásra mosolyogtak.

Lumó papán a csepp, Lumi mamán a csillag ragyogott.

Miri lassan megnyugodott.

Odabújt Lumi mamához.

Mó is odagurult hozzá.

Milu is közelebb gurult.

A kis Pamcsik összebújtak.

Miri pamacsa lassan újra sárga lett.

Mó pamacsa még mindig rózsaszínű volt az örömtől.

Este a hold fénye bevilágított az ablakon.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Miri a mama bundájához bújt.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Csillagszemei szépen lecsukódtak.

Miri nyugodtan feküdt a testvérei mellett, és édesen aludt velük együtt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Omi nagymama és Otó nagypapa látogatóban

 Egy szép, napsütéses napon három kis Pamcsi játszott a virágos réten.

Mó, Miri és Milu vidáman gurultak.

Egyszer csak két Pamcsi gurult feléjük a réten.

– Nézzétek! – kiáltotta Miri.

– Omi nagymama!

– Otó nagypapa!

Omi nagymama bundája puha és bolyhos volt.

A fején gyönyörű, sárga virágokból font kalap volt.

Otó nagypapa makk sapkát viselt.

– Gyertek ide, kis gombócaim! – hívta őket mosolyogva Omi nagymama.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzájuk, és megölelték őket.

A pamacsuk rózsaszínű lett az örömtől.

Omi nagymama és Otó nagypapa pamacsa is rózsaszínű lett.

Omi nagymama egy kis kosarat hozott.

– Nézzétek, mit hoztunk nektek! – mondta.

A kosárban szivárványbogyó sütemény volt.

A kis Pamcsik beleharaptak.

– Hú, de finom! – mondta Mó.

– Hú, de finom! – mondta Miri.

– Imádom Omi nagymama sütijét! – mondta Milu.

De már csak egy süti maradt.

– Az enyém! – mondta Mó.

– Én kérem! – mondta Miri.

– Nekem is kell! – mondta Milu.

A kis Pamcsik összevesztek az utolsó sütin.

A pamacsuk zöld lett.

Otó nagypapa rájuk nézett, és kedvesen így szólt:

– A süti akkor a legédesebb, ha megosztjuk egymással.

A kis Pamcsik egymásra néztek.

Mosolyogni kezdtek.

Kibékültek, és a pamacsuk újra sárga lett.

A sütit háromfelé törték.

Mindhárman kaptak egy darabot.

Este Omi nagymama álomdalt dúdolt a három kis Pamcsinak.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Mó nagy dudorja

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Sütött a nap, a madarak énekeltek, és a szellő finoman ringatta a virágos rétet.

A kis Pamcsik a réten játszottak.

Mó nagyon eleven kis Pamcsi volt.

Nagyon szeretett gurulni.

– Nézzetek csak! – nevetett Mó.

– Gurulok! Gurulok!

És gurult.

Gurult a réten.

Gyorsan gurult.

Nagyon gyorsan gurult.

Miri nézte.

– Jaj, de gyorsan gurulsz!

Milu is nézte.

– Vigyázz, Mó!

– Vigyázz!

Mó még gyorsabban gurult.

Gurult…

gurult…

gurult…

A réten egy kidőlt fa feküdt.

De már késő volt.

BUMM!

Mó nekigurult a fának.

– Jaj! – mondta Mó.

Mó megfogta a homlokát.

Egy könnycsepp gurult le az arcán.

Nagy dudor nőtt a homlokán.

A pamacsa piros lett.

Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.

– Jól vagy, Mó? – kérdezték aggódva.

Mó megsimogatta a homlokát.

– Túl gyorsan gurultam – mondta Mó.

– Csak gurultam, gurultam.

A három kis Pamcsi hazagurult a szélfűházhoz.

Lumi mama aggódva nézett rájuk.

– Jaj, Mó! Mi történt?

– Nekigurultam egy fának – mondta Mó.

Lumi mama puha gyógyfüves borogatást készített.

Mó lefeküdt a kis ágyába.

Puha virágszirom párnájára hajtotta a fejét.

Lumi mama óvatosan rátette a borogatást.

– Jaj, Mó, nagyot gurultál – mondta halkan.

Mó a mama szemébe nézett.

– Fájt egy kicsit – mondta.

Lumi mama megsimogatta a fejét.

– Itt vagyok veled – mondta gyengéden.

– Mindjárt jobb lesz.

Mó odabújt Lumi mamához.

Lumi mama átölelte.

– Nagyon szeretlek, Mó – súgta.

Mó mosolygott.

– Én is szeretlek, mama.

A pamacsa lassan újra sárga lett.

Mó lehunyta a szemét.

A hold fénye bevilágított az ablakon.

A szélfűház lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumó papa messzire gurult

Este lett.

A csillagok már ragyogtak az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

A házban egy kerek kis asztal állt.

Körülötte apró székek sorakoztak.

A virágkelyhekben harmatcseppek csillogtak.

A szélfűház lágyan ringatózott a réten.

A kis Pamcsik Lumó papa köré gurultak.

– Papa, mesélj! – mondta Mó.

– Mesélj! – mondta Miri.

– Mesélj, papa! – mondta Milu.

Izgatottan várták a mesét.

Csillagszemeikkel nagyon figyeltek.

Pamacsaik rózsaszínűek lettek az örömtől.

Lumó papa mosolyogva nézett rájuk.

– Elmesélem, amikor először gurultam – mondta.

– Amikor a Pamcsik gurulnak, behúzzák a kis kezüket.

Behúzzák a kis lábukat.

Olyankor olyanok lesznek, mint egy puha labda.

– Én is így gurultam először – mondta Lumó papa.

Behúztam a kezemet.

Behúztam a lábamat.

És gurultam.

Gurultam.

Gurultam.

Gurultam a réten.

Gurultam a fűben.

Egyre gyorsabban gurultam.

Egyszer csak a nagy fűben kötöttem ki.

Kicsi voltam.

Megijedtem.

Egyedül maradtam.

Féltem.

És sírni kezdtem.

Aztán meghallottam egy ismerős hangot.

– Lumó! Hol vagy, kicsim?

Nagypapa keresett engem a nagy fűben.

Megtalált, és szorosan megölelt.

– Ne félj – mondta.

Lumó papa lágyan folytatta:

– Akkor tanultam meg, hogy sokat kell gyakorolni a gurulást.

A kis Pamcsik nagy csillagszemekkel hallgatták.

Milu közelebb gurult.

– Papa, már olyan gyorsan tudsz gurulni. Én is meg tudom tanulni?

Lumó papa mosolygott.

– Persze – mondta. – Minden Pamcsi megtanul gurulni.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzá.

A szélfűház pedig csendesen ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Hol van Milu?

 A virágos réten bújócskáztak a Pamcsik.

Mó volt a hunyó.

– Egy… kettő… három… – számolt Mó.

Miri és Milu gyorsan búvóhelyet kerestek.

Miri egy nagy virág alá gurult.

Milu körülnézett.

Hol bújjon el?

Egyszer csak meglátott egy nagy, pöttyös gombát.

– Ide bújok! – gondolta.

Milu odagurult.

Bebújt a gomba alá.

Mó befejezte a számolást.

– Jövök!

Először Mirire talált rá.

– Megvagy! – nevetett Mó.

De Milut sehol sem látta.

Mó kereste itt.

Kereste ott.

Kereste a virágok között.

Kereste a fűben.

– Milu! Hol vagy?

Milu közben a gomba alatt ült, csendben.

Egy kis hangya szorgoskodott a földön.

Milu nézte, ahogy a hangya ide-oda megy.

Nagyon érdekes volt.

Mó és Miri még mindig keresték.

– Milu! Milu!

Mó egyre jobban aggódott.

A pamacsa kék lett.

Miri is segített keresni.

Milu egy idő után megunta a várakozást.

Előgurult a gomba alól.

– Itt vagyok!

Mó meglátta.

– Jaj, megvagy! – mondta.

A pamacsa újra sárga lett.

Milu boldogan nevetett.

– Nyertem! Nem találtál meg!

Mó megkönnyebbült.

– Azt hittük, eltűntél.

Miri is bólintott.

– Már nagyon kerestünk.

Elmesélték Milunak, hogy megijedtek, és aggódtak érte.

A Pamcsik szépen hazagurultak.

Otthon mindent elmondtak Lumi mamának és Lumó papának.

A Pamcsi szülők egymásra néztek.

Lumi mama lágyan megszólalt:

– Örülünk, hogy ennyire szeretitek egymást, hogy aggódtatok Miluért.

A kis Pamcsik összebújtak.

Este lett.

A nap lehunyta a szemét az égen.

Lumi mama halkan dúdolt.

A Pamcsik pedig édesen elaludtak

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – A piros sziromlabda

 A virágos réten sütött a nap.

A fű puha volt.

A virágok illatoztak.

Lumi mama valami szépet készített.

Elszáradt virágszirmokat gyűjtött.

Finoman összegyúrta őket.

Egyszer csak kész lett egy puha, piros labda.

– Nézzétek csak, Pamcsik! – mondta. – Piros sziromlabda.

Mó odagurult.

– Labda!

Miri is odagurult.

– Piros!

Milu is odagurult.

– Szép labda!

Lumi mama finoman meglökte.

A labda gurult.

Gurult a fűben.

Gurult a virágok között.

– Gurul! – nevetett Milu.

Mó gyorsan odagurult.

Megfogta a labdát.

– Enyém!

Miri is odagurult.

Ő is megfogta.

– Én kérem!

Mó húzta.

Miri húzta.

A piros labda csak ott volt kettőjük között.

Mó pamacsa zöld lett.

Miri pamacsa is zöld lett.

Milu nézte őket.

– Jaj – mondta halkan.

Ekkor odagurult Lumó papa.

– Pamcsik – mondta szeretettel. – Mindenki játszhat vele. Osztozni kell rajta.

Finoman kivette a kezük közül a labdát.

Lassan meglökte.

A labda gurult Móhoz.

Mó gurította.

A labda gurult Mirihez.

Miri gurította.

A labda gurult Miluhoz.

Milu gurította.

– Gurul, gurul! – nevetett Milu.

A labda gurult.

Gurult, gurult.

Móhoz.

Mirihez.

Miluhoz.

A kis Pamcsik nevettek.

Mó pamacsa sárga lett.

Miri pamacsa is sárga lett.

Milu nagyon örült.

A pamacsa rózsaszín lett.

A piros sziromlabda csak gurult tovább a virágos réten.

Mó, Miri és Milu együtt játszottak.

Lumó papa és Lumi mama mosolyogva nézték a kis Pamcsikat.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Az éneklő virág

 

Egy napsütéses reggelen Milu a réten gurult.

Egyszer csak meglátott egy szép virágot.

Megállt.

Csak nézte.

Ámult-bámult.

Milu pamacsa az örömtől rózsaszínű lett.

Miri és Mó is odagurultak.

Megálltak.

Körbeállták a virágot.

A virág édes, mézes illatot adott.

Mézillat.

Mézillat.

A Pamcsi gyerekek mélyen beszippantották.

A virág énekelni kezdett:

– Virág vagyok,

énekelek.

a nap velem

nevet,

a szél táncol

nekem.

– Hallod? Énekel! – súgta Milu.

A Pamcsi gyerekek csak álltak, figyeltek.

A virág lassan becsukta a szirmait.

Csend lett.

– Menjünk haza! – mondta Milu.

– Elmondjuk Mamának és Papának! – mondta Miri.

Gyorsan hazagurultak.

– Mama! Papa!

Boldogan meséltek Lumi mamának és Lumó papának a csodálatos virágról.

Este Lumi mama dúdolta az altatót.

A Pamcsik még érezték a virág édes, mézes illatát.

Mézillat.

Mézillat.

Édesen elaludtak.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumó papa hazaérkezett

A Pamcsik a virágos réten voltak.

Mó, Miri és Milu éppen egy katicabogarat figyeltek a puha fűben.

Egyszer csak a rét felől Lumó papa gurult.

Bravúrosan gurult.

Gyorsan.

Könnyedén.

A fején nagy zöld levélkalap ringatózott.

– Papa! – örültek a kicsik.

Lumó papa megállt előttük.

Virágokat és csillogó harmatcseppeket hozott.

A kicsik gyorsan körbevették.

– Papa, mondd, hogyan tudsz ilyen gyorsan gurulni? – kérdezték.

Lumó papa mosolygott.

Megmutatta.

Mó, Miri és Milu nagy csillagszemeikkel figyeltek.

A Pamcsik nagyon örültek.

A farkuk végén a pamacsaik rózsaszínűek lettek.

Lumi mama mosolyogva nézte a családot.

Az ő pamacsa is rózsaszínű lett az örömtől.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Eltűnt a pöttyöm!

 

 

Mó, Milu és Miri a virágos réten játszottak.

Boldogan gurultak a puha fűben.

Egyszer csak Milu megállt.

– Eltűnt a pöttyöm! – kiáltotta.

A pamacsa sötétkékre váltott az ijedtségtől.

Mó és Miri ránéztek.

Az ő pamacsuk is sötétkék lett.

Tudták, hogy baj van.

Mindhárman Lumi mamához gurultak.

Lumi mama leguggolt, és szorosan megölelte Milut.

Mó és Miri is odabújtak.

– Kislányom, nyugodj meg – mondta lágy hangon. – Figyeljük együtt.

A csillagszemek nagyra nyíltak.

A pötty helyén apró fény gyúlt.

A fény nőtt.

Meleg lett.

Lumi mama halkan suttogta:

– Amikor valami eltűnik, néha valami szebb érkezik.

A fény lassan formát öltött.

Nem kerek pötty lett.

Szív alakú lett.

Milu elmosolyodott.

A pamacsa rózsaszínre váltott.

Mó és Miri pamacsa is rózsaszín lett.

Lumi mama mosolygott.

A szívpötty halkan ragyogott,

és a Pamcsik újra boldogan gurultak a réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri fájó pocakja

 

Délelőtt volt a réten. A fű puha volt, a nap meleg. Mó gurult egyet, Milu nevetett, és a pamacsuk rózsaszín lett. Miri is indult volna, de egyszer csak megállt. A pamacsa piros lett, a csillagszemei picit hunyorogtak. „Fáj a pocakom” – mondta halkan.

Lumi mama odament, leült mellé, és finoman megsimította. „Itt vagyok” – mondta. Mó közelebb gurult, Milu is odabújt, és a puha bundák összeértek. Lumi mama hozott egy meleg levelet, óvatosan Miri pocakjára tette, és suttogva így szólt: „Melegít.”

A piros pamacs lassan halványult, aztán újra sárga lett. „Sárga, amikor jól vagyok” – mondta Miri halkan, majd nagyot sóhajtott. „Már jobb.” Mó örült, Milu örült, Lumi mama mosolygott, mert Miri pocakja meggyógyult. A pamacsok rózsaszínre váltottak, és mindenki boldog volt.

Pamcsi család – Lumi mama esti altatója

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pamcsi lényekből álló kis család.

A Pamcsi lények játékos, pici lények voltak. Gömbölyű, lila testük volt, rajta apró sárga pöttyökkel. A szemük nagy és csillag alakú, a farkincájuk rövid, a végén puha pamaccsal. Szerettek gurulni, összebújni, és nagyon cukik voltak.

Ebben a családban élt Lumi mama és három kicsinye: Mó, Miri és Milu.

Este lett.

Lumi mama magához ölelte őket, és halkan dúdolt. A hangja lágy volt, mint az esti szél, meleg, mint egy takaró.

A csillagszemek lassan lecsukódtak.

A világ elcsendesedett.

Lumi mama tovább dúdolt.

És az álom megérkezett.