Pamcsi család – Nimi Tiki őzike hátán

Napsütéses délelőtt volt.

A kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

Gurultak.

Nevettek.

Játszottak.

Nimi is gurult.

Gurult, gurult, gurult.

Egyszer csak túl messzire gurult.

Be az erdőbe.

Megállt.

Körülnézett.

Megijedt.

– Jaj! Hol vagyok?

– Miri!

– Mó!

– Milu!

Kiáltott.

Kiáltott újra.

A pamacsa kék lett a félelemtől.

Egyszer csak valaki megszólalt.

– Szia!

– Te ki vagy?

Tiki volt az. A kis őzike.

– Nimi vagyok. Kék Pamcsi.

– Te ki vagy?

– Tiki vagyok. Az őzike.

– Eltévedtél?

– Igen – sírt Nimi. – Begurultam az erdőbe.

– Gyere.

– Ülj a hátamra.

– Kiviszlek.

Nimi felült Tiki hátára.

Az erdőben éppen Lumó papa gyűjtötte a harmatcseppeket.

Meglátta őket.

– Nimi!

– Tiki!

Odagurult hozzájuk.

– Köszönöm, Tiki – mondta. – Segítettél Niminek.

Amikor kiértek a rétre, a kis Pamcsik már gurultak is Nimihez és Tikihez.

– Nimi!

– Nimi megvan!

Nimi mosolygott.

A pamacsa újra sárga lett.

Aztán játszottak egy nagyot.

Tiki a hátára vette a kis Pamcsikat, és együtt énekelték:

Tiki, Tiki fut velünk,

rajta ülünk, nevetünk,

Tiki, Tiki jóbarát,

repít minket réten át.

Aztán a Pamcsik gurultak, gurultak, gurultak.

Tiki futott utánuk.

Majd megállt.

Elköszönt.

– Sziasztok!

– Hazamegyek!

A kis Pamcsik integettek.

– Szia, Tiki!

– Gyere máskor is!

Otthon mindent elmeséltek.

Titi mama nagyon meglepődött.

Este lett.

A kis Pamcsik elfáradtak.

Odabújtak a mamájukhoz.

A mamák átölelték őket.

Titi mama és Lumi mama együtt énekelték:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

És édesen elaludtak.

Gyönyörű nyári estén a Szélfűház lágyan ringatozott.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Buborékok és Mó hisztije

Egy szép délelőtt a kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

A csillogó harmatcseppekből színes buborékok születtek.

Sok buborék.

Kék buborék.

Rózsaszín buborék.

Sárga buborék.

A kis Pamcsik megálltak.

Nézték.

Nézték.

Aztán gurultak.

Gurultak a buborékok után.

– De szép!

– De jó!

Mó hozzáért egyhez.

Pukk!

Miri hozzáért egyhez.

Pukk!

Milu hozzáért egyhez.

Pukk! Pukk!

Nevettek.

Gurultak.

Pukkasztották a buborékokat.

Pukk!

Pukk!

Pukk!

Dél lett.

Lumi mama szólt:

– Gyertek, gyerekek! Ebédidő!

Miri megállt.

Milu megállt.

Mó gurult tovább.

– Mó, gyere!

– Nem!

– Játszani akarok!

– Játszani akarok!

A pamacsa zöld lett.

Zöld és mérges.

Mó lehuppant.

Topogott.

Gurult egyet.

Megint lehuppant.

– Nem megyek!

– Nem! Nem!

– Játszani akarok!

– Pukk!

– Pukk!

Gurult tovább.

Gyorsan.

Mérgesen.

Miri és Milu csak néztek.

Csendben.

Lumó papa odagurult.

Megállt Mó mellett.

Ránézett.

Aztán átölelte.

– Mó, kisfiam…

a játék megvár.

A pocakod most hív.

Mó még mérges volt.

Még toppant egyet.

Aztán megállt.

Nézte Lumó papát.

Nézte.

Nézte.

Lassan odagurult hozzá.

Hozzábújt.

Papa átölelte.

Mó pamacsa lassan újra sárga lett.

Hazagurultak.

Ebédeltek.

Később újra játszottak a buborékokkal.

Pukk.

Pukk.

Este Lumi mamához bújtak.

Ő átölelte őket.

És halkan énekelni kezdett:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik lecsukódtak.

A Szélfűház lágyan ringatózott reggelig a csillagok alatt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Tiki őzike, a Pamcsik új barátja

 

Reggel lett.

A Szélfűházban a Pamcsik ébredeztek.

A nap besütött az ablakon.

A szél lágyan fújt.

A Pamcsik elindultak játszani.

Gurultak.

Gurultak.

Nevettek.

Egyszer csak megálltak.

Egy kis őzike állt ott.

– Te ki vagy? – kérdezte Mó.

– Tiki vagyok. Kis őzike. – mondta halkan.

Miri és Milu is odagurultak.

Nézték.

Nézték.

Csillagszemeikkel nézték.

Tiki közelebb lépett.

Megállt.

– Leszünk barátok? – kérdezte.

– Igen!

– Igen!

– Igen!

– Akartok a hátamra ülni? Tudok gyorsan szaladni – kérdezte a kis őzike.

– Igen!

– Igen!

– Igen!

Tiki lassan lehajolt.

A Pamcsik felgurultak a hátára.

Jól kapaszkodtak.

Tiki elindult.

Lassan.

Aztán gyorsabban.

Aztán futni kezdett.

A Pamcsik nevettek.

És énekeltek:

Tiki, Tiki fut velünk,

rajta ülünk, nevetünk,

Tiki, Tiki jóbarát,

repít minket réten át.

Tiki futott.

A Pamcsik kacagtak.

A szél fújt.

A virágok illatoztak.

Mó pamacsa rózsaszín lett.

Miri pamacsa is rózsaszín lett.

Milu pamacsa is rózsaszín lett.

Tiki lassan megállt.

– Esteledik… – mondta halkan.

– Haza kell mennem.

A Pamcsik legurultak róla.

Nevettek.

– Szia, Tiki!

– Sziasztok!

– Majd jövök még játszani!

Tiki szaladt.

Aztán eltűnt a fák között.

A Pamcsik még nézték.

Aztán hazagurultak.

A Pamcsik boldogan mesélték Lumi mamának és Lumó papának, kivel játszottak a réten.

Aztán Lumi mamához bújtak.

Lumi mama gyengéden átölelte a kis Pamcsikat.

Este lett.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A Szélfűház halkan ringatózott a holdfényes éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Jaj, tüske!

Egy szép nyári délelőtt a kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

Milu messzebbre gurult.

Egészen az erdő széléig.

Meglátott egy gyönyörű virágot.

A szirma piros és fehér volt.

Milu csak nézte.

Nézte.

Nézte.

– De szép… – suttogta.

Hozzáért.

– Jaj! – kiáltotta.

Valami megszúrta Milu kis kezét.

– Jaj! Jaj! – sírt Milu.

A pamacsa piros lett a fájdalomtól.

Mó és Miri gyorsan odagurultak hozzá.

– Mi történt, Milu?

– Mi történt?

Milu csak sírt, sírt.

– Megszúrt…

– Fáj…

A kis Pamcsik aggódtak.

Ilyet még sosem láttak.

Gyorsan hazagurultak Lumi mamához.

– Mama! – kiáltotta Milu

– Mama! – kiáltotta Mó.

– Mi ez? – kérdezte Miri

Lumi mama odagurult Miluhoz.

– Mi történt, kicsim? – kérdezte.

– Megszúrt… – sírta Milu.

– Fáj…

– Ez tüske, kicsim – mondta halkan.

Óvatosan kivette.

Gyógyító kenőccsel bekente.

Aztán puha virágszirmokból kis kötést tett rá.

– Mindjárt jobb lesz…

– Jobb lesz…

Milu még egy kicsit szipogott.

Lumi mamához bújt.

A mama átölelte.

– Itt vagyok, kincsem – suttogta.

– Minden rendben.

Milu pamacsa lassan újra sárga lett.

Este lett.

Milu, Mó és Miri Lumi mamához bújtak.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A szélfűház csendesen ringatózott a nyári éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Omi nagymama és Otó nagypapa látogatóban

 Egy szép, napsütéses napon három kis Pamcsi játszott a virágos réten.

Mó, Miri és Milu vidáman gurultak.

Egyszer csak két Pamcsi gurult feléjük a réten.

– Nézzétek! – kiáltotta Miri.

– Omi nagymama!

– Otó nagypapa!

Omi nagymama bundája puha és bolyhos volt.

A fején gyönyörű, sárga virágokból font kalap volt.

Otó nagypapa makk sapkát viselt.

– Gyertek ide, kis gombócaim! – hívta őket mosolyogva Omi nagymama.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzájuk, és megölelték őket.

A pamacsuk rózsaszínű lett az örömtől.

Omi nagymama és Otó nagypapa pamacsa is rózsaszínű lett.

Omi nagymama egy kis kosarat hozott.

– Nézzétek, mit hoztunk nektek! – mondta.

A kosárban szivárványbogyó sütemény volt.

A kis Pamcsik beleharaptak.

– Hú, de finom! – mondta Mó.

– Hú, de finom! – mondta Miri.

– Imádom Omi nagymama sütijét! – mondta Milu.

De már csak egy süti maradt.

– Az enyém! – mondta Mó.

– Én kérem! – mondta Miri.

– Nekem is kell! – mondta Milu.

A kis Pamcsik összevesztek az utolsó sütin.

A pamacsuk zöld lett.

Otó nagypapa rájuk nézett, és kedvesen így szólt:

– A süti akkor a legédesebb, ha megosztjuk egymással.

A kis Pamcsik egymásra néztek.

Mosolyogni kezdtek.

Kibékültek, és a pamacsuk újra sárga lett.

A sütit háromfelé törték.

Mindhárman kaptak egy darabot.

Este Omi nagymama álomdalt dúdolt a három kis Pamcsinak.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Mó nagy dudorja

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Sütött a nap, a madarak énekeltek, és a szellő finoman ringatta a virágos rétet.

A kis Pamcsik a réten játszottak.

Mó nagyon eleven kis Pamcsi volt.

Nagyon szeretett gurulni.

– Nézzetek csak! – nevetett Mó.

– Gurulok! Gurulok!

És gurult.

Gurult a réten.

Gyorsan gurult.

Nagyon gyorsan gurult.

Miri nézte.

– Jaj, de gyorsan gurulsz!

Milu is nézte.

– Vigyázz, Mó!

– Vigyázz!

Mó még gyorsabban gurult.

Gurult…

gurult…

gurult…

A réten egy kidőlt fa feküdt.

De már késő volt.

BUMM!

Mó nekigurult a fának.

– Jaj! – mondta Mó.

Mó megfogta a homlokát.

Egy könnycsepp gurult le az arcán.

Nagy dudor nőtt a homlokán.

A pamacsa piros lett.

Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.

– Jól vagy, Mó? – kérdezték aggódva.

Mó megsimogatta a homlokát.

– Túl gyorsan gurultam – mondta Mó.

– Csak gurultam, gurultam.

A három kis Pamcsi hazagurult a szélfűházhoz.

Lumi mama aggódva nézett rájuk.

– Jaj, Mó! Mi történt?

– Nekigurultam egy fának – mondta Mó.

Lumi mama puha gyógyfüves borogatást készített.

Mó lefeküdt a kis ágyába.

Puha virágszirom párnájára hajtotta a fejét.

Lumi mama óvatosan rátette a borogatást.

– Jaj, Mó, nagyot gurultál – mondta halkan.

Mó a mama szemébe nézett.

– Fájt egy kicsit – mondta.

Lumi mama megsimogatta a fejét.

– Itt vagyok veled – mondta gyengéden.

– Mindjárt jobb lesz.

Mó odabújt Lumi mamához.

Lumi mama átölelte.

– Nagyon szeretlek, Mó – súgta.

Mó mosolygott.

– Én is szeretlek, mama.

A pamacsa lassan újra sárga lett.

Mó lehunyta a szemét.

A hold fénye bevilágított az ablakon.

A szélfűház lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumó papa messzire gurult

Este lett.

A csillagok már ragyogtak az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

A házban egy kerek kis asztal állt.

Körülötte apró székek sorakoztak.

A virágkelyhekben harmatcseppek csillogtak.

A szélfűház lágyan ringatózott a réten.

A kis Pamcsik Lumó papa köré gurultak.

– Papa, mesélj! – mondta Mó.

– Mesélj! – mondta Miri.

– Mesélj, papa! – mondta Milu.

Izgatottan várták a mesét.

Csillagszemeikkel nagyon figyeltek.

Pamacsaik rózsaszínűek lettek az örömtől.

Lumó papa mosolyogva nézett rájuk.

– Elmesélem, amikor először gurultam – mondta.

– Amikor a Pamcsik gurulnak, behúzzák a kis kezüket.

Behúzzák a kis lábukat.

Olyankor olyanok lesznek, mint egy puha labda.

– Én is így gurultam először – mondta Lumó papa.

Behúztam a kezemet.

Behúztam a lábamat.

És gurultam.

Gurultam.

Gurultam.

Gurultam a réten.

Gurultam a fűben.

Egyre gyorsabban gurultam.

Egyszer csak a nagy fűben kötöttem ki.

Kicsi voltam.

Megijedtem.

Egyedül maradtam.

Féltem.

És sírni kezdtem.

Aztán meghallottam egy ismerős hangot.

– Lumó! Hol vagy, kicsim?

Nagypapa keresett engem a nagy fűben.

Megtalált, és szorosan megölelt.

– Ne félj – mondta.

Lumó papa lágyan folytatta:

– Akkor tanultam meg, hogy sokat kell gyakorolni a gurulást.

A kis Pamcsik nagy csillagszemekkel hallgatták.

Milu közelebb gurult.

– Papa, már olyan gyorsan tudsz gurulni. Én is meg tudom tanulni?

Lumó papa mosolygott.

– Persze – mondta. – Minden Pamcsi megtanul gurulni.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzá.

A szélfűház pedig csendesen ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Milu szeme sosem álmos

Este lett.

A csillagok már elkezdtek ragyogni az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Lumi mama és Lumó papa megszáradt, hosszú fűszálakból fonták, 

a kis ház pedig lágyan ringatózott a réten.

Mó már álmos volt.

Miri is álmos volt.

De Milu szeme csak csillogott.

– Milu, ideje aludni – mondta Lumi mama.

– Az én szemem sosem álmos – mondta Milu.

Milu kinézett a ház ablakán.

Nézte a csillagokat.

Hallgatta a tücsköket.

– Az én szemem sosem álmos – mondta megint.

Lumi mama mosolyogva odabújt hozzá.

– Gyere ide, kicsim – súgta halkan.

Lumi mama átölelte, és halkan dúdolni kezdett:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Milu a mama bundájához bújt.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Milu szeme lassan lecsukódott.

Lumi mama halk hangja álomba ringatta.

A pamacsa sárga lett.

A kis Pamcsi édesen elaludt.

Lumi mama halkan tovább dúdolt,

a szélfűház pedig lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – A Pamcsik gurulni tanulnak

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Pamcsi család. Egy csodálatos világban éltek. Eljött a tavasz, a fű zöld lett, a nap melegen sütött. A Pamcsik kint voltak a réten, a lila bundájukon a sárga pöttyök csillogtak, a szemük csillagként ragyogott. Mó gurult a fűben, boldog volt, a pamacs a farkán rózsaszín lett. Miri nézte, elindult ő is, majd megállt, mert félt, és a pamacs színe a farkán sötétkékre változott. Lumi mama közel volt, magához ölelte Mirit, halkan dúdolt. Miri megnyugodott, a pamacs színe változni kezdett. Milu odagurult, jó volt együtt. A Pamcsi család élvezi a szabadban a tavasz langyos melegét, és ebben a csodálatos világban jó együtt lenni.

Pici csillag

Volt egyszer egy pici csillag az égen.

Olyan pici volt, mint egy fényes pötty.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Lent a földön egy kis baba feküdt az ágyban.

Puha volt a párna.

A takaró szépen betakarta.

A pici csillag lenézett,

és halkan suttogta:

– Aludj, baba. Aludj szépen.

A baba lélegzett.

Be.

Ki.

Be.

Ki.

Egy bárányfelhő lassan odasétált az égen.

Ringatta a csillagot.

Ringatta az álmot.

A pici csillag egészen közel hajolt,

és egy apró puszit küldött a babának.

Puszi az arcra.

Puszi a homlokra.

A baba szeme becsukódott.

A baba álma mosolygós lett.

A szíve nyugodtan pihent a takaró alatt.

A csillag ott maradt az égen,

és őrizte a baba álmát,

egészen reggelig.