Pamcsi család – A Pamcsik gurulni tanulnak

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Pamcsi család. Egy csodálatos világban éltek. Eljött a tavasz, a fű zöld lett, a nap melegen sütött. A Pamcsik kint voltak a réten, a lila bundájukon a sárga pöttyök csillogtak, a szemük csillagként ragyogott. Mó gurult a fűben, boldog volt, a pamacs a farkán rózsaszín lett. Miri nézte, elindult ő is, majd megállt, mert félt, és a pamacs színe a farkán sötétkékre változott. Lumi mama közel volt, magához ölelte Mirit, halkan dúdolt. Miri megnyugodott, a pamacs színe változni kezdett. Milu odagurult, jó volt együtt. A Pamcsi család élvezi a szabadban a tavasz langyos melegét, és ebben a csodálatos világban jó együtt lenni.

Pici csillag

Volt egyszer egy pici csillag az égen.

Olyan pici volt, mint egy fényes pötty.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Lent a földön egy kis baba feküdt az ágyban.

Puha volt a párna.

A takaró szépen betakarta.

A pici csillag lenézett,

és halkan suttogta:

– Aludj, baba. Aludj szépen.

A baba lélegzett.

Be.

Ki.

Be.

Ki.

Egy bárányfelhő lassan odasétált az égen.

Ringatta a csillagot.

Ringatta az álmot.

A pici csillag egészen közel hajolt,

és egy apró puszit küldött a babának.

Puszi az arcra.

Puszi a homlokra.

A baba szeme becsukódott.

A baba álma mosolygós lett.

A szíve nyugodtan pihent a takaró alatt.

A csillag ott maradt az égen,

és őrizte a baba álmát,

egészen reggelig.